Ezért nincs rendben, ha külön fizetnek a háziorvosnak, hogy kínaival oltson

Az orvosnak nem lehet joga arra, hogy a páciense helyett meghatározza azt, hogy az milyen oltást kapjon. Ugyanígy nem fűződhet pénzügyi érdeke ahhoz, hogy a páciensét rábeszélje egy olyan oltásra, amiben az valamilyen okból nem bízik, vagy csak szimplán rossz érzései vannak tőle.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Kedden érkezett a hír, hogy a budapesti kormányhivatal díjazásban részesítené a háziorvosokat minden beadott Sinopharm-vakcina után. Bár az operatív törzs 24.hu-nak írt válasza alapján a háziorvosoknak írt levelek erre vonatkozó része „valószínűleg a vakcinák típusától független, hétvégi és munkaszüneti napra eső oltásokért járó kiegészítő díjazásra vonatkozhatott”, ez annak tekintetében furcsa, hogy a legújabb Sinopharm-oltókampányt az értesülések szerint hétköznap vezényelné le a kormány.

Az oltások pénzzel való ösztönzésének gondolata kísértetiesen hasonlít a Momentum korábbi százezer forintos oltáspénzről szóló ötletére,

Ez a különbség viszont nagyon sokat számít. Ugyanis a Momentum ötlete – ha a populizmusmétert ki is akasztotta – értékelhető szakpolitikai javaslat. A deflációs válság egyik leghatékonyabb kerékkötője az ún. fiskális stimulus – magyarul nagyon leegyszerűsítve ingyenpénz –, aminek elköltése megpörgeti egy kicsit a gazdaság berozsdásodott propellerét. Azon az etikai dilemmán, hogy ezt a gazdaságélénkítő hatású juttatást oltáshoz kössük-e, lehet vitatkozni – ugyanakkor vitán felül áll, hogy valóban meggyorsítaná az átoltottság eljövetelét, ami pedig össztársadalmi fontossággal bír. Ezen dolgozik a kormány is.

Csakhogy úgy tűnik, Orbánék rossz végét fogták meg a javaslatnak. Miközben azon igyekeznek, hogy a lemásolt házi feladat ne tűnjön másoltnak, kihúzták a tételmondatot és átírták az oroszt oszmánra az 56-ról szóló esszében.

Ha minden gyümölcs akciós, az is gyanús, de úgy még hihetőbb, hogy az emberek egészségéért érzett felelősségtudat követeli meg a kedvezményt.

Közben pedig a helyzet az, hogy itt valójában nem is rohad semmi. Egyszerűen csak van, aki a barnább banánt kedveli, van, akinek meg mindegy, csak banán legyen. A Sinopharm-oltás működési elve a régimódi legyengített víruson alapszik, számtalan korábbi vakcina épül erre a technológiára. Tulajdonképpen koronavírus van benne, amit béta-propiolakton enzimmel deaktiváltak, így nem tud szaporodni, de az ellenanyag gyártását ösztönző tüskefehérjéi érintetlenül maradnak. A beadott néhány molekulát a szervezet viszonylag könnyen legyőzi és a legyőzésére használt proteint pedig elteszi a „memóriába”.

A pénzügyi ösztönzésről szóló tervben azonban nemcsak az a problémás, hogy miért, hanem az is, hogy kinek fizetne az állam. Az orvosnak nem lehet joga arra, hogy a páciense helyett meghatározza azt, hogy az milyen oltást kapjon.

Érvelni, beszélgetni róla természetesen legyen szabad, de meg kell hagyni az oltást felvevő szabad döntésének jogát. Ezt a jogot pedig a pácienseik körében jellemzően nagy bizalommal rendelkező háziorvosok pénzügyi ösztönzése egy adott vakcinával való oltásra sérti.

Untig hangoztatott közhely már, de ehelyett tájékoztatni kellene. Hitelesen, transzparensen, egyértelműen kimondani, hogy mit, mennyiért, honnan rendelünk, mi van benne, mik a várható mellékhatások, és mire lehet számítani a különböző típusú vakcinák felvétele után. Felnőttként kéne kezelni a magyar embereket, és hinni abban, hogy megfelelő mennyiségű adat ismeretében felelős döntést tudnak hozni.

A szerző az ELTE TTK kémiahallgatója. Vitáznál vele? Írj!