+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Az Azonnali szakértői csapata
2020. június 27. szombat, 07:57
Az Azonnali aktuális mindenajánlójával egyszerre ehetjük hülyére magunkat pennével, röhöghetünk a délszlávokon, ihatjuk a saját szörpjeinket, és mélyedhetünk el az orosz politika legmélyebb mocsarában.

Tökéletesen megértjük, ha eleged van az állandóan fanyalgó újságírókból, úgyhogy váltunk kicsit! Minden hónap utolsó hétvégéjén megjelenik a Fasza Dolgok, ami az Azonnali összajánlója: ha láttunk jó filmet, olvastunk jó könyvet, voltunk jó étteremben, ízlik az új burger a Mekiben, vagy csak találtunk valami világtól teljesen elrugaszkodott programot, akkor azt függetlenül a műfajtól megírjuk! Igen, azt is, ha kinyílott a pitypang!

 

Az utolsó szerb Horvátországban

 

Bárcsak Magyarországon készülne el óriási adag öniróniával egy ilyen film a nemzeti büszkeségről, az ország mentális állapotáról, a leszakadásról és a szomszéd népekhez fűződő viszonyról! Úgy találtam rá, hogy meginterjúvoltuk az egyik szerb ellenzéki pártot vezető színészt, Sergej Trifunovićot Belgrádban, és kíváncsi voltam a Művészetére.

 

Több, sokat mondani akaró művészfilm mellett ez volt az egyetlen olyan friss produkciója, ami gyors fogyasztásra is alkalmas volt.

 

 

A sztori annyi, hogy a közeljövőben, a horvát államcsőd és a sokadik kivándorlási hullám után pár évvel egy nyugati globalista összeesküvés elterjeszt egy vírust a kiváló vízforrásokkal rendelkező Horvátországban, ami zombivá tesz mindenkit. Ám mint kiderül, páran immunisak rá, mint a horvát nemzeti giccset két kanállal fogyasztó szerb milliomos főszereplő, vagy a bosnyák határ menti eldugott csetnik falvak mai napig gépfegyverrel vendéget fogadó lakói. Aztán később az is kiderül, hogy

 

a zombivírust alapvetően a szerb vér gyógyítja,

 

plusz az is, hogy a Horvátország zombisítása mögötti terv része egy bizonyos Nagy-Szlovénia kialakítása. 

 

A szereplők nyilván elnagyoltak és karikatúraszerűek, de épp ettől olyan szerethetően szlovén, horvát, szerb és horvátországi szerb benne mindenki. Csodálatos szórakozás, a HBO Go-n ráadásul fent is van! (Bukovics Martin)

 

Levendulaszedés, levendulaszörp

 

A legutóbbi hírlevelemben említettem, hogy életem első levendulaszüretelésére készülök. Örömmel jelentem, akkor az éppen apokaliptikus időjárás ellenére összejött a dolog, így azóta igyekeztünk a virágok minél értelmesebb és változatosabb felhasználását megtalálni.

 

Az én személyes kedvencem a levendulaszörp-készítés lett, még hozzá azért, mert nagyon egyszerű, az eredménye pedig finom.

 

Szóval először is készítsetek elő egy bögrényi levendulavirágot (ezt leszedegetni kissé melós lesz, de azért nem vészes), és ha ez megvan, akkor forraljatok fel egy liternyi vizet, amibe beleraktok 400 grammnyi cukrot (én édesítőszert használtam, xilitet). 

 

Ha megolvadt az édesítőszer vagy a cukor, akkor tegyétek bele az egy bögrényi levendulavirágot, két citrom levét (az eredeti recept hármat írt, de nekem az már sok volt), illetve egy teáskanálnyi étkezési szódabikarbónát, és szintén egy teáskanálnyi étkezési citromsavat. Ezt követően a szörpkezdeményt hagyjátok állni egy estét, majd másnap szűrjétek le, utána forraljátok fel megint, majd lehet is még forrón befőttesüvegbe tenni, és bedunsztolni. (Hutter Marianna)

 

CuriosityStream + Nebula

 

Alapvetően imádom az ismeretterjesztő dokumentumfilmeket, hiszen kicsit úgy nőttem fel, hogy befoglaltam a fotelt a tévé előtt, és a Spektrum-Discovery-National Geographic hármason kapcsolgattam. Persze a tizenötödik Hitler sötét titkai/amerikaiak ordítozva motort szerelnek/hogyan élj túl a sivatagban egy komplett tévéstábbal a hátad mögött/a majmok titkos élete-típusú dokumentumfilm után az embernek hamar elege lesz a műfajból.

 

Meg úgy általában a tévézésből is, de ahogyan azt 2020-ban már megszokhattuk,

 

az internet lényegében mindent megcsinált sokkal jobban, mint amivel a televíziózás valaha is megpróbálkozott.

 

Így botlottam bele a CuriosityStream-be, ami egy online dokumentumfilm-streamelő platform, mondhatni a dokumentumfilmek Netflixe. Egyébként az egészet a Discovery Channel alapítója hozta létre pár éve, és tele van jobbnál jobb ismeretterjesztő anyagokkal a platform a hidegháborús kémek történetétől kezdve a legkülönbözőbb természet- és élővilág témájú filmeken át a gőzmozdonyok történetéig. Előfizetni egy hónapra három dollár, egy évre meg húsz, szóval ennyi jó kontentért igazán ingyen van a dolog.

 

A másik szuper platform, amit a napokban találtam, az a Nebula, amelyet ismeretterjesztő youtuberek hoztak létre egy éve. Bár a YouTube-on az összes nebulás vlogger anyagai fenn vannak, a Nebula nagy előnye a nagy testvérrel szemben, hogy nincs tele szeméttel, hiszen kifejezetten arra jött létre, hogy a valamilyen minőséget már képviselő videósok ott oszthassák meg a kontentjeiket. Így a tartalomgyártók a bevételeiknél nem teljesen a YouTube-anyacég Google-től függnek, hanem aki igazán szereti az ismeretterjesztő videós műfajt, az személyesen is támogathassa őket. Én például kifejezetten imádom a TechAltar-csatornát (amit egyébként egy Berlinben élő magyar vlogger visz), ahol a techvilág üzleti oldalába áshatod bele magad, de nem gondoltam volna, hogy valaha mélyelemzéseket nézek meg arról, hogy miért különbözik egymástól annyira a volt portugál gyarmat kaszinóparadicsom Makaó és a volt brit gyarmat Hong Kong.

 

Szóval mindkét platformra érdemes befizetni, a legjobban persze csomagban éri meg: ha egy Nebulán is alkotó youtuber kuponkódjával fizettek elő, akkor a két platform együtt kerül havi három vagy évi húsz dollárba. Nem, senki nem fizetett nekem, hogy ezt promótáljam, tényleg jó buli mindkét oldal. (Illés Gergő)

 

Anna Politkovszkaja - Orosz napló

 

2019-ben adták ki magyar nyelven a 2006-ban otthonának liftjénél agyonlőtt újságíró, Anna Politkovszkaja könyvét. Az Orosz naplót nem sokkal meggyilkolása előtt adta le, és bár elsőre nehéz volt elhitetnem magammal, hogy tényleg érdekel ilyen mélységben a 2000-res évek elejének orosz belpolitikája egy rakás itthon semmitmondó név és párt szerepeltetésével, de minden belefektetett perc megérte. Az Orosz napló zsenialitása abban áll, hogy néha csak tényszerűen ír le rövidhíreket kronológiai sorrendben, néha viszont kifakad a szerző,

 

és nem csinál belőle problémát, hogy mondjuk lefélkegyelműzze Csecsenföld aktuális urát, Ramzan Kadirovot.

 

Ezek a rövidhírek sokszor önmagában csak egy-egy mikrosztorinak tűnnének, ömlesztve olvasva viszont egyszer csak a bőrünkön kezdjük érezni a rövidéletű orosz demokrácia átalakulását az azóta már megdönthetetlenül stabilnak tűnő putyini autokráciába.

 

 

Nyilván plusz súlyt ad az egésznek a tudat, hogy hogyan hallgattatták el magát a szerzőt is, de enélkül is rettentő súlyos dolgok derülnek ki arról, hogy gyilkolják meg saját társai a tizenéves katonát azért, mert nagyobb cipőt akart kérni magának, dokumentálva kapjuk meg, mennyire félvállról vette a beszláni tragédia felelőseinek felkutatását az állam, és láthatjuk, hogy táplálja az iszlám radikalizációt az akkoriban még zajló második csecsen háború.

 

Nem lehet nem megemlíteni, mennyire ismerősek a történet egyes elemei: a civilek célkeresztbe helyezése, az agyonpolarizált és néha megvásárolt ellenzék töketlenkedése, Putyin egykori harcostársának kikerülése a pikszisből

 

csupa olyan sztori, aminek a kicsit EU-kompatibilisebb verziója Magyarországon is épp a mindennapok része.

 

A könyv egyszerre korrajz, és figyelemfelhívás is arra, milyen egyszerű a szovjet blokkban visszakormányozni a hajót a szocialista pangás időszakába mindössze annyival, hogy nemzeti színben adják elő ugyanazt a semmit, de fontos tanulmány azoknak is, akik hajlamosak Vlagyimir Putyint egy szükségesen erőskezű rátermett vezetőnek tartani: ha valakinek az országában ugyanis tömegesen mészárolnak le civileket, állami engedéllyel rabolják el a terroristák rokonait, és tágyalás nélkül ítélhetnek el szinte bárkit, akkor annak az országnak nem erőskezű vezetője van, hanem hatalmat féltő diktátora. (Fekő Ádám)

 

Pennetészta hummusszal, szárított paradicsommal és spenóttal

 

Ha egyszerűen elkészíthető és meglepően finom tésztaétellel akarsz előrukkolni egy vacsoracsatán, van egy jó tippem. Mondjuk én ezt egyedül ettem, de

 

saját magam is sikerült leküldeni hídba vele, annyira ízlett.

 

Kb. 40 deka pennetésztát megfőztem, mellé olívaolajon megpirítottam egy gerezd fokhagymát. Erre dobtam rá úgy 12 deka frissen szedett spenótot, aminek a leveleit nagyjából elharmadoltam (spenótért érdemes elmenni a piacra, és nem mindenféle mélyhűtött, ízetlenné hibernált gazzal megúszni a bevásárlást!) és egy doboz szárított marinált paradicsomot, az egyes darabokat szintén három-négy részre vagdosva. Utóbbit már az Aldi állandó termékei közül szereztem be. Ezt a kettőt úgy 15 percig főztem, épp egy deci vizet, ha öntöttem hozzá. Sóztam, bazsalikommal, feketeborssal és cayenne borssal fűszereztem.

 

 

Miután a tészta is megfőtt, hozzáöntöttem a spenóthoz és a paradicsomhoz. És ekkor jött a lényeg! Kevergetés közben még rálapátoltam 15-20 deka natúr hummuszt. Épp annyit, hogy minden tésztán érezni lehessen a csicseriborsó ízét. A recept, ami alapján elkészítettem, még fenyőmagot is ír, de ez már nagyon ízlés dolga, én sehol nem találtam, szóval nálam kimaradt. A tésztafajtákat is nyugodtan lehet váltogatni.

 

A 40 deka pennével nyilván elszámoltam magam, mert három ebédre is elég volt. De nem bántam, mert ez a kaja erősen közelít a hibátlanhoz. (Galavits Patrik)

 

Edward Snowden: Rendszerhiba

 

Edward Snowden, korábbi CIA, illetve NSA alkalmazott még 2019. szeptember 17-én (az amerikai alkotmány napján) adta ki memoárját, amiben a korábbi kém és IT szakember életét meséli el nekünk, illetve a motivációit, miért is vált whistleblowerré, amikor is 2013-ban világgá kürtölte, hogy az amerikai kormány miként legalizálja a titkosszolgálatok által folytatott tömeges lehallgatásokat,

 

amiknek a célpontjai nem csak potenciális terroristák és veszélyforrások, hanem a világ összes embere.

 

A könyv egy nagyon jól megírt, izgalmas történetet dolgoz fel, bár a személyes történetek egy részéhez személy szerint én bizalmatlanul állok, ugyanis Snowden többször leírja, hogy egy kém miként próbálja magát eladni, átlagos figurának feltűntetni magát, hogy ne fogjanak rajta gyanút. Így elképzelhető, hogy néhol kiszínezte a történteket, hogy magát minél jobb fényben tüntesse fel, azonban a könyvnek nem is ez a lényege: azt maga Snowden is elmondta egy interjúban, hogy azért memoár műfaját választotta, mert az embereket jobban leköti egy ember története, mint egy 100-120 oldalas leírása ezen informatikai rendszereknek.

 

Ennek ellenére azt vettem észre magamon, hogy az életéről szóló részek jobban kötöttek le, annak ellenére, hogy alapjáraton azért vettem a kezembe a könyvet, hogy a globális megfigyelőrendszerekről szerezzek ismereteket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyv lényegi részei ne lennének izgalmasak, sőt: amikor például az alkotmányból (pontosabban a 4. kiegészítésből) vezeti le a motivációit, vagy amikor kifejti, hogy szerinte a megfigyelőrendszerek miért gyengítik a demokráciát, nagyon jól felépítve érvel, amin azért érdemes elgondolkodni. (Karóczkai Balázs)

 

Meggyszörp

 

Itt a nyár, ilyenkor pedig a vidéken élők, vagy kerttel, telekkel rendelkezők szembesülnek azzal, hogy egyszerre megérik egy csomó gyümölcs, aminek legfeljebb a töredéke fogy el a családban. Én a meggyfánkkal jártam így,

 

vagy öt kilót szedtem le róla csak onnan, amit elértem, úgy, hogy még egy létrára se kellett felállnom.

 

De mit csináljak ennyi meggyel? Lekvárt csak ritkán eszünk, befőttet még annyira se, szóval a – most már nagyon remélt – nyári melegre tekintettel a jó hideg, savanykás meggyszörp tűnt a legjobb választásnak.

 

A dolog annyiban mindenképp szívás, hogy mire kimagozol ennyi meggyet, nem csak te tocsogsz könyökig a meggylében, de a konyhád is úgy fog kinézni, mint valami mészárlás színhelye.

 

A kimagozott meggyet beraktam egy jó nagy fazékba, rászórtam egy kis cukrot (kb. fél kilót a 3,5 kiló meggyre – a fennmaradó részt ugyanis elosztogattam a szerkesztőségben, miután rájöttem, hogy nincs akkora fazekam, amibe több beleférne), és egy kicsit hagytam levet ereszteni. Utána ráöntöttem kb. egy liter vizet és ráfacsartam egy citromot, majd kis lángot felraktam főni. Forrás után még vagy fél óráig főztem, majd amikor már nem volt tűzforró, nekiestem a botmixerrel.

 

A végén egy kislyukú szűrőn leszűrtem ezt a szmötyit

 

– ez a második alkalom, amikor a konyhád megint egy mészárszékre fog hasonlítani –

 

és még melegen betöltögettem alaposan, forró vízzel kitisztított borosüvegekbe. Kicsit több, mint négy üvegnyi lett a 3,5 kiló meggyből.
Mivel nincs benne tartósítószer, mindenképp hűtőben kell tárolni, de ha jól sikerült, úgyis hamar el fog fogyni. (Bakó Bea)

 

Enter Shikari: Nothing is True & Everything is Possible

 

Aki hallott már az életében egy Enter Shikari dalt, az tudja, hogy a brit metálzenekar nem fél politikailag kényes témákhoz nyúlni: írtak már dalt a menekültválságról, a brit egészségügyi rendszer hibáiról, de már többször fogalmaztak meg kapitalizmuskritikát és hívták fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára is.

 

 

Azonban legújabb albumuk, a nemrég megjelent Nothing is True & Everything is Possible ennél is továbbmegy: ezúttal az egész album a jelenlegi világunkról állít egy görbe tükröt és járja körbe, hogy milyen problémái vannak a mostani felgyorsult életvitelünknek. Már az album címe is jól mutatja, hogy ezúttal

 

a dezinformáció, fake news-jelenség és a médiabuborékok témái kerültek előtérbe, de írtak arról is dalt, hogy miért káros, hogy csak a munkánkért élünk és hogy ez az elsődleges identitásképzőnk.

 

Ugyan a már megszokott Enter Shikari hangzást most kicsit hátrahagyták és inkább Rou Reynolds hangja került az előtérbe, de így is egy nagyon élvezetes, bár lágyabb albumot sikerült összehoznia a St. Albansból származó zenekarnak, amire azért fértek keményebb dalok is, mint például a Dreamers Hotel, a T.I.N.A. vagy a The Great Unkown, bár ezekben sincs sok breakdown. De lehet, hogy ez nem is baj, sőt. (Karóczkai Balázs)

 

KIEMELT KÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Megúszhatod-e a karácsonyt iszonyatos ökológiai lábnyom és teletömött kuka nélkül? Igen, és még élvezni is fogod!

Újabb 180 fokot fordult Varsó álláspontja. Valami nincs rendben a lengyel jobboldali kormánykoalícióban.

Mit érne Budapest Varsó nélkül? Medve-Bálint Gergőt, a téma szakértőjét kérdeztük.

Mit is tervez pontosan az új jobboldali mozgalom? Interjú az alapító Bencsik Jánossal!

Minden hónap első péntekje támogatói nap a Bandcampen: azaz ha most veszel meg ott egy lemezt, a teljes összeg a zenészeknél landol.

Tovább szolgálhatnád derék fejdelmed / Ha nem tsaltak volna így tőrbe tégedet!

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás