Az én művemnek is – mint családfő, mint magyar állampolgár és mint polgármester –Istennek kell szólnia. Nem emberek kényére-kedvére, hanem a személyes megbízatásomnak legjobb tudásom szerint eleget téve, a meggyőződésemnek megfelelően, folyamatosan hozzáigazítva álláspontomat a megértett bibliai kijelentésekhez, nem pedig igéket keresve a magam „igazának” igazolására.

Az elmúlt évek talán legegyértelműbben pozitív jogalkotási lépéséből, a pedofilokkal szembeni szigorúbb fellépésből sikerült ócska, gonosz és megosztó néphergelést csinálni. És ezért nem csak a Fidesz a felelős.

Nem vita tárgya, hogy a pedofilok súlyosabb büntetése helyes. De legalább három területen figyelni kell, hogy ne menjen félre a törvény: ne a sextingelő fiatalokat sújtsa, ne a papokat zsarolja és főleg ne használja a kormány a melegek ellen.

Szigorú, rezzenéstelen arcú savanyú uborkákat, vagy olyanokat, akik hús-vér emberek, akik sorsközösségben élnek a néppel, akik nem akarnak többnek, tökéletesebbnek látszani, mint amik valójában?

A kormánypárti sajtónak és a DK-nak sincs nagyobb bulika, mint kéjes örömmel taposni magyarok ezreinek az emlékén és sírján. A halottak ezreit azonban, nemcsak a kormány, a magyar társadalom sem tudja rendesen meggyászolni a jelenlegi sajtóviszonyok között.

Csupán vagyonra építeni jövőt, házasságot ingatag. Nem az a kérdés, összedől-e, hanem az, hogy mikor. Láthatjuk a fényűző celebvilág, de akár a magyar politikai elit tagjainak boldogtalanságát is.

Olyan szomorú látni, hogy a történelmi egyházak gyurmák lettek a hatalom kezében, és már nem lámpások. Hadsereges szóhasználattal élve, a nagyok szinte mind „dezertáltak”, letették a fegyvert.