Schöpflin György halálával még kevesebben maradtak a kormánypártban, akiknek a konzervativizmus és a kereszténydemokrácia valóban jelent valamit.
Raffaella Carrà énekes, színész, táncos, televíziós műsorvezető is volt egyszerre. Az 1960-as évektől amerikai és olasz filmekben is szerepelt, dalai pedig az olasz könnyedség sokszor nagyon is mély kifejeződései voltak. Július 5-én, 78 éves korában hunyt el.
Kalandorként emlegetik, akik csak felszínesen ismerték. Ebből is látszik, hogy ez a kor mennyire nem tud már mit kezdeni olyan hősökkel, akik mintha egyenesen egy Jókai-regényből bukkantak volna fel. Kardos Gábor nekrológja.
Csütörtökön elhunyt a szerb származású Jovan Divjak, azaz „Jovo bácsi”, aki azzal vált híressé és választott új hazájában, Bosznia-Hervegovinában hőssé, hogy a boszniai főváros 1994-es szerb ostromakor a város védőinek oldalára állt. Története is azt bizonyítja: túlságosan leegyszerűsítő, ha nemzetek közötti háborúként akarjuk láttatni a boszniai polgárháborút.
Eredetileg Görögország uralkodója lett volna belőle, a politikai helyzet miatt végül, mint az angol királynő hitvese lett világszerte ismert. Vele távozik az utolsó évszázad, amikor az uralkodóház még bármit megengedhetett magának.
Szombat késő éjjel Milan Bandić zágrábi polgármester összeesett, a kórházban már csak a halálát tudták megállapítani. A hatvanötéves politikus a horvát politika örök túlélője, a balkáni populizmus és korrupció sajátos keveréke volt. Zágrábot valódi királyként uralta, most májustól egy új politikus veheti át tőle a nehéz örökséget.
Djordje Balašević vajdasági énekes a nemzetállamokra szakadt, háborúkkal sújtott Balkán népei számára az egyik utolsó kapocs maradt. Nem adta fel hitét a közös identitásban, amit nem hagyott egyetlen nemzetnek sem kisajátítani. Az énekes melankolikus dalai Ljubljanától Ohridig szóltak – és fognak szólni.