„Csak a világ figyelme óvhatja meg Alekszej életét” – Oleg Navalnij az Azonnalinak

A világ jelenleg leghíresebb korrupcióellenes aktivistájának öccse szerinte csak azért kapott három és fél évet, mert Navalnij a családneve. Többek közt erről, az orosz börtönviszonyokról és az oroszok magyar ismereteiről adott interjút.

Alekszej Navalnij neve régóta úgy ismert, mint Vlagyimir Putyin rendszerének legkitartóbb ellensége, de a jobbhíján korrupcióellenes aktivistaként leírható, valójában inkább ellehetlenített politikusnak számító férfi 2020-ban rántotta le sokak számára a leplet az orosz rendszer legrondább arcáról azzal, hogy épp az elnök eltitkolt palotájáról készült anyag készítésének idején megmérgezték, és bár azt túlélte, azóta egy orosz börtönben van, ahol már egy éhségsztrájkon is túl van.

Azt viszont kevesebben tudják, hogy az orosz állam nemcsak Alekszej Navalnij életét igyekszik nehezebbé tenni, hanem a családjáét is:

amikor 2014-ben Alekszej sikkasztás vádja miatt három és fél év felfüggesztettet kapott, testvérére, Olegre ugyanebben az ügyben három és fél év munkatáborban letöltendő büntetést szabtak ki.

A bátyja politikai mozgalmát inkább csak kívülről támogató férfi büntetését az Emberi Jogok Európai Bírósága megalapozatlannak találta, de ettől függetlenül a most 38 éves férfi leülte mind a három és fél évet, ottani élményeiről pedig most magyarul is megjelent könyvet írt, ennek kapcsán adott interjút az Azonnalinak.

A fiatalabbik Navalnij szerinte kis szerepe van testvére politikai nézeteinek alakulásában, ezért azokra a kérdésekre inkább nem válaszolt, amik az Alekszej által szervezett – és mostanra betiltott – Korrupcióellenes Alapítvány politikai álláspontjaival voltak kapcsolatosak, és magát sem tartja többnek, mint egy támogató.

„Gyűlés emelvényéről életemben csak egyszer beszéltem, az is telefonon történt a kolóniából – mókás történet volt, a láger vezetését sokkolta az eset.

Tulajdonképpen egész politikai tevékenységem a büntetésem letöltéséből állt, sem előtte, sem utána nem voltam aktivista, nem voltam tagja pártnak.

Természetesen járok gyűlésekre, küldök adományokat társadalmi szervezetknek és politikai elítélteknek, vagyis részvételem megfelel egy közönséges állampolgárénak. Nekem úgy tűnik, önmagában az, hogy rokonságban állok egy kiemelkedő politikai személyiséggel, nem jogosít fel arra, hogy politikával foglalkozzak, nem avat ebben illetékessé” – indokolta meg.

Oleg Navalnij története viszont a saját jogon is van annyira súlyos, hogy rávilágítson az ottani helyzetre.

***

3,5 évet töltött a börtönben, ön szerint akkor is ennyi lett volna, ha nem Navalnij a vezetékneve?

Abszolút biztos vagyok benne: ha más a vezetéknevem, akkor a büntetésem 3,5 évvel rövidebb lett volna, vagyis elmarad.

Engem közönséges üzleti tevékenység miatt küldtek börtönbe – voltaképpen erről beszélt a tárgyaláson minden tanú, ezt ismerte el az Emberi Jogok Európai Bírósága is.

Ajánlott valaki büntetéscsökkentést, esetleg jobb körülményeket azért cserébe, hogy „helyes” vallomást tegyen a bátyjára?

Hát az valami egészen szórakoztató lett volna, de nem, senki sem ajánlotta fel, hogy árulást kövessek el kiegészítő élelmiszer-csomagért, vagy a büntetés időtartamának csökkentéséért.

A büntetésem ideje alatt időről időre rontották a fogvatartásom körülményeit, ezzel fokozva a nyomást Alekszejre, nyilván kimondatlanul azt javasolva az ilyesmivel, hogy fogja vissza a tevékenységét,

de velem senki semmiről nem beszélt, ami nem is meglepő: a válasz nyilvánvalóan elutasító lett volna.

Mi volt a legnehezebb része ennek a három és fél évnek?

Elviselhetetlenül unalmas minden egyes napot ugyanazokkal az ismétlődő dolgokkal tölteni: olyan, mintha egy sci-fi film időhurkában vergődnél, és minden fogvatartottnak épp ezt a legnehezebb elviselni.

Szabadulás után amúgy milyen lehetőségei vannak egy orosz elítéltnek?

Az esetek többségében a fogvatartottak sorsának alakulását ilyen változatokkal lehet leírni:

1. Szabadulás után nem hivatalos munkát vállal, vagy ismerősöknél helyezkedik el, mivel a cégek óvakodnak priusszal rendelkezőket felvenni: túlságosan erősek a társadalomban a sztereotípiák és nem alakultak ki, illetve jelentéktelenek a bűnelkövetők szocializálására és átnevelésére hivatott intézmények.
2. Visszatér a bűnözői tevékenységhez, mert munka úgysincs, mást meg nem képes csinálni.
3. Elkövet valamilyen bűncselekményt, hogy visszamehessen a börtönbe, azért, mert ott teljesen más a világ, ezt szokta meg, a szabad világban pedig szó szerint senkinek sem kell, és senkinek semmit nem jelent.
4. Bekerül abba a körbe, akiket megdolgoznak a rendőrség munkatársai, ők a priusszal rendelkezők leültetésével emelkednek felfelé a karrier lépcsőfokain – akit egyszer már elítéltek, azt szinte garantáltan újból leültetik –, a részletekben senki sem fog elmélyedni, sem a bíróság, sem a társadalom.

Csak nagyon kis hányaduknak sikerül annyira szocializálódnia, hogy a bűnelkövető bélyege ne okozzon lényeges hatást az életére,

ám ilyenkor mindig felmerülnek valamiféle egyedi események.

Nyáron többek közt ön is újra felfüggesztett börtönt kapott, miután augusztusban tüntetések során megsértette a koronavírus miatt hozott korlátozásokat, ez újra politikailag motiváltnak tűnik, Oroszország pedig egyre nyíltabb autokráciának. Az emberek nagyrészét miért nem érdekli ön szerint?

Nem tűnik úgy, hogy az embereket ez nem érdekelné – inkább a megtorlások szintje ijeszti el, és tartja vissza őket.

Oroszországban rendkívül egyszerű öt évre börtönbe kerülni egy Twitteren, Tiktokon közzétett képért vagy gondolatért.

De a szovjet tempó közeledését már mindenki érzi, vagy hát érezni fogja a közeljövőben.

Magyarországnak erősen oroszpárti kommunikációja van manapság, és sokat van szó a témáról kormány- és ellenzéki oldalon is. Oroszországban mit hallani Magyarországról?

Sajnos nincsenek beható ismereteim Magyarország politikai fejleményeiről, hétköznapi emberként tudom, hogy ott maguknál a helyi Putyin belenő a hatalmi rendszerbe, és Európa lakosaként ez természetesen elszomorít. Kicsit kevesebb diktátorra és több szabadságra lenne szükség.

A ti Vityátokról nem sok szó esik Oroszországban, legalábbis a depolitizált körökben nem, de először is az, hogy a demokrácia nálatok a végét járja, az afféle általános információ,

másfelől pedig megértheted, hogy Oroszországon belül van néhány dolog, ami jobban aggaszt bennünket.

De remélem, hogy nálatok minden jóra fordul. Küldjétek el pihenni Orbánt, és akkor nem lesz a nemzet életre szóló atyja, vagy ilyesmi!

Beszélt mostanában Alekszejjel?

Egy hosszú látogatás alkalmából találkoztam vele – olyan emberhez képest, aki túlélt egy csaknem halálos állapotot, éhségsztrájkot, és aki jelenleg Oroszország egyik legborzalmasabb kolóniáján tölti a büntetését, hihetetlenül jól néz ki, remekül tartja magát.

A nézetei erősebbek, a meggyőződése szilárdabb, mint valaha. Bizakodó, és változatlanul biztos abban, hogy a jó győzedelmeskedik.

A világ épp egy emberként aggódik Alekszej Navalnij életéért. Ön szerint tényleg életveszélyben van?

Kétségtelen, hogy csak egyvalami adhat neki biztonságot és óvhatja meg az életét:

a világ és a társadalom figyelme, ez az ő kardja és pajzsa a rendszerrel vívott harcában.

Az interjú elkészülésében készült segítséget köszönjük az Aethaeneum kiadó munkatársainak!

NYITÓKÉP: Oleg Navalnij / Aethaeneum kiadó