+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szalai Máté
2020. január 3. péntek, 10:47
Az amerikaiak dróntámadásban iktatták ki a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb személyiségét, az iráni Kasszem Szulejmáni tábornokot, aki Irán közel-keleti befolyásának az egyik jelképe volt. Miért most gyilkolták őt meg? Lesz-e ebből háború? Elmagyarázzuk.

„Új korszak kezdődött a Közel-Keleten”, „nyakunkon az iráni-amerikai háború” – kommentálták sokan azt a péntek éjszaka bejelentett hírt, mi szerint egy amerikai dróntámadásban életét vesztette Kasszem Szulejmáni, az Iráni Forradalmi Gárda (angol rövidítéssel IRGC) tábornoka, a Kudsz erők parancsnoka.

 

Kétségtelen, hogy a hírhedt iráni vezető meggyilkolása az elmúlt évek egyik legjelentősebb eseménye nem csak az amerikai-iráni kapcsolatokban, de a közel-keleti politikában is, ugyanakkor forradalmi változásról még korai beszélni, sőt: az akció súlyát épp az adja, hogy következményei egyelőre beláthatatlanok. Gyors kérdések és gyors válaszok Szulejmáni halálával kapcsolatban.

 

Ki volt Szulejmáni és miért volt fontos?

 

Kasszem Szulejmáni

 

a Közel-Kelet egyik legnagyobb befolyással rendelkező személye volt, a legfőbb vallási vezető és az elnök mellett Irán legerősebb politikai szereplője.

 

Az árnyékparancsnok néven is ismert Szulejmáni az 1979-es iszlám forradalom óta az IRGC tagja, majd az 1990-es évek végétől annak különleges műveleti egységének, a Kudsz erőknek a parancsnoka. Az IRGC az iráni külpolitika kulcsintézménye: ugyan hivatalosan a hadsereg része, szervezetileg elkülönül attól, és egyedül a legfőbb vallási vezetőnek felel. Hivatalos célja nem az ország, hanem az iszlám forradalom értékeinek és a politikai rendszernek a védelme.

 

A gyakorlatban a Forradalmi Gárda építette ki és tartja fenn azt a transznacionális hálózatot, amely Irakon, Szírián, Libanonon és más országokon át gyakorolja az iráni befolyást, amelyen keresztül Teherán fegyverekkel és más erőforrásokkal támogatja a régió állami és nem állami szereplőit.

 

Szulejmáni ennek a hálózatnak és így Irán közel-keleti befolyásának vált a jelképévé és végrehajtójává.

 

Hivatalos hatáskörén túl másfél évtized alatt egy nagyon impozáns személyes kapcsolatrendszert alakított ki: komolyabb döntések előtt az iraki politikai elit jó része hozzá járt konzultálni (rossz nyelvek szerint utasításokat kérni), gyakran találkozott Bassár al-Aszad szíriai elnökkel, Haszan Naszrallával, a Hezbollah vezetőjével, de kapcsolatot tartott fenn például a palesztin Hamasszal is. Irán sosem szeretett és akart hagyományos háborúkat vívni, ez a hálózat sokkal hatékonyabb és olcsóbb volt külpolitikai céljai érvényesítése érdekében.

 

Mindezek miatt Szulejmáni ugyan nagy népszerűségnek örvend Iránban, a régióban azonban erősen megosztó szereplő. Azok a politikusok, közszereplők, akik nem tekintenek Iránra veszélyként (vagy akiknek elegük van abból, hogy az amerikaiak random csapásokat mérnek más államok tisztviselőire), azok felháborodtak a hír hallatára. Sokan azonban ünnepelték a tábornok likvidálását, például Irakban, ahol Teherán befolyása kézzelfogható a mindennapokban is.   

 

Miért most történt ez?

 

Természetesen nem ez volt az első eset, hogy Szulejmáni kiiktatása felmerült volna. Az elmúlt években Izraelnek többször is lehetősége lett volna lecsapni rá Szíriában, de állítólag ezekben a helyzetekben Washington intette óvatosságra Tel-Avivot.

 

Az, hogy éppen január harmadikán határozott az amerikai hadsereg Szulejmáni meggyilkolásáról, az az év utolsó napjaiban indult eseménysorozat eredménye volt.

 

Miközben ugyanis Európa a karácsonyt élvezte, aközben Irakban nagyon gyors eszkaláció zajlott az egyébként is elég feszült amerikai-iráni viszonyban. December 28-án támadás érte az iraki Kirkuk városa mellett található K-1 légibázist, amelyben egy amerikai civil (a hadseregnek dolgozó vállalkozó) életét vesztette. Az akcióért az Egyesült Államok a Hezbollah Brigádok nevű milíciát tette felelőssé, amely Irakban és Szíriában is működik (neve ellenére nem a libanoni Hezbollahról van szó, bár ideológiailag közel áll egymáshoz a két csoport). 

 

Két nappal később az amerikai hadsereg több csapást is mért a csoportra, megölve annak összesen huszonöt tagját. Természetesen a Hezbollah Brigád támogatói és szövetségesei ezen teljesen felháborodtak, ezért viszontválaszként Bagdadban bevonultak az amerikai nagykövetség területére, és onnan csak az új év első napján jöttek ki.

 

Mi köze van mindehhez Szulejmáninak? A Hezbollah Brigádok tagja annak a Népi Mobilizációs Erőknek (Hasd al-Sabi) nevezett iraki milíciacsoportnak, amely az Iszlám Állam elleni harc jegyében jött létre. Azóta hivatalosan beintegrálták őket az állami hadseregbe, gyakorlatilag azonban attól függetlenül, a Szulejmáni által fenntartott hálózathoz kapcsolódva működtek.

 

Sokatmondó, hogy a nagykövetségére betört szimpatizánsok nem a kormányfő felszólítására, hanem a Hasd al-Sabi vezetőjének kérésére hagyták el csak annak területét. Ráadásul a tüntetők a diplomáciai képviselet falára fel is írták, hogy „Kasszem Szulejmáni a vezetőnk”. Minden állam számára érzékeny kérdés a saját nagykövetségeinek védelme, ráadásul az amerikaiak számára különösen rossz emlékeket idéz az ehhez hasonló rongálás – gondoljunk csak az 1979-es teheráni túszdrámára vagy 2012-ben az amerikai líbiai nagykövet meggyilkolására.

 

Mi volt az amerikai kormány célja, és mi következik ezután?

 

Talán ez a két kérdés a legnehezebb. Szulejmáni meggyilkolása után sok szakértő kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Trump elnöknek van-e stratégiája az események alakítására, vagy csak élt a lehetőséggel, hogy bosszút álljon az elmúlt hét eseményeiért. Persze

 

az akció beleillik a már másfél éve tartó eszkalációs stratégiába, amit Washington Iránnal szemben folytat, de a szakértőknek már azzal is az volt a baja, hogy nem látszik pontosan a végcél, amit Trump el akar érni.

 

Még nehezebb előre jelezni, hogy mit fog lépni az iráni vezetés. Szulejmáni politikai és szimbolikus jelentőségéből adódóan nagyon nagy a nyomás a rezsimen, hogy ne hagyja szó nélkül a történteket, ugyanakkor egy közvetlen hagyományos háború kirobbantása az Egyesült Államokkal továbbra sem áll érdekében Teheránnak. Egy ilyen elhúzódó konfliktusnak a pontos lefolyása megjósolhatatlan lenne, de az biztos, hogy a rezsim túlélési esélye korlátozott lenne.

 

Éppen ezért a kemény szavak mellett nagyobb esélye van korlátozott, de látványos akcióknak, amelyek amerikai támaszpontok, katonák vagy akár civilek ellen történhetnek elsősorban a Közel-Keleten.

 

Egyébként bármennyire is tűnik provokációnak az akció, Washington sem akar háborúzni – Irán kemény ellenfél lenne, és rengeteg emberáldozatot és anyagi erőforrást követelne. Persze jól hangzik az az elmélet, hogy Trump az idei elnökválasztások miatt akar háborúzni, ezt azonban kézzelfogható bizonyíték nem támasztja alá, már csak azért sem, mert az amerikai közvélemény jelenleg döntően beavatkozásellenes.

 

Mi lesz most Irakkal?

 

Szulejmáni kiiktatását a legtöbben az amerikai-iráni viszonyban értelmezik, de az iraki dimenzió sem elhanyagolható. Az ország politikai elitje a 2018-as választások óta erősen megosztott, az Irán-párti erők igen befolyásosak, az egyébként is gyenge kormányfő pedig december elején az október óta tartó tüntetések következtében lemondani kényszerült. Azóta nem sikerült megállapodni az új miniszterelnök személyéről, így csak ügyvivő kormány működik, amelyik láthatóan nem képes fenntartani a rendet az országban.

 

Az elmúlt hét eseményei ráadásul az iraki-amerikai kapcsolatokat is nagy nyomás alá helyezték.

 

Hivatalosan az iraki államnak garantálnia kellett volna az amerikai nagykövetség biztonságát, ezt azonban nem tudták vagy nem akarták megtenni.

 

Nagyon úgy tűnik, hogy a kormány képtelen kordában tartani a különböző síita milíciákat, így Washington a saját kezébe vette az ügyet, és Szulejmáni mellett a Hezbollah Brigádok egyik vezetőjét, Abu Mahdi al-Muhandiszt is megölték.

 

A csapást az iraki kormány is elítélte, jelenleg úgy tűnik, hogy az amerikaiak nem is értesítették Bagdadot az akcióról. Sokan azt jósolták, hogy az iráni szimpatizánsoknak az a célja, hogy visszavonják az amerikai erők Irakban való tartózkodásának jogi alapját jelentő felhatalmazást, erre most a korábbiaknál nagyobb esélyük van.

 

Akkor itt van az újabb közel-keleti apokalipszis?

 

Egyelőre nincs, de nagyon érzékeny napok és hetek előtt állunk. Ha racionalitást feltételezünk, akkor nem fog nagyszabású háború kitörni, „csak” folytatódik a megkezdett gyáva nyúl játék Teherán és Washington között. Ahogy azonban a tétek emelkednek és a feszültség fokozódik, a racionalitásnak egyre kisebb lesz a tere.

 

NYITÓKÉP: Kasszem Szulejmáni imádkozik 2015-ben. Forrás: Wikipédia

 

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje. Olvasnál még Szalai Mátétól? Ide kattints!

 

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Arra kéri a koronavírus-gyanús helyeken járt dolgozóit az Európai Parlament, maradjanak otthon. Az Európai Bizottság viszont már kevésbé szívbajos.

Újabb négy politikus távozott, mert nem látnak már lehetőséget a konzervatív, jobboldali politizálásra.

Lesz-e hatással a Párbeszéd és az LMP közeledésére, hogy a DK éppen nagyban gyengíti az MSZP-t? Kik fognak tárgyalni minderről? Megkérdeztük!

Mi volt Gyurcsány legjobb húzása? Melyik elszakított nemzetrész fáj neki legjobban? Vágó István négy válaszból dönthet, és van, hogy a
közönség segítségét kéri! Videó!

Fókuszban: Orbán Viktor huszonkettedik évértékelője.

Egészen meglepő helyen tűnt fel a zalai termálváros: Európa legjobb helyeit listázva szavazták fel a tizenkettedik helyre a titokzatosan működő European Best Destinationsön.

A választók megbüntették az AfD-t és a velük Türingiában összefogó pártokat. A Hanza-városban a baloldali pártok majdnem a szavazatok kétharmadát hozták el.

A hét kérdése

Szombaton új parlamentet választ Szlovákia. Te kinek drukkolsz? Ez a hét kérdése, az Azonnalin te is szavazhatsz!

Azért ide elnéznénk

Mármint Kádár Barnabás, a momentumos jövőkutató. Február 26, Pannon Kincstár.

Szász Lilla a portugál exgyarmatok lakóinak visszatelepítését fotózta végig. Tárlatvezetés február 28-án.

Moldvai és gyimesi csángó táncház Budán február 29-én.

Történelmi diorámák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Ezt is szerettétek

A Fidesz EP-delegációjának vezetője szerint az EPP-vel szemben ők a nyugodt erőt képviselik, Habonynak és Mészárosnak pedig semmi
köze hozzájuk.

Igor Matovič a szlovák politika elszabadult hajóágyúja, mégis pont ez nyerheti meg neki a választásokat Szlovákiában.

Sokadik kormányzati kísérlet után is él és virul a famaffia. Elmondjuk, miért.

Merkel nem tudja teljesen meghatározni, hogy ki kövesse a kancellári székben. Nem volt ez másképp Helmut Kohl után sem.

A Fiat Professional kiemelkedően nagy jelentőséget tulajdonít a környezetvédelemnek, így folyamatosan új, jövőorientált megoldásokon dolgozik, annak érdekében, hogy mérsékelje az embert és a természetet érő káros hatásokat.

Twitter megosztás Google+ megosztás