A jövőben öt család tartja kezében a Hold erőforrásait, de a törékeny és bonyolult egyensúly felborul, a feszült, de békés időszak végetért: nyílt háború kezdődik a vezetésért a Holdon. Erről szól Ian McDonald ebben a hónapban lezárult regénytrilógiája, ami van olyan jó, mint a Trónok harca, csak sárkányok helyett holdjárók vannak benne, mágia helyett meg kapitalizmus.
Az elmúlt években jó pár olyan regény jelent meg, amelyben valamilyen formában szerepet játszott a Hold: Neal Stephenson Seveneves című regényének az a kiindulópontja, hogy felrobban; Anthony O’Neill A sötét oldal című regényében egy nyomozás folyik a holdi városokban; Andy Weir könyvében, az Artemisben pedig egy Holdon született seftelő nő keveredett súlyosabbnál súlyosabb bonyodalmakba.
Mégis az a helyzet, hogy talán a Hold-témájú sci-fi regények klasszikusának számító Robert A. Heinlein-féle A Hold börtönében (The Moon is A Harsh Mistress) óta nem született olyan izgalmas és összetett Holdon játszódó történet, mint Ian McDonald Luna-trilógiája,
A sci-fi mint szórakoztatás
Sokszor ejtettünk már szót itt a Könyves Kálmán rovatban arról, hogy bár populáris műfajként van számontartva, a sci-fi (és közeli rokona, a fantasy) nem csupán a szórakoztatásról szól, hiszen a fantasztikum gyakran tükör a kortárs világnak.
Az elmúlt évekből is egy sor olyan csodálatos regényt és regényfolyamot lehet felidézni, amiről valószínű, hogy soha nem fogunk olvasni az irodalomkönyvekben, vagy nem fogunk velük találkozni a Library of America sorozatban, arra a célra viszont tökéletesek, hogy egy dolgos nap után a kezünkbe vegyük, és izguljunk.
Ilyen a még mindig futó Térség, a James S. A. Corey álnéven író szerzőpáros könyvsorozata, amiből elég jó kis tévésorozat is készült, vagy ilyen volt Andy Weirtől A marsi, amiből szintén jó film készült Mentőexpedíció címmel. És hát persze ilyenek A tűz és jég dala-ciklus regényei is, amire a legtöbben szintén a sikeres sorozaton, a Trónok harcán keresztül találtak rá. (Bár erről lehet, hogy fogunk olvasni az irodalomkönyvekben.)
Ian McDonald trilógiája is hasonló húrokat penget. A Holdat a közeljövőben öt család tartja az uralma alatt, akik a holdi gazdaság különböző aspektusai fölött élveznek monopóliumot.
Az öt család dinasztikus házassági-rokonsági kapcsolatban áll egymással: ez a rendszer is azt a feszült, törékeny, mégis létező békét hivatott szolgálni, ami a regény kezdetén már évtizedek óta fennáll. Persze folyik az adok-kapok, csomó vitás ügy van, de a családok nem esnek egymásnak, hanem szállítják a Földnek a nyersanyagokat, például a fúziós erőművekhez használt, nélkülözhetetlen héliumot.
Efölött rendelkezik monopóliummal az öt család közül a legfiatalabb, a brazil Corta-dinasztia. Miközben a mezőgazdasági termelést végző Asamoah-klánnal elég jóban vannak, a Mackanzie-klánnal annál kevésbé. A két család konfliktusa egyre durvul, és mikor a Corták nagyasszonya, az alapító Adriana Corta meghal, a feszültség robban: kitör a háború a Holdon.
George R. R. Martin is csak kapkodná a fejét
A veterán író ügyesen vázolja fel a Hold színes, ugyanakkor kegyetlen társadalmát a különféle dinasztiákhoz kapcsolódó embereken, tehát a családtagokon és a nekik dolgozókon keresztül, főleg a Cortákra koncentrálva. Ha egyszerű holdi munkavállaló vagy, akkor számodra víz, a levegő, és a 3D-nyomtatáshoz használt szén, valamint a sávszélesség is pénzbe kerül, és ha elfogy valamid, akkor senki nincs, aki megmentsen: meg fogsz halni.
Az öt család tagjainak persze nem kell azért aggódniuk, hogy nem keresnek annyit, hogy ne kapjanak egy nap levegőt, annál inkább félhetnek a merényletek, támadások és mindenféle egyéb veszély miatt.
Tipikusan olyan befejezésről van szó, ami után szalad az ember a második részért, ahol a hatalomért folytatott küzdelem és a zsonglőrködés a nézőpontkrakterekkel csak még magasabb fokozatra kapcsol (szerencsére van egy rövid összefoglaló minden kötet végén a szereplőkről), és a második könyv végére egy ismételten elég meglepő helyzetet alakít ki.
a jogait már meg is vették, mint mostanában mindennek, szóval még össze is jöhet a dolog. Ezt persze lehetne kritikaként is felfogni, pedig valójában dicséret: a pörgő, néhol már-már lírai akciójelenetek és a grandiózus, filmszerű leírások remekül szolgálják azt a célt, amit McDonald ezzel a három regénnyel el akart érni.
Érdekes a regényt a már említett, 1966-ban megjelent Heinlein-könyvvel összevetni (amiről itt írtam), hiszen a bemutatott társadalmak egészen hasonlítanak egymásra, és alapvetően a téma is hasonlít, hiszen végül a Holdon élők itt is a Föld hatalmaival kerülnek szembe, Heinleinnél azonban egy kevésbé a Trónok harca-szerű szórakoztatásra, sokkal inkább arra kerül a hangsúly, hogy hogyan lehet a nulláról megszervezni egy sikeres forradalmat (egy közel mindenható, az ügy mellé állított mesterséges intelligencia segítségével ugyan, de ez más kérdés).
Magyarul még csak a második része jelenik meg a trilógiának Ordashold címmel idén, de a angolul ebben a hónapban már a harmadik, egyben utolsó kötet, a Moon Rising is megjelent, így abban a szűk két hétben, amíg még nem a vastrón potenciális birtokosainak kegyetlen haláláért izgulunk, bőven van idő elolvasni.
Könyves Kálmán többi ajánlójáért ide kell kattintani!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.