A legveszélyesebb emberkísérlet maga a koronavírus-járvány

A járványt pedig kevésbé veszélyes emberkísérletek választásával küzdhetjük le, mint amilyen a lockdown, a kontaktkutatás vagy az oltás. Reális opció viszont már csak egy maradt ezek közül.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Fizikus PhD-hallgató vagyok. Nem vagyok se a koronavírus-járványnak, se a betegségnek, se az oltásnak szakértője, nem is szeretném annak láttatni magamat. A nyilvánosan, bárki számára elérhető és könnyen megérthető információkból és a józan paraszti észből dolgozom, ha a járvány támájában gondolkozom. Klasszikus liberális elveket vallok, így izgatottan olvastam Bakó Bea véleménycikkét, amely reményeim szerint valami új aspektust adott volna nekem az egész témához.

A cikket olvasva viszont rájöttem, hogy valami hatalmas, de teljesen más jellegű zavar van a klasszikus liberálisok fejében, mint az egyéb járvány- vagy vírustagadókéban. Az említett cikk nagyon jól összefoglalja a klasszikus liberális ismerőseim véleményét a témában, és ugyanazokat az érvelési hibákat is követi el, mint ismerőseim.

A cikk érve a következő: a lockdown és a tömeges oltatás egy hatalmas (orwelli) emberkísérlet, inkább dönthessen mindenki saját felelősségre, hogy milyen korlátozásokat, oltásokat stb. vállal be.

Ez egy teljesen új vírus, amiről a mai napig nagyon keveset tudunk. Nem csak halálok és hosszas kórházi tartózkodások köthetők hozzá, de úgy tűnik, hogy korra való különösebb tekintet nélkül a megbetegedettek nem elhanyagolható része 3 hónappal a megbetegedése után is az életminőségét befolyásoló mértékű szövődményektől és tünetektől szenved!

Annál nagyobb és veszélyesebb emberkísérletet el sem lehet szinte képzelni, mint hagyni, hogy a teljes emberiség átessen ezen a betegségen, látva, hogy milyen szövődményeket okoz, és nem tudván, hogy ezek a tünetek mennyi ideig tartanak még. 

Ez az emberkísérlet már elkezdődött,

Természetesen nagyon fontos elvárás, hogy az adott kísérlet sokall kontrolláltabb legyen, és alacsonyabb kockázatú, mint maga a járvány, ami ellen küzdünk.

Meddig ér a szabadságunk?

Klasszikus liberálisként nagyon kézenfekvő vélemény, hogy mindenki dönthessen maga, hogy milyen korlátozásokat vállal be, de sajnos ez itt nem működik. Az egész eszme lényege, hogy a szabadságunk addig ér, amíg azzal mások szabadságát nem korlátozzuk.

Ez egy gyönyörű elv papíron, de nagyon sokszor lehetetlen a gyakorlatban alkalmazni. Egy tipikus problematikus eset az, amikor egy cseppfertőzéssel terjedő betegségről beszélünk. Meddig ér a szabadságunk? 

Követelhetem-e azt, hogy maszk nélkül rohangáljak a plázában, ha ezzel a többi, maszkot hordó embert, és családtagjait veszélyeztetem? Követelhetem-e azt, hogy oltatlanul ugyanarra a repülőre szálljak fel, amin többek közt egyébként oltáspárti veszélyeztetettek utaznak, de 5 százalékukban nem alakult ki védettség, vagy meg se kaphatták az oltást, így veszélyeztetem őket? Ők maradjanak inkább otthon? Ne látogathassa őket senki? Viseljen teljes karantént szeretteitől távol a társadalom nem elhanyagolható (sőt, igen nehezen azonosítható) része csak azért, mert te nem vagy hajlandó egy kis tűszúrásra? 

Nyilvánvalóan erre így, egyszerűen nem terjeszthető ki az eszme. Mérlegelni kell, hogy a te hőn áhított szabadságod másoknak mekkora korlátozást okoz. Ha ez aránytalanul nagy, akkor ott már szó sincs liberalizmusról. 

És mint azt már említettem, nem ismerjük a vírus kockázatait, még annyira sem, mint az oltásét, hiszen etikai okoknál fogva nyilvánvalóan nem végezhetünk a vírussal kettős vak klinikai teszteket, mint amiket az oltással végeztek. Így viszont azzal, ha az ember a vírust választja a védekezés helyett, akkor egy ismeretlen kockázatot vállal be magának. Ami persze önmagában még elfogadható liberális szemmel (hiszen ennyi erővel részvényeket se vehessünk), de

Kísérletek mindenhol

Tehát mindannyian egy kéretlen emberkísérlet részesei vagyunk, hiszen korlátozások és védőoltások nélkül egy szezonális betegséggé válna az új koronavírus, pont, mint az influenza, vagyis mindenkit újra és újra elérne néhány éves rendszerességgel.

A vírus hatásai sok tekintetben ismeretlenek, az viszont biztos, hogy magasabb a mortalitása a szezonális influenzánál, magasabb arányban kerülnek miatta kórházba a fertőzöttek (bár a szezonális influenza esetén sokkal kevésbé megbízhatóak az adataink, ugyanis sehol nem végeznek reprezentatív jellegű tesztelést az influenza-járványok tekintetében), és jellemzően nagyon hosszú lefolyású betegségként jelentkezik a regisztrált, tüneteket produkáló fertőzöttek esetén. Azt se felejtsük el, hogy akik enyhe tünetekkel, vagy tünetmentesen átestek a betegségen, azok nagy eséllyel másodjára súlyosabb szövődményeket is tapasztalhatnak, így senki sincs biztonságban, előbb-utóbb bárki veszélyeztetett lehet.

A jó hír az, hogy bizonyos egyéb emberkísérletek választhatóak ehelyett. A rossz az, hogy a társadalmunknak ehhez egységként kell viselkedni, ugyanis az egyének döntése kihatással van a környezetükre is.

Három, általam ismert kísérlet merült fel a mai napig: az első a lezárás, a második a kontrollálás, a harmadik a megelőzés.

1. A lezárás egy szükséges rossz volt, ami rövidtávon nagyon sikeresen lelassította a járványt, ám hosszútávon megkérdőjelezhető, hogy nem okoz-e összehasonlítható mértékű mentálhigiéniás és gazdasági károkat a járvány által okozottal. Céljának pusztán annak kellett volna lennie, hogy időt adjon a jobb megoldások felépítéséhez. Nem segít minket kilépni a járványból, csak időt ad.

2. A kontrollálás célja az lenne, hogy intenzív teszteléssel, kontaktkutatással és enyhe korlátozásokkal folyamatos kontroll alatt tartsák a járványt. A módszer zseniálisan működik számtalan ázsiai országban (Dél-Korea, Szingapúr, stb). Hosszú távon persze egy nagyon drága megoldás az állam részéről, bár a gazdaság folytonos működése ezt akár kompenzálhatja is.

Sajnálatos módon a teljes szakma véleményét figyelmen kívül hagyva, az említett ázsiai országokat leszámítva nagyon kevés helyen terjedt el ez a megoldás. Ennek oka talán a szabadságjogok részleges korlátozásától való társadalmi ódzkodás lehet: a kontaktkutatáshoz szükséges applikációk kötelező alkalmazását vagy a fertőzöttek vallatását, hogy kikkel léptek kapcsolatba, Európában nehezen tudjuk elképzelni.

Kilépni ekkor se tudunk a járványból, ám lehetőségünk van az esetszámokat olyan alacsonyan tartani, hogy az enyhe korlátozásokon felül ne befolyásolja a társadalom és a gazdaság működését.

3. A megelőzés a végleges megoldás, célja a nyájimmunitás elérése a védőoltások segítségével. Ehhez körülbelül a társadalom 70 százalékát be kell oltani. Hátránya, hogy így mindenki biztosan elszenvedi a mellékhatásait az oltásnak, míg előnye, hogy elvi szinten lehetőségünk van a járványt teljesen megszüntetni, akár az egész világon.

Az oltás mellékhatásait paradox módon sokkal jobban ismerjük a vírusénál, ugyanis lehetőségünk van a kettős vak klinikai tesztelésre, így sokkal megbízhatóbb információink vannak azok tényleges előfordulási gyakoriságáról. Minden oltásnak más és más mellékhatásai várhatóak, ám már a tesztelés során is folyamatosan, kínosan figyelnek ezekre: nem egy tesztelést függesztettek fel (ideiglenesen vagy véglegesen) az egyes oltottaknál jelentkezett különböző komplikációk miatt. Egy híresebb példa az AstraZeneca vakcinájának esete, ahol egy súlyosabb komplikáció kivizsgálása miatt fel is függesztették a tesztelést. A súlyos szövődményekre nagyon odafigyelnek az oltások esetén, azok engedélyezése elképzelhetetlen, amennyiben ilyesmi felmerül. A legnagyobb egészségügyi kockázatot továbbra is az allergiás reakciók jelentik, melyekre szerencsére létezik kezelés.

Az enyhe tünetek – láz, fejfájás, bőrduzzanat – természetesen jellemzőek, de egy-két napon belül elmúlnak, valójában ezek az immunrendszerünk működésének jelei.

Két lehetőség maradt, de hogyan döntsük el, melyiket válasszuk?

A lezárás most már nem megoldás, talán több rosszat csinál, mint jót. A kontrollálást el se kezdtük itthon, hiányzik az az infrastruktúra is, ami egyáltalán kéne hozzá (tesztelési kapacitás, informatikai háttér), az esetleges társadalmi ellenállásról nem is beszélve.

Így hát két választási lehetőségünk maradt:

egy klinikai tesztelésen átesett vakcinával, mely minden korosztály számára sokkal enyhébb mellékhatásokkal bír a vírusnál.

Egy utolsó kérdés, hogyan tudnánk eldönteni, melyik utat választjuk. Optimális esetben egy megfelelően tájékozott társadalom is dönthetne ebben az ügyben, de lássuk be, ez egy szakmai kérdés, nagyon messze van sajnos jelenleg tőle a nép, hogy a felelős döntéshez elegendő információval rendelkezzen. (Pedig biztos vagyok benne, hogy ez lenne a legjobb megoldás, egy népszavazás eredményével igen nehéz vitatkozni). A kormány eddig se hallgatott különösebben a szakmai ajánlásokra, így nem biztos, hogy az ő kezükbe adni a döntést a legbölcsebb.

Így én úgy látom (az ezen írást ihlető cikkel teljesen szembefordulva), hogy legjobb, ha hagyjuk, hogy a kapitalizmus tegye a dolgát. A GDP többségét termelő szolgáltatószektort terhelte meg a legjobban a járvány, így várható, hogy minden tőlük telhetőt meg fognak tenni azért, hogy a kockázataikat nullára csökkentsék, illetve a lezárásoknak vége legyen. Ennek elemi része az oltásra való ösztönzés, akár marketing, akár oltásútlevelek útján. Így mindkét oldalról érvényesül a liberalizmus,

A szerző fizikus PhD-hallgató, és Bakó Bea 2020 világméretű emberkísérlete a lockdown volt, 2021-é az oltás lesz című cikkére reagált. Ha küldenél te is cikket a vitába, írj nekünk!