+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Galavits Patrik
2020. június 9. kedd, 19:04
Donald Trump 2016-os választási győzelmekor ráeszmélt az amerikai progresszív oldal, hogy a hegemóniája megtörhető, és az általa megszabott haladási út nem megkérdőjelezhetetlen. Mostanra pedig rájött, hogy ez nem először történik, és végre tanulságokat is keres, még ha a Mrs. Americával ezt nem is éppen etikusan teszi. Sorozatkritika.

Ha valakit szórakoztatnak a meghökkentő, váratlan, esetleg tényleg szomorú eseményekre adott túlzott reakciók, és azok kifigurázásai, akkor Donald Trump 2016 novemberi elnökké választása, majd 2017 januári beiktatása során minden bizonnyal kitűnően szórakozott.

 

Az amerikai liberális közvélemény legszélsőségesebb része már addig is kiváló mémalapanyag volt a neten akkoriban talán legnagyobb felfutását élő alt-right szcénának. És a South Park alkotói, Trey Parker és Matt Stone sem véletlenül ekkor fűztek fel először egy egész évadot a valaha volt talán legkevésbé polkorrekt sorozatból az új karakterre, PC Igazgató bácsira, akibe nagyszerűen sűrítették össze a Huffington Poston szocializálódott felső középosztálybeli fiatalok hiperérzékeny lelkivilágát.

 

Borítékolható volt, hogy egy olyan esemény, mint Donald Trump elnökké választása, alaposan kiborítja ezt a réteget.

 

A 4chan, a Reddit és az alt-right közösségi médiában is fellelhető „netes művészek” pedig kapva kaptak az alkalmon, és emlékezetes alkotásokat hozta össze a racionalitást hírből sem ismerő reakciókról. Elég csak a Trump beiktatása ellen hisztérikusan tüntető „hópihére” gondolni, aki kiváló alapanyagot szolgáltatott egy ilyen videóhoz:

 

 

Persze az azóta háttérbe szoruló – pedig 2018-ban adófizetői pénzből finanszírozott előadásával még Magyarországot is megjárt – alt-right-hős, Milo Yiannopolous is kitett magáért, az akkor még létező Facebook-oldala merő nonpíszí inzultus volt a választás éjszakáján.

 

Az utóbbi években rémesen megosztottá váló republikánus és demokrata tábor az Egyesült Államokban alighanem úgy néz majd vissza erre az időszakra – reméljük, mert a világ is ezzel járna jól –, hogy mindketten a lehető legrosszabb arcukat mutatták. Ez a republikánusok esetében egy olyan ember elnökjelöltségében és sikerében manifesztálódott, mint Trump,

 

a demokraták körében pedig összejött annyi fentebb már említett, infantilizmusra hajlamos szavazó, hogy látható tömeget tudtak képezni.

 

Bárkit választanak egy ország vezetőjévé, az ellen biztosan fogalmazódnak meg jogos kifogások. Önreflexió nélkül azonban a vesztes oldal aligha lehet képes felállni a vereségből – a washingtoni utcákon hiszti közben földhöz vert fenekek nem akadályoznak meg egy második Trump-elnökséget.

 

Erre az önreflexióra példa minden kifogásolhatóságával együtt a Hulu (nálunk az HBO Gon elérhető) Mrs. Americája, amely mindkét oldalnak megmutatja: igazából nincs új a nap alatt.

 

Feministák vs. háziasszonyok

 

1971-ben az amerikai képviselőház megszavazta az elé terjesztett alkotmánykiegészítés tervezetét, amely szövege szerint „a nemi alapon történő diszkriminációt és a jogok csorbulásának tiltását” rögzítette volna az alkotmányban és Equal Rights Amendmentnek (ERA), vagyis jogegyenlőségi kiegészítésének nevezték. 1972-ben a szenátus is jóváhagyta a tervezetet, mi több – mivel kétpárti egyetértés volt annak hasznosságáról és maga Richard Nixon is támogatta – biztosnak tűnt, hogy a szövege belekerül az alkotmányba.

 

Ehhez az USA legalább 38 tagállamának támogatására lett volna szükség – az 1979-es határidőig azonban csak 35 hagyta jóvá. A határidőt többször is módosították, de az ERA szövege a mai napig nem kerülhetett be az USA alkotmányába.

 

Az ERA elsöprő társadalmi és politikai támogatottságát sikeresen megakasztó konzervatív aktivista, Phillys Schlafly (akit Cate Blanchett játszik a sorozatban) és a kor feministái közti küzdelmet elmesélő Mrs. America elsősorban a progresszív amerikaiaknak lecke (elvégre az ő kezdeményezésük bukott el), de a meglévő hagyományokon csak vonakodva változtatóknak sem lehet közömbös.

 

Hogyan bukott el az ERA?

 

A Mrs. America tanmese arról, hogyan lehet az érzelmekre ható politizálással egy első ránézésre teljesen észszerű és jogos követelést kisiklatni

 

– és hogy egyúttal hosszú távon miért van minden ilyen projekt halálra ítélve.

 

Hiszen van-e olyan józan konzervatív, aki ne értene egyet azzal, hogy a bíróságok előtt nemtől függetlenül egyenlően mérjék az embereket? Hogy ugyanazért a munkáért ugyanakkora fizetést kapjon férfi és nő? Erről szólt volna az ERA, ami mellett a 70-es évek feministái, köztük a ma is élő újságíró, Gloria Steinem (a sorozatban a Trójából ismert Rose Byrne), az 1998-ban elhunyt kongresszusi képviselő, Bella Abzug (Margo Martindale), vagy a második hullámos feministák egyik úttörője, a 2006-ban elhunyt, magyar gyökerekkel is rendelkező Betty Friedan (Tracey Ullman) kampányoltak.

 

ROSE BYRNE MINT GLORIA STEINEM. KÉP: HULU / FACEBOOK

 

Ha azonban az üzeneteket kiforgatjuk, és olyan dolgokat magyarázunk bele, amik nyilvánvalóan nem igazak, ellenben az érzelmi húrokat tökéletesen megpendítjük, már sikert lehet elérni. Így lesz a sorozatban a jogos követelésekből riogatás a hadseregbe besorozott és lövészárkokba küldött lányokkal, vagy „a hagyományos amerikai család” tönkretételével.

 

Schlafly nem volt maga a Sátán

 

Ez utóbbival valóban kampányolt a hetvenes években Schlafly, de tegyük hozzá: a sorozat sokkal rosszabb képet fest róla, mint amilyen ő valójában volt. Az alkotók egy törtető zsarnokot mintáztak meg, holott akik ismerték, szívélyes, elragadó és jó humorú embernek írták le. A valóságban sokkal kevésbé motiválta Schlaflyt a politikai haszonszerzés, mint az, hogy tényleg tartott az ERA családokra gyakorolt hatásától.

 

Az őt ismerők leírásából egy régivágású konzervatív személye rajzolódik ki. A Hulunál azonban úgy döntöttek, egy saját Schlaflyt alkotnak meg.

 

Így rögtön az első rész nyitójelenetében bikiniben pózoló, és ezzel férje mellett egy rendezvényen kampányoló nő képe teljesen hamis. Életrajzírója, Donald Critchlow szerint még a családi fotóalbumokban sem talált Schlaflyról nemhogy bikinis, de mélyebben kivágott kosztümös képet sem.

 

PHILLYS SCHLAFLY EGY, A FEHÉR HÁZ ELŐTT TARTOTT ERA ELLENI TÜNTETÉSEN 1977-BEN
FOTÓ: WARREN K. LEFFLER / WIKIMEDIA 

 

Egyébként férjét, Fred Schlaflyt és a házasságát sem valószínű, hogy költői túlzások nélkül kapjuk vissza a sorozatban. Ott van például a jelenet, amelyben egy pódiumról beszélve a hosszú évek óta aktivistaként szereplő Phillys megköszöni férjének, hogy egyáltalán ott lehet. Ez szintén meglehetős túlzás, Critchlow szerint nem volt ilyen kiegyensúlyozatlan a kapcsolatuk, mint ahogy a hálószobatitkokról is keveset tudni – így pedig azt bemutatni, hogy a férj hogyan kényszerítette szexre a vonakodó feleségét, szintén feszegeti a jóízlés határait.

 

Az mindenesetre igaz, hogy Schlaflyék nyilvános szereplései és megszólalásai között – főleg mai szemmel nézve – találni kínosakat.

 

A Mrs. Americában is életre keltették a jelenetet a lenti videón látható beszélgetésről, amelyben a műsorvezető provokatív kérdésére, miszerint „otthon is Phillys hordja a nadrágot?”, a férje azt válaszolja, hogy „nem, nagyon engedelmes”.

 

 

Ezt már a 70-es években is nehéz lehetett nem szekunder szégyenérzettel meghallgatnia bárkinek. Azonban ez nem menti fel a sorozat megvalósításáért felelős Dahvi Wallert, amiért nem konzultált a családdal, és Schlafly lányának elmondása szerint ő is hiába kereste meg az alkotókat, nem hagyták neki, hogy saját anyjáról kialakult képét megoszthassa velük. Ennek eredménye egy elferdített Schlafly-kép lett, ahogy az a History vs. Hollywood tényeket ellenőrző cikkéből kiderül.

 

Persze megvan az esélye, hogy egy ennyire megosztó és ellentmondásos figurát még kilenc epizódban sem sikerül megfelelően körültekintően bemutatni. Mindenesetre alighanem közelebb jutottunk volna az igazsághoz, ha Phillys Schlaflyt a mozgalmában dolgozókkal szemben nem zsarnoknak mutatják be, hangsúlyt kap az egyébként könnyed, humorosabb természete, amit az őt személyesen ismerők kiemeltek.

 

Ettől még be lehetett volna mutatni azt a szellemi lejtőt, amire Schlafly az évtizedek során került: sokat elmond róla, hogy 2016-ban 92 évesen élete utolsó közszerepléseivel kiállt Trump megválasztása mellett.

 

Utolsó könyve, a The Conservative Case for Trump, halála után egy nappal jelent meg. Schlafly 2016 szeptemberében hunyt el, így már nem láthatta, ahogy az általa támogatott – és békés konzervativizmussal igazán nem vádolható – jelölt a Fehér Házig jutott.

 

És persze bármennyire is őszinte aggódás vezérelte Schlaflyt az ERA elbuktatásában, életvitele az ország körbeturnézásával és a felnőtt fejjel kezdett jogi tanulmányokkal aligha felelt meg az általa propagált háziasszony képének.

 

Van tanulsága egy ferdítő sorozatnak?

 

Ha eltekintünk Schlafly személyiségének és tevékenységének pontatlan lefestésétől, a sorozat igenis tud tanulsággal szolgálni 2020-ban. Talán éppen ez a probléma vele: a 70-es években ugyanis szemmel láthatóan még mást jelentettek az elvek mindkét oldalon, és a közbeszéd sem volt olyan mélyen, hogy egy az egyben át lehessen ültetni a mai viszonyokra. Ezért a sztorit a 2020-as abszurd kontextusba kellett helyezni – ebből csak Schlafly abszurddá tétele történt meg, a második hullámos feminista mozgalom arcainak küzdelme viszont jobbára megmaradt a józan ész határain belül.

 

Mert ők valóban nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy az ügyüket konzervatív oldalról támadják, és hogy észérveiket érzelmekkel söprik le. Nem tudtak válasszal szolgálni azoknak a félelmeire, akik tartottak attól, hogy addigi életüket fel kell adniuk és valami nagyon ijesztő fordulatot kell megélniük. Ennek ellenére ma mégis inkább a második hullámos feministák elvei elfogadottabbak, mint Schlaflyéi. Egyszerűen azért, mert a folyamatosan változó világban fenntarthatatlan volt a hagyományos háziasszony eszményének való megfelelés.

 

BELLA ABZUG (KALAPBAN) AZ ERA ELFOGADÁSÁÉRT TÜNTET. FOTÓ: EQUALITY NOW / FLICKR

 

Nem lehet nem észrevenni az analógiát a mostani rozsdaövezeti munkások vagy a lenézően csak „white trashnek” bélyegzett emberek félelmei és a 70-es évek háziasszonyainak mozgalma között. A megállíthatatlan változások az akkori középkorúaknak az újradefiniált család- és nőképet jelentették, ma pedig az amerikai társadalom egyre kevésbé hasonlít a 30 millió latinóval, az ismét felerősödő fekete emberjogi mozgalmakkal és a Bernie Sandershez hasonló balos politikusokat ajnározó milleniumiakkal arra, amiben egy mostani ötvenes annak idején felnőtt. Nem csoda, ha ettől sokan megijednek és világvégét kiáltanak. Pedig lehet, hogy csak az ő jól megszokott világuk nem állja ki az idő próbáját.

 

A nők helyzete az ERA elfogadása nélkül is összehasonlíthatatlanul jobb és szabadabb lett, mint a 70-es években volt,

 

és talán egy akkor az ellen tüntető háziasszony is elismerné, hogy nem rémálmok váltak valóra a nők jogainak kiterjedtebbé válásával. Mint ahogy a mostani liberális, újbalos vagy zöld mozgalmak a mindennapi élet alapvetéseit megkérdőjelező hozzáállása is sok, ma még nehezen elképzelhető változást tehetnek természetessé néhány év leforgása alatt.

 

Aligha tekintünk majd vissza másként évtizedek múlva a mostani félelmekre a kommunista Amerikáról, a hagyományos munkahelyek megszűnéséről és mindent feldúló migránsokról, mint most Schlaflyék mozgalmára.

 

A különbség csak annyi lesz, hogy a Trump-féle kurzust és a szélsőségesen píszí hópihéket nem kell majd igazságtalanul lefesteni, hogy kellően abszurdnak tűnjenek.

 

 

NYITÓKÉP: Cate Blanchett Phillys Schlafly szerepében. Hulu / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Megúszhatod-e a karácsonyt iszonyatos ökológiai lábnyom és teletömött kuka nélkül? Igen, és még élvezni is fogod!

Újabb 180 fokot fordult Varsó álláspontja. Valami nincs rendben a lengyel jobboldali kormánykoalícióban.

Mit érne Budapest Varsó nélkül? Medve-Bálint Gergőt, a téma szakértőjét kérdeztük.

Mit is tervez pontosan az új jobboldali mozgalom? Interjú az alapító Bencsik Jánossal!

Minden hónap első péntekje támogatói nap a Bandcampen: azaz ha most veszel meg ott egy lemezt, a teljes összeg a zenészeknél landol.

Tovább szolgálhatnád derék fejdelmed / Ha nem tsaltak volna így tőrbe tégedet!

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás