Amikor a kormány válságkezelésével elégedetlen közgazdászok megszólalnak, kritikájukat az a remény hajtja: talán mégse lesz igazunk.
A mostani járvány rámutat az egészségügy, a gazdaság sebezhetőségére; a meghozott intézkedések kritizálhatóak jogi vagy közgazdasági alapokon; és eleve kérdéses, tanulhatunk-e, kell-e tanulnunk egy ilyen válságból? Az Azonnali vitasorozatának legújabb részében ezúttal Király Júlia közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke fejti ki véleményét.
+++
2020. április 10-én tizenöt különböző világnézetű, különböző gazdaságfilozófiai hátterű, különböző életkorú magyar közgazdász szükségesnek tartotta közösen megszólalni, jelezve, hogy
Nem csak kritikát fogalmaztunk meg, hanem javaslatot is tettünk az általunk legfontosabbnak ítélt lépésekre, mindenek előtt a szociális háló lyukainak befoltozására és szélesre húzására. Minderre azonban valóban csak akkor van szükség, ha helyes a kiinduló premisszánk: súlyos gazdasági és társadalmi válság közelít és a kormányzati reakció nem megfelelő.
Ne legyen igazunk, hogy a járvány nyomán Magyarországnak ugyanúgy súlyos gazdasági visszaeséssel kell szembenéznie, mint a világ többi részének. Mintha már a hiper-optimista jegybankelnök is kezdené elismerni a recesszió közeledtét, egyik legutóbbi interjújában már nem 2-3 százalékos növekedést jósol idénre, hanem csak „az eddig követett 2-3 százalékpontos növekedési többletet tudjuk tartani az EU átlagához képes”.
Mivel a legtöbb friss előrejelzés 6-8 százalékos átlagos GDP zsugorodást jósol az Európai Unióra, így a 2-3 százalékos többlet 3-4 százalékos visszaesést jelent Magyarország esetében. Ez a jóslat már összhangban van a pénzügyminiszter és a Nemzetközi Valutaalap előrejelzésével, noha még mindig rendkívül optimista a belföldi és külföldi elemzők 6-8-10 százalékos recessziós félelmeihez képest.
A Valutaalap előrejelzését némileg beárnyékolja, hogy a valaha volt referencia országokhoz képest (Szlovákia, Csehország, Lengyelország) a magyar gazdaságot nem a fejlett európai országok valóban súlyos visszaesést megélő csoportjába, hanem nagyjából a Kelet-Balkán országcsoportba sorolták, ahol úgy látják, hogy a világgazdaságba való gyengébb beágyazottságuk miatt kisebb lesz a visszaesés (például ilyen Szerbia is). Ebbe – az esetünkben sajnos mélységesen elhibázott narratívába – beillesztve Magyarország elmúlt évekbeli dinamikáját máris enyhe visszaesés és V alakú visszapattanás jellemezné, azaz a jegybankelnök és a miniszterelnök álmainak megfelelően ebben az esetben jövő ilyenkor már ott fogunk tartani, mint a válság előtt.
amit a COVID-válság kirobbanását követően a logisztikai problémák miatt kényszerűen leálló feldolgozó- és építőipari cégek jelentős száma is jól mutat.
Azaz nem csak a turizmus és vendéglátás állt le, nem csak a kormány által „válságágazatként” meglehetősen ad hoc módon megnevezett 7 terület (turizmus, egészségipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság, logisztika, közlekedés, film és kreatív ipar) vállalatai akadtak meg, hanem a gazdaság ennél sokkal szélesebb körét érintette a satufék.
ami nem fog „visszacsapódni” gyorsan egy év alatt.
Ne legyen igazunk, és a kormány, illetve a jegybank meghirdetett intézkedései (tőkeprogramok, munkahelymegtartás, hitelprogramok, garanciaprogramok) hatékonyan és sikeresen képesek legyenek életben tartani a leállni kényszerült, de egészséges kicsi és nagy vállalkozásokat. A jelenlegi satufékezett gazdasági helyzetben nincs igazán jó megoldás: minden kormány kicsit rögtönöz, kényszerűen mindegyik előbb vág, utána mér, de minden kormány tudja, hogy a késlekedés, a nem cselekvés következményei még az előkészítetlenségnél is súlyosabbak lehetnek. Nem „normális üzletmenet” és nem „szokásos válság” van. Furcsamód,
Szűkmarkúan mér, titkolózik a részletekkel, bejelentés után gyakran hetekkel jelennek meg a részletek, nagyhangon kommunikál – keveset tesz.
Ne legyen igazunk, és a „Kurzarbeit” újragondolt, április 20-án bejelentett módosításai még időben érkeznek és megakadályozzák a tömeges munkanélküliség kialakulását. Egyelőre úgy tűnik márciusban „mindössze” 50 ezerrel nőtt a munkanélküliség. Igaz, gyakorló vállalatvezetők és munkaerőcégek elbeszéléseiből azt is tudjuk, hogy első lépésként a munkaerő-statisztikában nem is szereplő alkalmi munkásokat bocsátották el.
Tudunk falvakról, körzetekről, ahol az alkalmi munkák megszűnése családok egyetlen jövedelemforrását szüntette meg. Tudjuk, hogy a munkavállalók jelentős hányadát egyszemélyes kisvállalkozóként alkalmazta munkaadója. Hiába engedik el átmenetileg a KATÁ-t (és vajon miért pont a KATÁ-t? a többi munkaadói járadékot miért nem?), ennek a rétegnek a válság első napjától kezdve nincs bevétele, mert szerződése azonnal megszűnt. A környező országokhoz képest is kiugróan nagy számú, többszázezres 1-2 személyes kisvállalkozás gyakran ilyen munkavállalókat takar.
Az Egyesült Államokban, ahol a munkaerőpiac védőhálója jóval szélesebb az első ízben munkanélküli segélyért folyamodók száma már 20 millió felett jár. A ténylegesen jövedelemforrásukat elvesztők aránya Magyarországon is hasonló pálya mentén halad. Miközben szociális védőháló nincs.
Ne legyen igazunk, és az általunk valószínűsített visszaesés ellenére, illetve a gazdasági válság előidézte problémák megoldására elegendő lesz a tervezett 2,7 százalékos költségvetési hiány. Reméljük, hogy nem egy véglegesen beszorított, minden más racionális megoldáshoz már késő helyzetben kell a kormánynak a kényszerű túlköltekezés megfelelő finanszírozását megtalálnia, és oly idegesen kapkodnia.
amelyik kénytelen volt egy hónapon belül először lefele, majd a forint zuhanórepülését követően felfele pofozni a rövid pénzpiaci kamatokat (egyébként a maga által kialakított átláthatatlan helyzetben példaszerűen ügyesen), és létrehozni azt az igazi ungarische hungarikumot, hogy tud lazítva szigorítani.
A kamatemelés és mennyiségi lazítás ügyes kombója révén ma már tényleg nem maradt pénzpiaci kamat, amit ne a jegybank kontrolálna egyedi beavatkozással. A forint viszont továbbra is a legvolatilisebb környékbeli valuta.
Ne legyen igazunk, és a Nagy Gazdaságmentő Csomag kiemelt eleme (az 1600 milliárdos tőke- hitel-, és garanciaprogram) Magyar Fejlesztési Bankon keresztül történő megvalósítása valóban a jövő versenyképes magyar vállalatait fogja segíteni.
A hitelek, garanciák, befektetések – amint az egy állami banktól elvárható – tökéletesen transzparensek lesznek, és mindeki meggyőződhet, hogy a gazdaságélénkítő programok súlyos milliárdjainak elosztásánál nem a korábbi években megfigyelt közbeszerzések erőteljesen az MGT birodalmat kedvezményező elosztási rendje fog uralkodni. Ne legyen igazunk, hogy az eddig már meghirdetett programok és a még homályba vészők gyanúsan és elsődlegesen kedveznek már a válság előtti is súlyos likviditási és versenyképességi problémákkal küzdő kormányközeli magánbirodalomnak.
És végül ne legyen igazunk, mert a kormány felülvizsgálja eddigi intézkedéseinek alappillérét, miszerint „nincs ingyen pénz”, vagyis a munkaalapú társadalom mindenkinek biztos megélhetést nyújt válság idején is. Reméljük, hogy a kormány is rádöbben, hogy válságban
és a bérgarancia programmal nem kezelhető jövedelemkieséseket mégiscsak minden erejével megpróbálja pótolni. Ne legyen igazunk (mint azt keserű iróniával az egyik legjelentősebb magyar filantróp, Polgár András írta Facebook-bejegyzésében), hogy a „(telj)hatalom eddigi döntéseiben csak a kisebbségek kisemmizettek elleni dühödt támadást fedezzük fel, nem észrevéve a szociális háló kifeszítésére való törekvést.”
Ne következzen be a sokak által megjósolt szociális katasztrófa, ne kerüljenek családok újabb tízezrei (százezrei?) a beláthatatlan mélyszegénységbe, az éhezés és a totális kilátástalanság közelébe. Ne legyen valós, bár valószínűleg nem megvalósuló politikai alternatíva az éhséglázadás.
Olvasd el vitasorozatunk többi részét is!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.