+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Techet Péter
2020. június 5. péntek, 12:11
Horvátországtól Szlovénián, Ausztrián és Németországon át egészen Svájcig számos külföldi újság is foglalkozott a trianoni békeszerződés száz éves évfordulójával és magyarországi jelentésével. Az Azonnali sajtószemléje!

A bécsi konzervatív Wiener Zeitung két cikket is szentelt Trianon témájának. Egy hosszabb történelmi portréban mutatta be, hogyan jutott az 1896-os milleniumi ünnepségek csúcspontjától az ország a szétdarabolásig. A cikk kiemeli a dualizmuskori Magyarország hibáit, miszerint

 

„a feudalizmusban megmerevedett nemesség tovább uralkodott, az általános választójog távolabb volt, mint Ciszlajtániában [Ausztriában]”.

 

A napilap cikke végigtekinti a Horthy-korszak revizinizmusát, majd a 20. század második felére vonatkozóan megállapítja: „a kommunizmusban »Trianon« száműzve volt az emlékezetből, de 1989 óta újra emlékeznek rá, és elfelejtve sohasem lett”.

 

A magyarok nem néztek szembe a történelmükkel

 

A Wiener Zeitung a kérdésben interjút is közöl Fischer Ádám karmesterrel, aki elmondja: az ő családjában is jelen van a trianoni emlékezet. Szerinte azonban Trianon legfontosabb tanulsága – a családja számára is –, hogy utána kezdődött meg az antiszemitizmus fellángolása, „de ez nincs tematizálva, a magyarok a történelmükkel nem néztek úgy szembe, mint a németek, osztrákok”. Szerinte

 

a trianoni emlékezetpolitika sem szól másról, mint hogy „a magyarok begubóznak (…), a történetírással maguknak hazudnak”.

 

Például szerinte a magyarok a mai napig nem képesek belátni, hogy a történelmi Magyarország felosztása új nemzetállamokra „történelmi szükségszerűség” volt. Az, hogy ez szerinte szükségszerűséggé vált, nagyban összefügg a magyarok korábbi nemzetiségeket lekezelő politikájával, aminek egyik példájaként említi Apponyi Albert gróf párizsi beszédét, ahol még mindig a románok vagy szlovákok alacsonyabbrendűségét fejtegette.

 

Fischer szerint a magyarok Kossuth-képe is túl problematikus, ugyanis Kossuth Lajos elsősorban nacionalista volt, aki gyűlölte a nemzetiségeket:

 

„Kossuth nacionalizmusa volt a főszabály, a magyarok nem akarták elfogadni, hogy a Magyar Királyság egy többnemzetiségű állam volt.”

 

De ehhez kapcsolódik Fischer szerint a magyarok másik nagy hazugsága az ezeréves államiságról: a soknemzetiségű Magyar Királyság lehet ezeréves, a mostani, etnikailag homogén Magyarország azonban Trianonban született meg, azaz csak százéves. Fischer szerint a mostani koronavírus-járvány egyetlen előnye, hogy elmaradtak a nagy trianoni megemlékezések.

 

A liberális bécsi Der Standard napilap rövid kommentárt szentelt a trianoni kérdésnek. Paul Lendvai az írásában azt hangsúlyozza, hogy a trianoni trauma a mai napig meghatározza az országot. De a publicista szerint probléma, hogy a közvélemény ma sem az okokkal – amelyek Trianonhoz vezettek –, hanem csak a következményekkel foglalkozik.

 

A jobboldali bécsi Die Presse napilap budapesti tudósítása azt emeli ki, hogy a trianoni traumát és az abból született nacionalizmust Orbán a saját céljaira használja fel.

 

Nem lett békésebb Közép-Európa

 

A konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung bécsi tudósítója arra figyelmeztet: a trianoni szerződéssel újrarajzolt Közép-Európa nem lett békésebb, a feszültségek megmaradtak. Ennek példájaként hozza fel Erdélyt, amelyről a magyar és a román politika, valamint történetírás ma is eltérően gondolkodik.

 

A horvát közszolgálati HRT „a magyarok egyik legsötétebb napjaként” ír június negyedikéről. A HRT idézi Egry Gábor történészt, aki szerint nehéz ma látni, miként tud az ország a traumán túllenni, pedig Trianon kapcsán új lehetőségeket is észrevehetne.

 

A svájci Neue Zürcher Zeitung – amely már májusban az egyik vasárnapi számában részletesen foglalkozott a trianoni békeszerződés megszületésével és mai napig tartó emlékezetével – azt írta most: „az igazságtalan békeszerződés nyomasztja a mai napig Magyarországot és a szomszédait”. A zürichi szabadelvű napilap azt hangsúlyozza, hogy a jogos düh mára nemzeti mitológiává lett.

 

A német közszolgálati Deutschlandfunk kulturális adója hosszú riportot közölt a trianoni emlékezetpolitikáról „annak példájaként, miként lehet politikát csinálni a történelemből”. Az adás bemutatja – például a Kárpátia rockzenekar kapcsán –, miként jelenik meg a trianoni kérdés a mai kulturális életben is. Rainer M. János történész kritizálja az adásban azt a sérelmi nacionalizmust, amely az idei megemlékezéseket is meghatározza. Kovács Éva szociológus azt hangsúlyozza: Orbán egy olyan nemzetképet propagál, ami a magyarság egyedüliségét hangsúlyozza.

 

Erhard Busek egykori jobboldali osztrák alkancellár azt mondja, hogy „a magyarok a mai napig nem realizálták, hogy a Magyar Királyságban nem csak magyarok éltek”.

 

Orbán kihasználja a trianoni traumát

 

A balliberális német Süddeutsche Zeitung hosszú cikket szentelt annak, miként instrumentalizálja a történelmet Orbán hatalompolitikai célokból. Többek között ezzel tud jelentős szavazói tömegekre szert tenni a határon túli magyarok között. A lap emlékeztet rá, hogy ahogy Klaus Johannis román elnök a magyarokat provokálta még májusban, Orbán is rendszeresen provokálja a szomszédjait – legutóbb például egy nagymagyarországos térképpel kívánva sok sikert az érettségizőknek, ami ellen Zoran Milanović horvát államfő tiltakozott is.

 

A szlovén közszolgálati televízió hosszú interjút közölt Jernej Kosi szlovén történésszel Trianon kapcsán. Kosi azt hangsúlyozza, hogy

 

a mai Magyarország nem azonos az egykori Magyar Királysággal,

 

amely ugyan a 19. század végétől magyarosított, de többnemzetiségű állam maradt. A különbségtétel számos szláv nyelven amúgy könnyebb is: a mai Magyarországot szlovénul Madžarskának, horvátul Madjarskának hívják, ettől eltérő a történelmi Magyarország neve: Ogrska vagy Ugorska.

 

Kosi azt hangsúlyozza, hogy a történelmi perspektívák bonyolultabbak, elvégre számos magyar önként – azaz nem élve az állampolgárság-váltás lehetőségével – maradt az utódállamokban. Elismeri: Muravidéken voltak szlovénosítási kísérletek, tengermelléki szlovénokat telepítettek be színmagyar vidékekre, de hozzáteszi: számos magyar megtalálta számításait a jugoszláv kontextusban is, erről tanúskodik Hartner Ferdinánd példája, aki az 1920-as években még irredenta volt, de 1933-ra már Muraszombat polgármestere lehetett.

 

A genfi Le Temps napilap egész oldalas elemzést szentel annak, miként használja ki Orbán a trianoni traumát szavazatszerzésre. A svájci újságnak nyilatkozik Bogdan Goralczyk, egykori budapesti lengyel diplomata, aki szerint Orbán tudatosan játsszik a nagymagyarországos érzelmekkel. Emlékeztet rá, hogy a parlamenten kint lóg a székely zászló, és Orbán minden évben a Székelyföldön mondja el politikai programbeszédét.

 

A Le Temps egyik blogoldala is Trianonnal foglalkozik: itt a belga Dominique de la Barre azt hangsúlyozza, hogy bár a száz évvel ezelőtti döntés igazságtalan volt, az akkori Magyarország nem állítható már helyre, azaz az Európai Unión belül kell a problémákat megoldani.

 

Kate Maltby a New York Review of Books napi híroldalán tekinti át a trianoni emlékezetpolitikát az 1920-as évektől a napjainkig. A vajdasági származású szerző emlékeztet arra, hogy

 

Szabadkán járva mennyien panaszkodtak neki a magyar közösségből is az Orbán által támogatott helyi korrupt elitről.

 

Maltby szerint Orbán retorikailag akarja megteremteni Nagy-Magyarországot, és a helyi eliteket teljességgel magához akarja vonzani. A szerző szerint Orbán „kulturális annexiót“ hajt végre a határontúli területeken.

 

Itt van az is, hogy mit írt a magyarországi és a romániai sajtó.

 

FOTÓ: PXhere

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

2022-ben minden egyéni körzetben közös jelöltet akarnak állítani, országosan pedig egyetlen közös programmal vágnának neki a választásoknak.

Az IT-szektor emigrációval fenyeget, ha tovább folytatódik az erőszak, de már az orvosok is beálltak tüntetni. Mutatjuk, mi történt éjjel Belaruszban.

Kristálytiszta érvelés: dolgozni nem dolgoznak, így van idejük lázadozni, korzózni az utcán.

Így tiltakoznak a rendőri brutalitás ellen, no meg azért, mert több ezer embert tartóztattak le a rendőrök: arról, hogy velük mi történik, napok óta alig tudni valamit.

Hiába állt össze a Strache-lista, Strache indulása még mindig kétséges, mivel az FPÖ bejelentette: még a választások előtt óvást nyújt be az egész Team Strache ellen.

Egyszer már biztosan, ezt maga a belarusz belügyminisztérium közölte. Egyre több kép és videó is előkerül az őrizetbe vett tüntetőkkel szembeni rendőri brutalitásról.

Harmadik nap is folytatódtak a tüntetések Belaruszban. A tüntetők ezúttal jóval decentralizáltabbak voltak, este hattól pedig lekapcsolták a teljes belarusz internetet.

A hét kérdése

Nem csak a Balatonnál magasabbak a szokottnál az árak, a horvát sajtó a dalmáciai árakon háborog. Szavazz: te fizetnél 1000 forintot érte?

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Twitter megosztás Google+ megosztás