+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Techet Péter
2018. július 23. hétfő, 17:00
Mesut Özil, a német fociválogatott török focistája visszalépett. Az indok a szokásos: bánccsák szegényt a csúnya rasszisták. A török játékos azonban focista logikával közelít a témához. Ő iratkozott ki ugyanis a német társadalomból azzal, hogy májusban Erdoğan török elnökkel fotózkodott. Mindezek után szánalmas és nevetséges, ha ő vádolja a német társadalmat az integráció elmulasztásával.

Mesut Özil, a német fociválogatott huszonkilenc éves török játékosa többször is kifejezte már nagyrabecsülését Recep Tayyip Erdoğan török államfő felé. Idén májusban, a világbajnokság előtt mosolyogva pózolt is az elnök mellett egy másik németországi török focistával – a képen a felirat: „Tisztelettel az elnökömnek”.

 

Mesut Özil azonban Németország színeiben lép pályára, az az ország taníttatta, adott családjának és neki új otthont, munkát, esélyt, megbecsülést.

 

Özilt keményen és joggal bírálták Erdoğan melletti kiállásáért – a török focista még félszívvel végigjátszotta az oroszországi vb-t, majd most vasárnap bejelentette: kiszáll a német fociból. Az ok a rasszizmus: szerinte ugyanis ő csak akkor számított németnek, ha nyert a csapat.

 

A német média egy része most azon tanakodik, hogy mit rontottak el a németországi törökök integrációjában – azaz magukban keresik a hibát. Katarina Barley, szociáldemokrata igazságügy-miniszter egyenesen arról írt, hogy „ez egy vészjelzés, ha egy nagy német focistát, mint Özilt nem akarják rasszizmus miatt a saját országában”.

 

Barley azonban ugyanazt a focista logikát alkalmazza, mint Özil: nem a német társadalom nem akarta a focistát, hanem a focista nem fogadta el eme társadalom értékeit. Ha valaki egy török elnökkel fotózkodik, majd ezt azzal magyarázza, hogy „elődeire” való tekintettel bármilyen török elnökkel kész lenne közös fényképet csinálni, ott éppen annyi derül ki, hogy Özil nem volt nagy német focista, és Németország nem volt az ő országa.

 

Az integráció elmaradásáért csak ő maga felel.

 

Az integráció ugyanis – a német jogi nyelven szólva – nem Holschuld, hanem Bringschuld, azaz a kötelezett a jogosultnál kell, hogy teljesítse a szolgáltatást, és nem fordítva. Mit jelent ez társadalmilag? Azt, hogy ha valaki Németországba megy, akkor az ő kötelezettsége az integráció – annak elmaradásakor nem lehet a német államra, társadalomra mutogatni.

 

Mesut Özilnek a német állam és német társadalom minden lehetőséget megadott; a német kultúra, a liberális demokrácia, a német alkotmányos berendezkedés elfogadása az ő kötelezettsége lett volna, aminek elmaradásáért nem teheti felelőssé a németeket. Most viszont éppen ez történik.

 

Miközben ő maga iratkozott ki a német társadalomból azzal, hogy egy autoriter politikus mellett kampányolt a török identitását a német elé helyezve, majd a németeket rasszistázza.

 

Egyes németek pedig még el is gondolkodnak az érvein.

 

Nem, Mesut Özil nem a németek rasszizmusa miatt lép vissza, hanem saját akaratából, elhatározásából: azzal, hogy többször is kiállt Törökország autoriter útja és saját török eredete mellett, ő maga utasította el az integrációt.

 

Mesut Özil esete nem a német társadalom vélt rasszizmusára, hanem egyes bevándorlók makacsságára mutat rá. A bevándorlást természetesen nem szabad holmi etnonacionalista-rasszista alapokon korlátozni, ahogy azt például a magyar kormány szeretné. De aki – akár menekültként, akár bevándorlóként – éppen Németországot választja célállomásul, az vélhetően azért teszi ezt, mert tetszik neki az a társadalmi, politikai, jogi, kulturális környezet, amelyben a német társadalom jelenleg él.

 

Nem megváltoztatni van joga ezt, hanem kötelessége elfogadni, ha ott akar élni.

 

Éppen ezért lehet feltenni a kérdést, hogy miért akar valaki Németországba menni, ha továbbra is úgy öltözködik, úgy eszik, úgy énekel, és legfőképpen úgy gondolkodik, mintha ma is egy primitív anatóliai faluban élne. Özil nagyszülei a Fekete-tenger-parti Zonguldak városából költöztek Gelsenkirchenbe – a döntésük azt is jelenti, hogy Gelsenkirchen jobban tetszett nekik, mint Zonguldak.

 

Willkommen!

 

Ha azonban ma az unoka mégis úgy viselkedik – például azzal, hogy egy török politikus mellett áll ki –, mintha még mindig Zonguldakban élne, akkor az valóban az integráció kudarca. De nem a német társadalom, hanem Özil felelőssége. Sőt, bűne. Jó, hogy lelépett, egy káros elemmel kevesebb.

 

Jó utat vissza Törökországba!

 

NYITÓKÉP: Recep Tayyip Erdoğan FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A lengyel katolikusokkal is állandóan háborúzó Nergal nem mérte fel igazán, milyen helyre akar bemenni edzeni kicsit, ezért amikor kiderült, hogy nem követi Jézust, hazaküldték.

A cseheknek, a horvátoknak és a lengyeleknek már van top 500-as egyetemük, nekünk még nem jött össze. De ha lenne, melyik lenne az? Szavazz!

Az exminiszterelnök közvetlen kapcsolatban állhatott a Kuciak-gyilkosság állítólagos megrendelőjével, erre válaszul összehívott sajtótájékoztatóján szinte mindenkinek nekiment.

A marokkóiak busás uniós pénzekért cserébe keményebben lépnek fel az illegális bevándorlókkal szemben, részben ez
okozza a csökkenést.

Dél-Franciaországban még mindig legálisak a bikaviadalok, az egyikre pedig az elvileg az állatjogi kérdésekért is
felelős mezőgazdasági
miniszter is elment.

A hét kérdése

Meg lehet még akadályozni? Nem? Kamu az egész? Leszarod? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

A lassú élet ideálja mentén alkotó értékteremtők bemutatkozása a Balaton-felvidéken augusztus 18-án.

Ha a tűzijáték helyett inkább angol metalcore-ra csapatnád, augusztus 20-án a Dürerben a helyed. Vendég: Inhale Me.

Figyelemfelhívó bringatúra Budapestről Szentendrére augusztus 24-én délelőtt.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás