Az Oroszországgal szemben meghozott büntetőintézkedések kapcsán már most el kell kezdeni gondolkodni az exit-stratégián. Mikor és hogyan fogjuk a szankciókat feloldani, különösen, ha sem rezsimváltás, sem érdemi viselkedésváltozás nem figyelhető meg? Mi történik a háborút követő első napon? Mi történik, ha nem bukik meg Putyin – és mi történik, ha megbukik? A kesztyűt tehát felvettük, de nem tudjuk, meddig tart a meccs.

Joe Biden amerikai elnök hasonlóan két elődjéhez a „végtelen háborúk” lezárásának ígéretével kampányolt, Barack Obamával és Donald Trumppal szemben azonban ő már végleg feladta Afganisztánt és lehet, hogy Irakot is. Ez a helyzet az Egyesült Államok számára nem más, mint egy politikai, humanitárius és morális katasztrófa, amely ugyan nem rengeti meg az amerikai nagyhatalmiságot, de komoly problémákat okoz önmagának és szövetségeseinek, így Európának is.

Az Egyesült Államok húsz év után kivonul Afganisztánból, az pedig, hogy mi jön helyette, nagy kérdés. A legtöbb elemző szerint csak idő kérdése, hogy a tálibok vegyék át az uralmat Afganisztánban, ennek ellenére megoszlik annak megítélése, hogy hiba-e a kivonulás. Hogyan fog megváltozni az afgánok élete egy lehetséges tálib rezsim alatt? Kik lesznek a kivonulás nyertesei, és mit jelentett nekünk, magyaroknak a háború? Erről és sok más témáról beszélgett Szalai Máté Wagner Péterrel, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatójával, aki maga is többször megjárta Afganisztánt.

Szerda estig volt ideje Jair Lapid ellenzéki vezetőnek összehozni egy Netanjahu-ellenes koalíciót, és úgy tűnik, sikerült. Az utolsó órában létrejött megállapodást nyolc izraeli párt írta alá a szélsőjobboldaltól a zsidó baloldalon át az iszlamistákig. A kormány – ha egyáltalán létrejön – csak kisebb csodák árán tudná kitölteni négyéves mandátumát, és az Orbán-Netanjahu-barátság ellenére nem biztos, hogy romlanának az izraeli-magyar kapcsolatok.

Az amerikai viták Közép-Európát is elérték, de itthon gyakorlatilag csak a szélsőséges álláspontokat importáltuk, így az eseményeket vagy követendő forradalomként, vagy mindenképpen káros folyamatként értelmeztük. Magyarország nem gyengül, hanem erősödik, ha a nyugatiságunk nem a nyugati minták és mozgalmak automatikus átvételében teljesedik ki, hanem az önálló gondolkodásra és szabad útkeresésre való törekvésünkben.

Hiába az érdekegyezés és a csillagok szerencsés állása, lehetséges, hogy az Egyesült Államok és Irán mégsem tudnak megállapodni a nukleáris egyezmény „újraélesztéséről”. Az első ránézésre paradox helyzetet Szalai Máté négy okra vezeti vissza, amelyek mind a nemzetközi politikai tárgyalások jellegzetességeiből adódnak. A bizalom hiánya, az időzítéssel kapcsolatos viták és egyéb okok miatt a felek közötti egyeztetés olyan, mintha egy leromlott, de drága lakást akarnánk kivenni egy simlis tulajdonostól, miközben a szomszéd folyamatosan keresztbe akar nekünk tenni, és a család is érzelmileg zsarol minket, hogy ne költözzünk el otthonról.

A világon sok helyen figyelik, hogyan alakul az új amerikai kormány demokráciaterjesztéssel kapcsolatos politikája. Eddig úgy tűnik, a Biden-kormányban egyesek a demokrácia expanziójában, mások a meglévő demokráciák védelmében és erősítésében hisznek. A Fidesz esetleges bukását viszont biztosan nem Biden fogja elhozni, hanem a magyar választók akarata.