A Paramore-ból megismert 31 éves amerikai énekesnő első szólóalbuma alapján egy teljesen más ember képe rajzolódik ki előttünk, mint ahogy eddig megismertük.
Már a 2020-at felvezető cikkünkben is megemlékeztünk arról, hogy a Paramore-ral ismertté vált énekesnő, Hayley Williams tavaly bejelentette, idén új dalokat fog megjeleníteni. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez azt jelenti-e, hogy a Paramore dolgozik gőzerővel új dalokon, vagy maga kezd egy önálló projektbe. Mint utólag kiderült, szerencsére az utóbbiról volt szó.
Az utóbbi időben leginkább a válásával, illetve az ezeket feldolgozó terápiás kezeléseiről szóló interjúival került a hírekbe a még mindig csak 31 éves énekesnő, január 22-én viszont a semmiből jelent meg az első önálló dala, a Simmer, amit azóta – ugyanúgy mindenféle előzetes nélkül – két újabb dal követett, a héten pedig az albumának az első része is megjelent.
A hírességek is csak emberek
Amikor figyelmesen végighallgatjuk a lemezt, akkor válik egyértelművé, hogy Hayley miért nem a zenekarával akarta megírni ezeket a dalokat: olyan szinten személyes traumákról és élményekről szólnak – ahogyan a művésznő fogalmazott a BBC Radio 1 interjújában –, hogy nem lett volna igazságos a zenekarral, illetve magával a dalok mögötti történetekkel sem, ha ez a lemez a Paramore gondozásában születik meg, mert nem lettek volna ennyira hitelesek.
És igaza is van, hiszen a Paramore soha nem tudott volna egy ilyen őszinte, mély és emberi albumot írni. Az anyagon látszik, hogy Hayley a történetmesélésbe fektette a legtöbb energiát: minden zenei alapot, motívumot és dallamot a szöveg alá rendelt, ami még jobban nyomatékosítja a dal mondanivalóját, így jobban értjük az általa énekelt történetet.
Nem véletlen, hogy Taylor York, a Paramore gitárosa – egyben a Petals for Armor producere – arra kérte Hayleyt egy Instagram-sztoriban a Simmer megjelenése után, hogy majd Paramore-dalokban is használja a „fucker” szót, amit ugyan félig vicces megjegyzésnek szánt, de pont a dalban az az egyik legerősebb rész, ahogy Hayley ilyen érzelmesen énekli ki azt a szót az átvezetőben:
Az album többi része is hasonlóan érzelmesre sikeredett, és mindegyik dalban jellemző a minimalista zenei alap. Van, hogy a gitár a háttérben hosszú másodperceken keresztül csak egy hangot játszik, mivel a lényeg Hayley hangján van, ami néha, mint egy önálló hangszer szerepel, például az album legerősebb dalában, a Cinnamonban, ahol az egész egy énekdallamra épül, amiből szépen, fokozatosan jutunk el a katarzishoz.
A dalok írásában a már korábban említett Taylor Yorkon kívül a Paramore session basszusgitárosa, Joey Howard is segédkezett, ami érződik is a basszustémákon, hiszen az együttes legutóbbi albumán, a 2017-ben kiadott After Laughteren is már hasonló groove-okat emelt a dalokba. Ami azonban ott túlzottan stílusidegennek tűnt (például a Told You So átvezetője), itt jól működik. A basszustémái megtámasztják a dal ritmikáját, dinamikát adnak a dalnak, amire Hayley énekharmóniái teszik fel az i-re a pontot.
Az albumnak az erőssége ez a minimalista jelleg, hiszen például a Simmer mindössze négy akkordból áll, amire könnyen lehet változatos és érdekes énekvariációkat írni, Hayley pedig jó énekesnőként kifejezetten ért ehhez. Azonban másoknál ez pont ellenkező hatást válthat ki: néhol túzott egysíkusága, illetve a dalok hasonló szerkezete (fokozatos építkezés, a legvégén pedig kiteljesedés) unalmasnak is hathat, illetve az eddig megjelent öt dalból azért van egy olyan, aminek a kidolgozására még lehetett volna egy kis időt szánni. A dalokban megjelenő ASMR-elemek pedig néhol kifejezetten idegesítőnek hatnak, annak ellenére, hogy pont az ellenkező hatást próbálta ezzel kiváltani a hallgatókból.
Azonban számomra abszolút pozitívum az album, ugyanis Hayley úgy ír popdalokat, hogy az egyáltalán nem hasonlít a mai mainstream, kommerciálódott zenékre, és mer kísérletezni az érzelmei mélyebb bemutatásával.
És ha csak 18 percre is, de kiszakadunk a mindennapi rohanásunkból, hogy egy kis időre elmélyedjünk abban, hogyan is látja Hayley Williams a világot a saját szemével.
Az album teljes egésze május 8-án jelenik meg, amiről az eddig megjelent öt dal kivételével semmit sem tudunk. De ahogy az eddig megjelent anyagok is a semmiből jöttek, biztos vagyok benne, hallat majd még magáról a Paramore énekesnője májusig.
Hayley Williams: Petals for Armor. Atlantic. 2020.
FOTÓ: Lindsey Byrnes (Instagram)
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.