+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++

 

1. A Nagy ügy

 

Harvey Weinstein ügye kapcsán nemzetközi hashtagmozgalom jött létre. #Me too-t kell mondania/posztolnia annak, akit valamilyen szexuális inzultus ért élete során. Az íratlan szabályok nem részletezik a sérelem fokát.

 

#Me too-ja mögött ugyanarra a figyelemre formál jogot az is, akit egy-egy ízléstelen szóval illettek chaten, mint akit megvertek és ájulásig erőszakoltak.

 

A #me too mögötti történeteket részletezni nem kell. A feladat: „felhívni a figyelmet az érintettek sokaságára.”

 

2. Gondolkodni tilos

 

Mint az elnyomottakkal kapcsolatban olyan gyakran, most sem illik kérdéseket feltenni. A vélt elkövetőknek védekezni. A történteket bizonyítani. Az állítólagos eseményt kontextusba helyezni. A mainstream véleményektől minimálisan is eltérni. A sértett beszédhelyzetét figyelembe venni. És ami végképp főben járó bűn: jogi tételekre hivatkozni.

 

3.  #Me too

 

A #me too könnyű út ahhoz, hogy egyre többen az elnyomottak divatos körébe tartozhassanak, vagy saját exhibicionizmusukat kiélhessék a „jó ügy” képviseletének álarca mögött.

 

Pedig veszélyes nem megtartani a józan ész parancsait. Ha valakit meglöknek az utcán, az káromkodik egyet és tovább megy. Ha valakit felpofoznak, az rendőrt hív. Ha valakit félholtra vernek, azt ellátják, bántalmazóit pedig börtönbe csukják. Az arányosság kapcsolatainkban, viselkedésünkben, tapasztalatainkban fontos szerepet játszik és élünk is vele.

 

Tesszük ezt egészen addig, amíg a véleménydogmák bilincsbe nem vetik a szabad gondolkodást. Azok a nők és férfiak, akik úgy hiszik, szexuális bántalmazásban volt részük, füttyentés, chatelés, nyomulós mondatok által, nem saját józan eszüknek, hanem a mások által rájuk erőszakolt dogmatikus véleményeknek próbálnak megfelelni.

 

Hogy juthat így valós figyelem azoknak, akiket valódi szexuális bántalmazás ér?

 

4. #Me neither

 

Az elmúlt hetekben évtizedes titkokat tártak elénk a bántalmazottnak beállított nők. Sokukat közülük biztosan kegyetlenül, sokukat kevésbé kegyetlenül, de bántottak. Sokakat viszont egyáltalán nem.

 

A sértett álláspontját megkérdőjelezni azonban tilos.

 

Az időnként teljesen abszurd történetekkel kapcsolatos értelmező kérdés nem más, mint a bántalmazók melletti kiállás, az áldozat hibáztatása. A válasz mindig ugyanaz: „a bántalmazott nők olyan elviselhetetlen szégyent éreznek, hogy képtelenek védekezni, cselekedni, a későbbiekben pedig beszélni az őket ért sérelemről.”

 

Mégis ki mondta ezt? Miért kell vita nélkül elfogadni ezt az álláspontot? Miért gondoljuk, hogy a szexuális zaklatás – még ha csak egy keresetlen megjegyzés, fütyülés vagy kéretlen simogatás is az – lebénítja a nőket? Miért gondoljuk, hogy ezek a nők minden esetben képtelenek a védekezésre? Miért hisszük el, hogy az a törvényszerű, hogy valakinek 20 évet kelljen várnia arra, hogy előálljon a történetével? Ezekről a kérdésekről miért nem zajlik érdemi vita?

 

Kovács Gábor filmproducer amellett, hogy a Weinstein-ügy kapcsán minden bántalmazott nőt biztosított szolidaritásáról, megnyilvánulásai alapján általában sem vádolható érzéketlenséggel. Azonban az ügy kapcsán azt írta: erőből szedte fel feleségét – mivel amúgy az szóba sem állt volna vele. Viccelt.

 

A büntetése az lett, hogy a jóemberolimpia első 100 helyezettje addig vegzálta, amíg leszedte posztját, a semmiért elnézést kért,

 

és rákontrázott magára: hősies tettéért gratulált a magyar bántalmazottak élharcosának, Sárosdi Lillának.

 

5. Hidd el!

 

A jól felépített kampány, amit Schilling Árpád és felesége, Sárosdi Lilla az elmúlt napokban folytat, mellőz minden józan észt. Pár nappal ezelőtt Sárosdi húsz évvel a történtek után belebegtette, hogy molesztálták. Egy nappal később egy félreérthető posztban már utaltak az állítólagos elkövető nevére. Csütörtökön pedig egy jól időzített videóban kimondták a nevet is.

 

Schilling elmondása szerint – bár nehezen érthető, miért ő nyilatkozgat a felesége helyett – Sárosdi rengeteget hezitált, csütörtök hajnalig őrlődött, mire meghozta a döntést arról, hogy nevesíti az elkövetőt. Holott sajtóberkekben már kedden tudható volt, hogy a név pontban csütörtökön hangzik majd el.

 

Marton László. Nonszensz. Nem a vád az, hanem az állítás. Egy felnőtt, akkor húszéves nő húsz évvel ezelőtti esetéről van szó.

 

Az értelmezhetetlen irodalmi stílusban, hatásvadász, gusztustalan részletekig menő vulgáris módon elmesélt történetre bizonyíték nincs, tanúk nincsenek.

 

Kérdéseket nem tűr, pedig biztos vagyok benne, hogy sokak fejében megfordult: miért várt húsz évet a sztorival?

 

Miért nem szállt ki abból az autóból, ahelyett hogy tovább autózik a városban az állítólagos bántalmazóival? (Lehet-e egyáltalán bántalmazásnak nevezni azt, amiről a beszámoló szól? A legerősebb szó, amit használnék rá, az a perverz.)

 

Miért nem állt ki magáért abban a helyzetben, ahol erre minden lehetősége megvolt? (A válasz, miszerint annyira megalázó volt a szituáció és annyira zavarban volt az áldozat (?), hogy még ő kért bocsánatot a félresikerült szituációban, véleményem szerint nem válasz. De legalábbis semmiképpen sem várható, hogy ezt valaki a józan eszével, kérdés nélkül elhiggye.)

 

A kis ügy azonban a nagy ügynek is árt, hiszen az eset azt tanítja: legyen az állításod bármennyire is abszurd, teljen el bárhány év is, reakcióid legyenek akármilyen megmagyarázhatatlanok is, te mondd azt, amit mondani akarsz, a közvélemény majd melléd áll. Hú, de veszélyes!

 

6. Marton Lászlónak nem osztottak lapot

 

Hideg fejjel be kell látnom, hogy Marton László pótolhatatlan művészi teljesítménye nem képezheti alapját semmilyen érvelésnek ebben az ügyben. Az viszont

 

felháborító, hogy mindenféle bizonyíték nélkül, a másik fél álláspontját meg sem várva láttak hozzá ahhoz, hogy teljesen kicsinálják Martont.

 

Petíció indult azért, hogy egyetemi tisztségeiről mondjon le, és az igazán elvetemültek már a Vígszínház társulatának is nekirontottak az ügy kapcsán.

 

A Martont jól ismerők nagy része döbbenten figyeli a történteket. Velük ugyanis nem lehet mindent elhitetni. Ők még merik feltételezni, hogy azok a helyzetek, amiket a névtelen áldozatjelöltek előadnak, adott helyzetben értelmezhetők, és ítéletet az mondhat róluk, akik ezeket a helyzeteket teljes egészében ismerik is. Prűd, dogmatikus, ítélkező emberek erre alkalmatlanok.

 

Itt bátorság ahhoz kell, hogy valaki közéleti személyiség létére vállalja véleményét az üggyel kapcsolatban. Verebes István, Mészáros Márta, akik annak ellenére, hogy számíthattak a megkövezésre, megmutatták: ezek a történetek nem fekete-fehérek. Mint ahogy Marton története sem az. Schilling kiütéssel akar győzni, de nem fog sikerülni neki. Nem sikerülhet, mert azzal mindannyian veszítenénk.

 

+++

 

Van véleményed a témáról? Megírnád, jól? Küldd el nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Legalábbis annál, mint amit eredetileg beismertek: a statisztikai hivatal teljesen új adatokat közöl erről a most kiadott jelentésében.

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Aleksandar Vučić szerb elnök pedig úgy reagált a tüntetésekre: ha az ellenzék változást akar, akkor vagy nyerjék meg a választásokat vagy öljék meg őt.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

Az EU nem egy bankautomata olyan tagállamok számára, akik figyelmen kívül hagyják az alapvető szabályokat, írták a néppárti EP-képviselők.

A fából készült alkotást július 4-én, az amerikai függetlenség napján gyújtották fel.

A jobbközép Andrej Plenković annyira egyértelmű győzelmet aratott, hogy nem szorul rá egyetlen nagyobb pártra se koalíciós partnerként. Csak a kisebbségekre, lényegében.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Három borásztehetség, bor, bogrács, vezetett kóstoló, dűlőtúra. Mád, július 11.

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás