+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. július 2. hétfő, 15:30
Hiába esett ki mindenki meglepetésére a német fociválogatott az oroszországi világbajnokságról, a német nagykoalíció vitái elég izgalmat ígérnek. A meccset különösen az teszi érdekessé, hogy a CDU és a CSU csapatai nem egy pályán játszanak: míg a CDU Berlinben rúgja a gólokat, a CSU Münchenben. Az eddigi eredmény: döntetlen.

A német politikát alapvetően a nyugalom és a nyugalom iránti vágy határozta meg – ezt törte meg a tavaly szeptemberi parlamenti választás. Egyrészről több mint ötven év után ismét megjelent egy szélsőjobboldali frakció a berlini parlamentben. Másrészről a két nagy néppárt csak a szavazatok valamivel több mint ötven százalékát szerezte meg, majdnem húsz százalékot zuhanva 2013-as eredményükhöz képest. Harmadrészt majdnem két hónapig tartó kormányalakítási tárgyalás után sem tudott Merkel a zöldekkel és a liberálisokkal koalíciót összehozni.

 

Ezért minden maradt a régiben: Merkel kancellár, a magukat már minden szinten megalázó szocdemek (immáron húsz százalék alatt) bementek ismét Merkel alá, a bajor CSU pedig továbbra is örjöng.

 

Az ok: a 2015-ös menekültválság, amely a német politikai nyugalmat teljesen megbontotta.

 

A „menekültkérdés ural mindent

 

Ez persze felettébb elkeserítő és meglepő. 2015-ben tényleg egy rendkívüli helyzet volt, amit ugyan Merkel rosszul kezelt, de se egy nyolcvanmilliós német gazdaságnak, se egy félmilliárdos Európai Uniónak nem kellene beledöglenie, ha egy-két millió menekült és/vagy bevándorló megérkezik.

 

Ahelyett, hogy a német társadalom és az Európai Unió előtt álló valós problémákról (szociális jóléti államiság csökkenése, társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, kereskedelmi háború az USA-val, orosz destrukciós propaganda és kiberháború) folyna hangos és éles vita, a közéleti viták egész Európában egyedül a menekültekről, az „identitásról” szólnak.

 

Ez persze ismert trükk: a fasizmusra mindig akkor lesz szükség, amikor a tőkés osztályok, az elitek az osztályharc logikáját a nacionalizmussal akarják megtörni.

 

Nos, ez Németországban is sikerült: a berlini kormány majdnem fél éve mással sem foglalkozik, mint a menekültkérdéssel, holott 2015 óta jelentős mértékben csökkent a menekültek száma. Mindazonáltal Németországban is megjelentek azok az erők, amelyek a zárt társadalmat, az új határokat támogatják – a bajor CSU politikája szól erről.

 

A bajor kormánypárt reszketve néz az októberi tartományi választások elé, ahol a szélsőjobboldali-liberális AfD párt jelentősen beleharaphat a CSU törzsbázisába. A megvert oroszlán képét nyújtó Horst Seehofer pártelnök és a bajor lázárjánosként leírható új bajor kormányfő, Markus Söder azt találta ki megoldásként,

 

hogy kormányon maradva játszanak ellenzéket.

 

Hiába szónokoltak a 2017-es parlamenti választások előtt arról, hogy márványnál erősebb a szövetségük a CDU-val, most Seehofer gyakorlatilag megindította a végső támadását Merkel ellen – amibe persze lehet, hogy végül Seehofer fog belebukni.

 

CDU-CSU-meccs: külön pályákon

 

Vasárnap nem csak a dán-horvát meccs okozott az utolsó percekig, a legutolsó döntő gólig izgalmat, de a berlini és a müncheni CDU- és CSU-ülés is. A két testvérpárt külön-külön helyen ülve meccselt egymással. Merkel sztoikus nyugalommal reagált a Münchenből érkező oroszlánordításokra. („Amikor a bajor oroszlán felbődül, csak szájszagot érezni” – mondta egykor Helmut Kohl.)

 

Miközben Merkelnek sikerült a CDU-t teljesen maga mögé állítania, a CSU megosztott.


Egyesek szerint konfrontatív kurzusra van szükség, ami azt jelenti, hogy a párt nem ad további határidőt Merkelnek az ún. „menekültválság“ európai szintű megoldására, hanem nemzetállami hatáskörben cselekedve Seehofer – akár Merkel ellenében is – szövetségi belügyminiszterként lezárná a határokat a menekültek (az EU területére már más tagállamban belépett menekültek) előtt.

 

Más keresztényszociálisok szerint viszont ezzel csak azt provokálnák ki, hogy Merkel egyszerűen kirúgja Seehofert, a CSU pedig a senkiföldjén találná magát. Több CSU-s politikus – főleg a katolikus lobbi – morális érvekkel ment neki Seehofernek: szerintük egy keresztény párt nem zárhatja le a határokat.

 

A dán-horvát meccs már rég befejeződött, Merkelék is levonultak már lassan Berlinben a pályáról (elég gólt lőttek addig is a CSU hálójába) – ám Münchenben a CSU még mindig rúgta a lasztit, hol a CDU kapujába, hol a sajátjába. Seehofer fenyegetése, miszerint lemond pártelnöki és belügyminiszteri posztjáról, kicsit nevetséges lett.

 

Elvégre a CDU nem fog krokodilkönnyeket hullatni Seehofer bukása miatt, a CSU viszont terv nélkül állna.


 
Megszületik Merkel centrális erőtere?

 

A virtuális „menekültkérdés” – amely tipikusan egy médiabuborék, azaz elsősorban nem a valóságban, csak a róla szóló hírekben létezik – rámutat egy valóban létező kérdésre: a német uniópártok jövőjére. E téren, noha még ez nincs ennyire kimondva, egyértelműen más Merkel és a CSU elképzelése.

 

A CSU visszahozná Franz Josef Strauß hajdani jelszavát: „tőlünk jobbra csak a fal lehet”. Azzal, hogy az AfD megjelent a CDU/CSU-tól jobbra, Seehofer azonnal ki is adta a jelszót: újra zárni kell a jobboldali területet, azaz kemény jobbos retorikával vissza kell hozni a párthoz az AfD-hez vándoroltakat.

 

Ezzel szemben a CDU – de legalábbis Angela Merkel és köre – egyáltalán nem tekint katasztrófaként az AfD megjelenésére. Merkel a CDU-t immáron nem jobboldali pártként képzeli el, amelynek le kéne fednie a széljobbot is,

 

hanem olyan középpártként, amely képes még balközép szavazókat is bevonzani. 

 

Merkel stratégiája egyáltalán nem buta, a német kancellár híres arról, hogy egy-egy lépése egy hosszú cselekvésterv megtervezett része. Sztoikus nyugalma, csendessége, külsődlegességekben megnyilvánuló esetlensége miatt sokan szeretik őt alábecsülni, hamar leírni – de ezen politikusok már mind pályán kívül vannak, miközben Merkel még mindig játszik.

 

Tehát Merkel szerint egyáltalán nem baj, ha az AfD elviszi a széljobbosokat, mert így a CDU-nak nem kell már ezen szavazók felé is játszani. Ha a CDU megfelelő számú balközép szavazókat is be tud vonzani, akkor gyakorlatilag Merkelnek egy centrális erőteret sikerülne létrehoznia a CDU körül: a CDU/CSU 35-40 százalék körül beállna, míg az összes párt, köztük a szocdemek is, már csak közép- és kispártként versenghetnének azért, hogy melyikükkel akarjon kormányt alakítani a CDU/CSU.

 

A CDU-nak így – hol esetleg a zöldekkel és a liberálisokkal, máskor a zöldekkel és a szocdemekkel – mindig meglenne a többsége, a rendszerkritikus ellenzék (a szélsőjobboldali AfD és a szélsőbaloldali Die Linke) pedig a szélre sodródna. Merkel ezért hagyná a széljobb lesodródását és önállóságát. Seehofer viszont még mindig hisz abban, hogy a CDU/CSU-nak újra jobboldali párttá kell válnia, amely egy színtisztán jobboldali programmal is tudna választást nyerni.

 

Hogy Seehoferék mostani vad kurzusa mit hoz, meg lehet majd nézni ősszel Bajorországban.

 

De nagyon úgy tűnhet, hogy bármi is lesz a CSU eredménye, az elsősorban Merkelnek kedvezne.

 

Ha a CSU győz a mostani retorikájával, akkor Merkel nyugodtan megállapíthatja: ha Bajorország csak így szerezhető meg, hát akkor hozza a CSU így a szavazatokat. Ha viszont a CSU a mostani retorikájával elbukik, akkor Merkel még inkább hirdetheti: már csak középről lehet nyerni.

 

Nyitókép: dpa

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Még több biztosítékot akarnak Gibraltár ügyében, mielőtt támogatnák a megállapodást.

Politikai óvoda az Azonnalin!
A fideszes EP-képviselő melyik karakter lenne a Hupikék törpikékből szerinted?

Jetzt, azaz Most: így fogják hívni mostantól Peter Pilz listáját. Az alapító neve egy zárójeles megjegyzéssé avanzsált.

Küszöbön állhat az újabb kétharmados Fidesz siker: a 21 EP-képviselői helyből 14-et vinnének a Politico legfrissebb mandátumbecslése szerint.

Ennyire jól sikerült országimázsügyi cikk-hirdetés párosítás ritkán jön szembe.

A hét kérdése

A csúcstalálkozón a CEU Bécsbe költözése volt a téma. De miről esett szó még? A burgenlandi határról? Nikola Gruevszkiről? Parndorfról? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Ez már BP: kóstold végig a juniboros borászok friss, 2018-as borait november 21-én!

Premier előtt vetítik egyebek mellett Lars von Trier legújabb pszicho-thrillerét is. November 22-28., az Art+Cinemaban.

Vázlat egy új politikához, Írók boltja, november 27-e.

DrMáriás kiállítását Orbán, Soros, Putyin és Trump ihlette. Meg még sokan. Megnyitó november 27-én az A38-on.

Röhrig Géza új filmjét is meg lehet majd nézni. Nov. 28-dec. 2.

Ezt is szerettétek

Te hogy rövidítenéd Toroczkai László szélsőjobbos mozgalmának nevét?

Majdnem teljesen kész a december elsejei centenáriumra épülő katedrális a bukaresti parlament mögött.

Visszaszerezték a demokraták az amerikai törvényhozás alsóházát, a képviselőházat

Twitter megosztás Google+ megosztás