Mit szólnak Sanders kiszállásához a saját aktivistái? Megkérdeztük őket!

2020.04.15. 10:35

Egy hete Bernie Sanders kiszállt a demokrata elnökjelöltségért folyó versenyből, hamarosan pedig hivatalosan is endorse-olta Joe Bident, Obama egykori alelnökét. De mit szól ehhez a sandersista keménymag? Leszavaznak-e majd Bidenre, kampányolnak-e majd neki is, és hogyan látják a Demokrata Párt jövőjét? Elmondják az Azonnalinak!

Mit szólnak Sanders kiszállásához a saját aktivistái? Megkérdeztük őket!

2016 után 2020-ban sem jött össze az elnökjelöltség Bernie Sandersnek: április 8-án bejelentette, felfüggeszti a kampányát, és április 14-én hivatalosan is endorse-olta Joe Bident. Ettől függetlenül a szavazólapokon még ott lesz a neve, és minden bizonnyal küldötteket is fog majd szerezni, ennek ellenére a nyári jelöltállító konvenció viszont már csak formaság lesz, ahol Joe Biden hivatalosan is elnyeri az elnökjelöltséget, a Demokrata Párt pedig pazar show keretében hivatalosan is bemutatja jelöltjét a nagyvilágnak.

Kik támogatták Sanderst?

Fanatikus és az átlagos választónál jóval aktívabb hívek támogatták a Sanders-kampányt, akik zöme kiábrándult az „establishmentből”, azaz a status quót megjelenítő demokrata politikusokból, akik szerintük „meccsről meccsre hozzák a kötelezőt”, de gondosan ügyelnek arra, hogy azért a nagytőke és a republikánusok érdekei ne sérüljenek, ha a kisemberről van szó.

Szerintük az egész Trump-jelenség annak köszönhető, hogy a Demokrata Párt elhagyta a gyökereit, és elmozdult egy neoliberális, jobboldali irányba,

egyedül hagyva ezzel a fehér munkásokat, akik így Trumpban látták meg azt, aki kihúzhatja őket az évtizedek óta tartó recesszióból, amit a gyárak leszerelése és Kínába költöztetése okozott a középnyugaton. 

A fentiekből következik, hogy az önmagát szociáldemokratának aposztrofáló jelölt mögé a baloldali Demokrata Párton belül is a baloldalibb szimpatizánsok sorakoztak fel, akiknek a köreiben a „szociáldemokrata” szó nem a kommunistával egyenlő, hanem az egyetlen út, amin végigjárva a Demokrata Párt újra elkezdhetne nyerni, és megoldani a fent taglalt évtizedes problémákat. 

Hiába múlta felül számszerűleg az előválasztás első négy államából háromban a riválisokéit Bernie Sanders tábora, ez csak relatív többség volt. Amikor fej-fej ellen kellett megküzdenie Joe Bidennel, mert a többi mérsékelt-centrista jelölt visszalépett a volt alelnök javára, már látszott, hogy Sanders koalíciója közel sem lesz elég széles, és az egyesült centrum abszolút többséget képez.

BERNIE SANDERS HÍVEI EGY MÁRCIUS ELEJI RENDEZVÉNYEN

Kicsi a bors, de hangos

Ezt azonban nem könnyű elfogadnia azoknak a Bernie-szimpatizánsoknak, akik nem kevés pénzt, időt, és energiát áldoztak a kampányra, sokszor keresztbeutazva a kontinenst, hogy egy hétvége erejéig a jelöltnek kopogtassanak az aktuálisan előválasztó államban. 

„Vote blue, no matter who”,

magyarul szavazz a kékre (a Demokrata Párt színe), ne az emberre, bárki is legyen az. Ez minden előválasztás után számtalanszor elhangzik, miközben vonakodva ugyan, de beállnak a csalódott párttagok a talpon maradt jelölt mögé.

De vajon a Bernie Sanders-szimpatizánsok számára is evidens-e ugyanez?

Hogyan látják ennek a baloldali mozgalomnak a jövőjét, és miért nem tudott nyerni a kampány, holott pénz és önkéntes is bőven rendelkezésre állt? Körbekérdeztünk, és vegyes válaszokat kaptunk. 

Leszavaznak-e Bidenre Sanders hívei?

Lark Noelle két és fél hetet önkénteskedett Iowában, egy hetet Kaliforniában és egy hétvégét Virginiában. Szakszervezeti és kirendelt ügyvédként dolgozott, jelenleg otthonülő anyuka. Szerinte erős és karizmatikus vezető nélkül – ez volt Bernie Sanders – nincs jövője ennek az új, szociáldemokrata mozgalomnak a Demokrata Párton belül. Borúlátó, mert jelenleg túl sok a belviszály, és nem igazán sikerül egyetlen potenciális utódnak sem konszolidálnia a hatalmát, és az élére állni a frakciónak. Már most elhatározta:

nem fog önkénteskedni az őszi kampányban, sem szavazni a demokrata jelöltre novemberben.

Ehelyett, mint mondja, felelős anyukaként a zöld jelöltre fog voksolni (bár kétpártrendszer van, a két nagy párt jelöltje mellett mindig elindulnak esélytelenek is a választáson), de úgy gondolja, ennek nincs jelentősége, Trump könnyedén elpáholja majd Bident. 

Sam Tung fiatal san diegói grafikus, ő már egy kicsit másképp látja: önkénteskedni ő sem fog az őszi kampánynak, mert közel sem lelkesíti a jelölt annyira, hogy a szabadidejéből és a pénzéből áldozzon rá. Hozzátette, kaliforniaiként ez úgysem számít (Kaliforniában mindig biztos többsége van a demokratáknak), és bár jelenleg bizonytalan, de Noellel ellentétben hajlik rá, hogy leadja Bidenre a szavazatát novemberben.

És hogy szerinte ki lehet az új Bernie?: „Nina Turnernek, Sarah Nelsonnak és Sherrod Brownnak is vannak efféle ambíciói, de egyikőjük sem rendelkezik azzal az ismertséggel, ami Alexandria Ocasio-Corteznek van.”

Mi lesz a demokratákkal?

Edward Scott Rosson fiatal kora ellenére fizetett szervezője volt a kampánynak, ő inkább optimistán látja ezt a kérdést: „ennek a progresszív hullámnak a jövője az önkéntesekben és szervezőkben rejlik, akiket – csakúgy, mint Alexandria Ocasio-Cortezt – Bernie 2016-os kampánya inspirált arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak a poltikába. Közülük fognak kiemelkedni és választott hivatalért indulni olyan emberek, akikről most fogalmunk sincs, kicsodák.”

Anand Bhat ohiói orvosként épp térdig gázol a koronavírusban, de időt szakított rá, hogy válaszoljon az Azonnalinak. „Ha Biden nyer 2020-ban, akkor valószínűleg hosszú időre szétszéled a tábor. Ha nem, akkor két embert tudok elképzelni 2024-ben a demokrata előválasztáson, Bernie örökségét képviselve: Alexandria Ocasio-Cortezt és Ro Khannát, a kaliforniai kongresszusi képviselőt, ha mindenképpen neveket kell mondani. De van egy kritikus korkülönbség a Demokrata Párton belül, ami nagyon megnehezíti majd a dolgunkat a jövőben:

nincs középkorú, felépített politikusunk, csak Nancy Pelosink, Joe Bidenünk és Bernienk, akik mind 1940-, ‘41- és ‘42-ben születtek,

holott lassan az 1970 körül születetteknek kéne átvenni ezeket a vezető pozíciókat, és elnökjelöltnek indulni. A republikánusok ilyen tekintetben sokkal jobban állnak.”

Hol rontotta el Sanders?

Bhat a demográfiát és a kampánystratégiát okolja, szerinte a 45 év alattiak körében egyértelműen Bernie volt a nyerő, de afölött szabad szemmel láthatatlan volt a támogatottsága: „Két elméletem van. Az egyik, hogy a Bernie-kampány nem próbált 25-40 százaléknál nagyobb népszerűséget elérni. Nem volt 51 százalékot megcélzó terv, a 35-százalékot akarták megtartani egy megosztott mezőnyben.

Abban a pillanatban viszont, amikor Joe Biden mögé beálltak a mérsékelt, centrista jelöltek, kiderült, hogy sosem volt közép- vagy hosszútávú stratégia erre az eshetőségre.”

A másik faktor pedig szerinte az, hogy valamiért Sanders elvesztette a vidéki, fehér szavazókat, akik őt támogatták anno 2016-ban Hillary Clinton ellenében az északi államokban, például Michiganban, Illinoisban, Wisconsinban. Ez legalább tíz százalékpontba került neki.

Továbbá 2016-ban nem volt különbség a szavazói preferenciák között a nemek tekintetében: férfiak és nők egyenlően szavaztak Sandersre. Ez 2020-ra megváltozott: Sanders sokkal jobban szerepelt a férfiak körében. A nők viszont nagyobb eséllyel mennek el szavazni, előválasztáson még inkább – ez Sandernek elég rosszul jött. 

BERNIE SANDERS EGY MÁRCIUS 8-I KAMPÁNYRENDEZVÉNYEN

Vajon miért lettek annyira felülreprezentáltak a férfiak a Sanderset támogatók között? Bhat úgy sejti, azért, mert 2016-ban nagyon sok fehér, vidéki munkásszavazót vesztett el a Demokrata Párt Trump miatt – valószínűleg örökre. A helyükre viszont jöttek olyan iskolázott, kertvárosi, szintén fehér nők, akik bár addig republikánus szavazók voltak, soha nem szavaznának Trumpra. És ők nagyon messze állnak a szociáldemokráciától, amit Bernie Sanders képvisel.

Edward Scott Rosson szerint a hiba leginkább a korban keresendő: Bernie Sanders mindenhol nyert a harminc év alatti szavazók körében, néhol a negyvenöt év alattiak közt is, ám a választási hajlandóság a fiatalok között rendkívül kicsi. Ezzel szemben Joe Biden negyvenöt évnél idősebb szavazótábora alkotja az urnához járulók (vagy levélben szavazók) jelentős hányadát. 

Sam Tung a mainstream médiát okolja: „Szántszándékkal ellenségesek voltak Bernie-vel: egyetlen jelölt sem nyerte még meg az első három szavazó államot, de ennek ellenére elmaradtak a pozitív hírek. Helyette folyamatosan negatívan festették le a jelöltet, a platformját, és igyekeztek a szimpatizánsait toxikus, abuzív embereknek beállítani, akik délibábokat kergetnek.”

Lark Noelle is hasonlóan gondolja: 

„A nagyvállalatok által birtokolt média már négy éve eldöntötte, hogy nem engedi meg, hogy az emberek döntsék el, ki legyen az ő jelöltjük.

A toxikus Bernibrók kreált narratívája is ennek a műveletnek volt a része: elkeserítő volt látni, hogy a világ legodaadóbb, és legönzetlenebb embereit nap mint nap agresszív trollokként festik le. Ebben az országban a választások nem szabadok.”

És hogyan látják Biden esélyeit?

„Ez egy nagyon nehéz kérdés. A járvány és a gazdasági összeomlás ellenére nehéz dolga lesz Bidennek, aki csupán annyit tud elmondani magáról, hogy ő nem Trump. Trump viszont úgy tűnik, változatlanul népszerű a magszavazói körében. Biden népszerűsége a fekete szavazók körében talán áttolhatja a célon, de nem lennék meglepve, ha Trump újrázna” – spekulál Sam. 

Edward ugyan nem fog önkénteskedni, sem adományozni a Biden-kampánynak, de szenátori kampányoknak igen (novemberben nemcsak elnököt, hanem többek között szenátorokat is választanak). „Egy Bidenre leadott szavazat az évtizedek távlatából visszatekintve valószínűleg megbocsáthatóbb lesz, mint egy harmadik párt jelöltjére adott voks. De nem vagyok túl optimista Biden esélyeivel kapcsolatban sem. Zéró lelkesedést és energiát érzek a kampányában, pedig ha visszatekintünk, mindhárom legutóbbi demokrata elnök (Obama, Clinton, Carter) mögött mozgalom volt.”

Anand Bhat a legkevésbé optimista, mikor úgy sommázza az esélyeket:

„Ha van párt, amelyik 20 százalékos munkanélküliség mellett sem tud leváltani egy elnököt, azok a demokraták, és ha van valaki, aki pedig újrázni tud elnökként, az Donald Trump.”

FÉNYKÉPEK: Bernie Sanders Facebook-oldala

Győri Boldizsár februárban és márciusban a Sanders-kampány tagja volt, és az előválasztások aktuális helyszíneiről tudósította az Azonnalit.

Győri Boldizsár
Győri Boldizsár az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek