Hogyan ne menjen félre a pedofilok elleni küzdelem?

Nem vita tárgya, hogy a pedofilok súlyosabb büntetése helyes. De legalább három területen figyelni kell, hogy ne menjen félre a törvény: ne a sextingelő fiatalokat sújtsa, ne a papokat zsarolja és főleg ne használja a kormány a melegek ellen.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Vitán felül áll, hogy a pedofília elleni állami küzdelem szükséges és fontos. A gyermekek megrontása az egyik legaljasabb emberi tett, súlyosbítja egy sor körülmény, mivel egy fejlődésben lévő személyiség életét teszi tönkre az elkövető, ráadásul – szemben mondjuk a gyilkossággal – nem lehet véletlenül, gondatlanságból elkövetni és minden ellenkező híresztelés ellenére

Üdvös, hogy a kormány szigorítani tervez e téren, amire láthatóan az ellenzék is rácsatlakozna – remélhetőleg nem politikai csapdának fogják használni ezt a túlzások nélkül életbevágóan fontos ügyet, illetve talán értékelhető ez a Kaleta-ügy után némi önreflexióként is, ami örömteli, hiszen ez a tulajdonság nem a kormánypárt leggyakoribb jellemzői közé tartozott az elmúlt évtizedben (sem). Azonban a jó szándék és a fontos cél mellett is legalább három olyan terület van, ahol félő, hogy az ügy félremehet.

1. Sexting

Első pontként fontos – főleg, ha tényleg akarnak kereshető adatbázist létesíteni – megoldani, hogy annak ne legyenek sextingelő kamasz áldozatai. Míg ugyanis a szexuális beleegyezési korhatárt a közelmúltban leszállították – most nem nyitnám meg azt a vitát, hogy helyesen-e -, addig, ha mondjuk egy 18 éves fiatal a 17 éves párjától meztelen fotókat kap – ami abszolút reális és gyakori –, akkor elvben elítélhetik gyermekpornográfiáért, mivel ő már nagykorú és egy fiatalkorúról birtokol meztelen képet.

Ez mindenképpen erőteljes asszimetriában áll az említett korhatár-leszállítással, így ezt kezelni kell. A sexting még nem létezett valószínűleg, amikor a törvényt alkották, valamilyen módon ki kell szűrni, hogy egy esetleges ilyen adatbázisba sextingelő tizenévesek kerüljenek, ezzel derékba törné a rendszer az ő karrierjüket, értelmetlenül. Emellett, ha már itt tartunk, nyilván

2. Gyónási titok

Az ellenzék, amely nem szeretett volna sokadjára úgy járni, hogy egy, a közvélemény többségének egyetértése mellett beterjesztett kormánydöntéssel nem tud mit kezdeni, előre menekült és beadott egy törvényjavaslatot a papok gyónási titkának eltörléséről. Ez az egyházon belüli pedofília valóban létező és súlyos problémájával könnyen összemosható, így vélhetően sokaknál rezonál az elképzelés.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez segítene, sőt. Exkatolikusként nagyjából értem, hogy a gyónás egy fontos lelki folyamat, amely a bizalomra alapul. Ha ezt felülírjuk a feljelentési kötelezettséggel, az nagyjából olyan, mintha egy pszichológustól várunk feljelentést. Kétféle kimenetele lehet a történetnek:

Emellett a legnagyobb hatása szerintem az államba vetett, amúgy sem túl fényes megmaradt bizalom további aláásása. Ez ugyanis bőven túlmutat a pedofílián, a csúszós lépcső elv szerint, ha bemegyünk ebbe az utcába, az államot betoljuk ártalmasnak megélhető megfigyelő szerepbe egy vallási rituálé bizalmi viszonyába, az leginkább az állam renoméját rontja tovább.

3. A melegek megbélyegzése

Ami pedig teljesen érthetetlen jó szándék mellett, az a melegek idekeverése. Márpedig a kormányoldal által lex Kaleta néven emlegetett törvény – túl azon, hogy ismét megpróbálja ellenőrizni a pornóoldalak „elmúltam 18 éves” gombját, amelybe a fél világnak már beletört a bicskája  – tartalmaz egy zavaros részt arról, hogy 18 éves kor alattiaknak a homoszexualitást tilos megjeleníteni.

Amellett, hogy ez egy gyermeteg és sokszor cáfolt „a melegek láttán bebuzulunk” elvre épül, amely nagyjából Dúró Dóra könyvdarálásának szellemi munícióját adja, nem komolyan vehető törvényekét, nagyon káros, mert a pedofíliát teljesen értelmetlenül összemossa a nem heteroszexuális emberek felnőtt, konszenzusos szexualitásával. A diákok ugyanis találkoznak melegekkel a kortársaik közt, csak ha nem hallanak értelmes beszédet a netes uszítás mellett, akkor jóval nagyobb eséllyel fogják őket az iskolában verbálisan vagy fizikailag is bántalmazni.

Szélsőjobbos sufniblogok próbálkoznak már egy ideje azzal az undorító manipulációval, hogy az LMBT betűszó különböző verzióinak alacsony közismertségével visszaélve utánabiggyesztenek egy P-betűt azt hazudva, hogy léteznek olyan melegjogi aktivisták, akik a pedofilokat védik.

Épeszű ember nem tesz ilyet, ezt eddig tényleg csak bérrettegő szélsőjobbos „nemnáci” fricskapártok hallucinálták be ezidáig. De az, hogy a pedofília elleni küzdelem nagyon fontos ügyét túszul ejtve azt homofób indulatkeltésre megpróbálja felhasználni a kormány, az egészen elképesztő és sajnálatos.

Ha a kormány annyira hozzászokott a salátatörvényekhez, hogy rutinszerűen tol be értelmetlen hülyeségeket tényleg fontos és értelmes jogszabályok farvizén, akkor most egy kis önmérsékletet kellene tanúsítania. Ha viszont ez a csapda része, és azt szeretnék elérni, hogy az ellenzék emiatt esetleg ne szavazza meg az indítványt és utána hónapokig a KESMA-birodalom pedofilmosdatóként mutogathassa őket, az a megrontott gyerekek olyan gátlástalan felhasználása, ami még a kormány hatalmi logikáját egy évtizede figyelve is meglepő.

Nagyon kéne most egy kis önmérséklet minden szereplőtől, hogy ezt a kérdést erélyesen, de kellő higgadtsággal és átgondoltsággal lehessen megoldani.

A szerző újságíró. Olvass még tőle az Azonnalin!