4+1 nagyon jó könyv, amivel tudatosan elronthatod a kedved nyaraláson

Szerző: Fekő Ádám
2020.07.18. 10:00

Túl jól érzed magad nyaraláson? Elkezdenéd lassan azt hinni, hogy a világ egy boldog kis hely, ahol mindenki boldogságra hivatott? Már csak az köti le a gondolataidat, mikor eheted meg a következő jégkrémet? Az Azonnali könyvekkel segít elrontani ezt!

4+1 nagyon jó könyv, amivel tudatosan elronthatod a kedved nyaraláson

A nyaralásokon valamiért mindenki azt hiszi, könnyed olvasnivalókkal kell készülni, hiszen ott a tó/strand, ahol csupa vidám ember szaladgál. De hát miért is akarnánk leadni az egész évben felhalmozott rosszkedvünket akkor, amikor épp a fejünk felett lebeg a koronavírus-korlátozások második köre? És miért vennénk el magunktól a lehetőséget, hogy a vízparti árnyékban merüljünk bele az emberiség legsötétebb dolgainak megismerésébe, legyen az a nőknek semmi lehetőséget nem biztosító New York-i ultraortodox zsidó közösség, Putyin értelmetlen háborúja, vagy Észak-Korea? A válasz az, hogy egyáltalán nem kell elvenni ezt a lehetőséget, hiszen

csak azért, mert a Balatonnál vagyunk, még nem kell úgy gügyögni, mint a szomszédban szaladgáló gyerekek.

Az Azonnali ezért itt van, és most is segít: összeállítottunk egy olyan könyvcsomagot, amitől garantáltan elfelejted az ordibáló középiskolásokat, a nonfiguratív tetkókat, vagy ha el nem is felejted, kevésbé fogod őket nyomasztónak tartani!

1. Anna Politkovszkaja: A második csecsen háború

Anna Politkovszkajának könnyedén a rajongójává lehet válni: itt egy, az igazságért folytatott küzdelméért megölt újságíró, aki még akkor sem volt hajlandó feladni a kíméletlen tájékoztatást, amikor már ő is látta, mekkora veszélyeket rejt az magában. Az Orosz naplóról már írtam, mennyire súlyosan mutatja be a putyini Oroszország diktatúrává változásának kezdeteit, A második csecsen háború viszont sokkal megfoghatóbb történet.

Politkovkszaja a hivatalosan tíz évig tartó háború alatt a liberális Novaja Gazeta újság riportereként töltött havi egy hetet Csecsenföldön, de arra, ami ott várta, valószínűleg nem volt felkészülve: az ekkoriban egyre pompásabb Moszkvába szinte semmi nem hallatszott el a környék emberi tragédiáiból azon kívül, hogy félni kell a már megint balhézó csecsenektől.

Arra még csak gondolni sem mert senki, hogy a háború inkább szól a konfliktusok előtt szinte nulla támogatottságú Putyin hatalmának stabilizálásáról, mint magáról Csecsenföldről.

A könyv dermesztő részletességgel mutatja be a hétköznapokat egy olyan környéken, ahol az egyik választás egy megalomán KGB-ügynök, a másik pedig a muszlim fundamentalizmus, illetve hogy hogyan él szinte egymásból a kettő.

Csak remélni tudom, hogy valakinek eszébe jut kiadni a többi írását is magyarul.

2. Timothy Snyder: A szabadság felszámolása

Amerikai történésztől az ember ritkán várna értelmezhető bemutatást a közép- és kelet-európai populizmusról, ezért is fogtam a kezembe Snyder 2019-ben magyarul is megjelent könyvét kissé szkeptikusan, hogy aztán úgy tegyem le, hogy pár percig mindent érteni véltem a 2010-es évekből. A szabadság felszámolása nem adja magát könnyen, hiszen nagyon nagy hangsúlyt fektet az itthon szinte teljesen ismeretlen Ivan Iljin orosz fasiszta filozófus gondolatainak bemutatására, aztán egyszer csak minden értelmet nyer.

Snyder ugyanis nem egyszerűen abból indul ki, hogy a populista vezetők (nyilván főleg az úton legkorábban elindult orosz módszerrel szemlélteti őket főleg) csak egyszerűen gonoszak, hanem bemutatja a saját összekalapált szellemi hátországukat is, ezzel egységes keretbe helyezve az általában elég ködös értelmű gondolatvilágot. Snyder Iljin alapjaira fektetve magyarázza el, miért magyarázza sikeresen az orosz propaganda otthon a Krím elfoglalását azzal, hogy ők az áldozatok,

hogyan sikerül minden nehézséget a homoszexualitás elleni küzdelemmel elfedni, és úgy általában hogy lehet egy táborban tartani nácikat, kommunistákat, nyugalomra vágyó kisembereket és a leggazdagabbakat is.

A Yale-en történészként dolgozó szerző bevallottan rövidebb végeredményt tervezett, de Donald Trump 2016-os elnöki győzelme miatt a könyv vége már az USA-ról szól, és bár vitathatatlanul erős tényeket fed fel és rak párhuzamba, azért kicsit vágyvezéreltnek tűnik azt gondolni, Trumpot csak és kizárólag az oroszoknak köszönheti az ország. Ez viszont alig von le A szabadság felszámolása értékéből, ami arra a bravúrra is képes, hogy mindössze 430 oldalban tud érthetően bemutatni több olyan témát, ami külön-külön is érne egy könyvet.

3. Anna Fifield: Kim Dzsongun – Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma

Anna Fifielddel az Azonnalin is megjelent interjú a könyve miatt, érdemes is szerintem elolvasni, de a könyvet is legalább ennyire érdemes beszerezni. Ennél közelebb ugyanis egyszerűen nem lehet jutni a világ legzártabb országának vezetőjéhez. A Washington Post ázsiai tudósítójaként Észak-Korea szakértőjévé vált Fifield beszélt a diktátor szakácsával, a régi iskolatársaival Svájcból, felkeresett rokonokat, diplomatákat, és ezekből az elszórt részletekből fel tudott rajzolni egy jellemrajzot Kim Dzsongunról, illetve az előtte lévő célokról.

A könyvből kiderül például, hogy Kim nemcsak egy szerencsétlen, aki röhejes külsején kívül semmit nem tud felmutatni, hanem a valamiért sokkal rettegettebb apjával szemben egy komoly jellemhibákkal, de képességekkel is rendelkező diktátor, aki

pontosan érti, meddig szabad feszíteni a húrt a nyugatnál, átlátja, hogy Kínának mennyire elemi érdeke országának megmaradása, és ha kell, a közvéleményből is hülyét tud csinálni azzal, hogy meghívja magához dilizni Dennis Rodmant.

Közben megismerjük az észak-koreai hétköznapokat is kicsit: a metamfetaminon élő családokat, az állam tudtával csempésző kaminosokat, és persze sok-sok menekült történetét. A végeredmény egy nagyon érdekes jellemrajz egy nagyon titokzatos emberről, és egy mellé kapott korrajz egy olyan világról, amely engedte ezt az embert atomhoz jutni.

4. Bruce Bueno De Mesquita, Alastair Smith: Diktátorok kézikönyve

A Diktátorok kézikönyvét talán fogyasztható politikatudományként jellemezném röviden. A New York Egyetem két munkatársa abból a nézőpontból közelíti meg a múlt és a jelen vezetőit, amiből a leghihetőbb a hátterük: a hatalomhoz való ragaszkodásból.

Ilyen tekintetben nem tesz különbséget diktatúrák és demokráciák között, és igyekszik nem is eszerint osztályozni rendszereket és vezetőket, hanem úgy, hogy sikeres volt-e a saját univerzumukban a tettük, tehát hatalmon tudnak-e maradni. Ettől fogva rettenetesen cinikus a végeredmény, de épp ettől ennyire szerethető:

itt nincs szó jótettekről, önfeláldozó államférfiakról és hasonlókról, csak és kizárólag olyan emberekről, akik először mindig a saját érdekeiket nézik, és az esetelges választótömegeknek maximum annyi reménye lehet, hogy ezek egybeesnek az ő céljaikkal is.

Ahogy halad előre a könyv, úgy lesz egyre lehangolóbb az egész: egészen megélhető példákon válik érthetővé, hogy lehet a vezetők által ellopható pénzt csinálni természeti katasztrófákból, vagy mi a segélyosztás valódi motivációja a fejlett országok szempontjából.

A Diktátorok kézikönyve egyszerre rombolja le a hitünket az egyetemes emberi jóságban, de épít fel valami sokkal hasznosabbat is: a realista szemléletet arról, hogy mik a demokrácia buktatói, de miért ez még mindig a legjobb a választható lehetőségek közül. Persze ettől még mégsem annyira jó buli arról olvasni, hogy mennyire képmutató világban élünk.

+1. Deborah Feldman - Unortodox

Ez azért plusz egy, mert a többi könyvvel ellentétben ez egy önéletrajzszerűség, aminek az is adja az aktualitását, hogy a történet alapján a Netflixen is megjelent sorozat. Az Unortodox viszont sokkal hatásosabb könyvben, és nem csak azért, mert nem tölti ki a történetszál felét egy kitalált történettel Berlinből. 

Feldman riasztóan mutatja be a brooklyni ultraortodox zsidók életét, már amennyiben életnek lehet nevezni, hogy valaki egész életében szégyelli magát, amiért valamikor esetleg nem volt elég jó zsidó. A befelé forduló és minden újdonságot elutasító világban

épp úgy tussolnak el nemi erőszakot, mint gyilkosságot, egy nőnek pedig általában esélye sincs elhagyni ezt még akkor sem, ha egyáltalán el tudja képzelni, hogy 2020-ban már nem feltétlenül annyi célja lehet nőként, hogy férfiakat szolgáljon.

Ettől még persze az Unortodox lehetne egyszerű nyomorpornó is, de nem az: egyrészt azért, mert Feldman a maga módján megbocsátón nyilatkozik a gyerekkorát kilátástalanná tevő környezetről, másrészt mert végül is egy azóta már nemzetközi hírű író vált belőle, aki a vele készült interjúból ítélve is nagyon boldog életet él.

KÉPEK: Az említett könyvek borítói

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek