+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. július 6. szombat, 11:39
Dimenziókapuba kerültem az angyalföldi stadionavatón, ahol a Vasas a dunaszerdahelyi DAC-ot fogadta vendégül egy gálázásra minden idők egyik legkeményebb ünnepségén. Riport, egyenesen a XIII. kerületből!

Történelmi este volt a pénteki: ahhoz már hozzászoktunk, hogy átadnak magyar focistadionokat, az sem jelent már újat, hogy a létesítmények építése addig húzódik, hogy inkább meg se próbálnak valami értelmezhető ellenfelet hívni egy gálameccsre, de az, ahogy a Vasas új pályáját átadták, több szempontból is egyedülálló. Először is ez egy olyan modern aréna, ami a történelem során először kifejezetten a magyar másodosztály őrületeire készült. Igaz, amikor még bejelentették az új Illovszky Rudolf Stadiont, dobogós volt Kádár János egykori kedvenc klubja az első osztályban, arra pedig még az NB I-ben sem számított senki, hogy ezek után simán kieshetnek ugyanazzal a játékoskerettel. 

 

Illetve azért is történelmi stadionavató ez, mert a klubnál még annyit se öltek bele a gálameccsbe, hogy legalább valami korábbi kupaellenfelet megpróbáljanak elhozni, ha már úgyis egész Európa felkészülési meccseket játszik:

 

azt a DAC-ot hozták el, akik amúgy épp Felcsúton készültek a héten a szlovák bajnokság izgalmaira.

 

A két klubnak konkrétan semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy magyar szurkolóik vannak, illetve az állam (a DAC-nak a szlovák) mindkettőnek épített már stadiont. Igaz, a Vasasnak kisebbet: bár a szurkolók még petíciót is írtak, végül a klubnak volt annyi lélekjelenléte, hogy belássa, még ez a nagyjából 5000 férőhely is ritkán fog megtelni. A ritkán alatt igazából a sohát értem, hiszen amikor jól megy a csapatnak, sem érdeklődik több irántuk 2-3 ezer embernél.

 

SZURKOLÓI KOREOGRÁFIÁN FOGLALTÁK ÖSSZE A VASASNÁL ANGYALFÖLD LÉNYEGÉT

 

A Vasasnak ettől függetlenül mindig volt valami bája: nekem a régi Illovszky a kedvenc stadionjaim közé tartozott, hiszen ki ne szeretne egy olyan szuperarénát, ahol a lelátók igazából földtúrások voltak, a pályára belógni a kerítés alatt lehetett, a büfé egy kirakott műanyag asztalt jelentett, amin dobozos Löwenbraut töltöttek át műanyag pohárba, a pálya biztonsági szabályzata pedig éveken át fejjel lefelé volt a falnak támasztva az összepisált vécében? A Vasas pályáján valahogy a többi klubnál is tovább ott tudott maradni az az 1990-es és 2000-es évekbeli focihangulat, amikor még a szüleink rettegtek, ha kimegyünk meccsre, és csapatok mögött sem politikusok, hanem náluk sokkal kisstílűbb bűnözők álltak.

 

Arra persze felkészültem, hogy ez a hangulat már soha nem marad ott még akkor sem, ha a stadion környéke továbbra is stabilan hozza az egyszerű ember imidzsét, de hát az új Illovszky már közel sem illik bele annyira a képbe, mint elődje: ameddig az szinte belesimult a gyárépületek és a házak alján üzemelő kocsmák látképébe, addig ezt látva olyan érzésem volt, mint amikor Pityu, a középiskolám kedves balfasza menőre zselézett hajjal jött be tablófotózásra: a hajjal nem volt baj, de nem illett hozzá, ráadásul azt is mindenki tudta, hogy a valóság nagyon messze van ettől.

 

Hogy mennyire, azt nagyjából az a tolókocsis kéregető írta le a legjobban, aki nagy éleslátásról tanúbizonyságot kérve a stadion környékén vert tábort, hogy minden idők legjobb szlogenjével szerezzen némi aprót:

 

„Hajrá Vasas, éhes ez a pasas!”

 

Rutinos stadionavatóra járóként sikerült még a gála előtt is egy órával odaérnem az Illovszkyba, ahol épp a Piros-Kék rangadó folyt, ami a valóságban azt takarta, hogy szurkolók fociztak egymás ellen, miközben arra is fény derült, hogy lett papíron teltházas a meccs: egy ötezres stadion avatómeccsén a DAC-nak is fenntartottak egy vendégszektort, és elég meglepő módon érkezett is 2-300 ember Dunaszerdahelyről.

 

Sokat nem volt időm gondolkozni ezen, ugyanis itt egy olyan dimenziókapuba estem bele, amire végképp nem számítottam: megjelent alattam a pályán a színészválogatottat képivselő ősférfi, az ország Vágási Ferije, Nemcsák Károly!

 

IGEN, Ő AZ!

 

Nekem csak itt esett le, hogy a csapat egy része még ott maradt, ezért hirtelen azzal szembesültem, hogy egy magyar stadionban látom spanolni Nemcsák Károlyt Balázs Palival például, amire már tényleg csak a pontot tette fel a semmiből érkező régi-új kedvenc sportújságíróm és szakkommentátorom, Hegyi Iván, aki egy öblös puszival köszönt mindegyiküknek.

 

Nekik még lesz szerepük később, de előbb Kocsis Gergő operetténekes előadta a DAC-hoz már örökre hozzá nőtt Nélküledet, aztán a Vasas jóval kevésbé patetikusabb indulóját énekelte kicsit a füvön szaladgálva, miközben mindenféle modern táncosok kerültek a pályára hogy furcsa keverékét adják az olimpiai megnyitóknak és egy iskolai ünnepségnek. 

 

Ezután vesztem el végleg ebben az alternatív univerzumban: Nemcsák Károly vezetésével a színészválogatott is készült egy közös dallal! Most mondanám, hogy le tudom írni, de inkább felvettem a műsort, mert úgy érzem, elfogytak a szavaim.

 

 

Ha azt hiszed, ennél nem lehet durvább, tévedsz: egyszer csak élő enciklopédiaként konferálták fel azt a Hegyi Ivánt, aki meghívott szakértőként a pályára lépő csapatok neveit sem szokta különösebben használni a Sport TV-n, hogy az Utolsó mohikán zenéjére magát kicsit papírral segítve olvassa fel a Vasas legnagyobb focistáinak a nevét. Nyugi, ezt is felvettem!

 

 

Ezek után még kicsit beszámoltatták Hegyit a legszebb élményeiről, de ezt már jól láthatóan nem tudták feldolgozni a szurkolók, és a dunaszerdahelyi oldalról inkább elkezdték skandálni közben a „lesz még Felvidék Magyarországé” című örökzöldet. Az előzmények ismeretében annyira nem is döbbentem meg azon, hogy az Eye of the Tigerre vonultak be a játékosok, és elkezdődött az ehhez képest amúgy teljesen érdektelen barátságos meccs az NB II harmadik, és a szlovák bajnokság második helyezettje között, kicsit visszarántva engem is abból a lázálomból, amit az előző húsz percben átéltem.

 

HEGYI IVÁN BESZÉL A BAL ALSÓBAN, MIKÖZBEN A DAC-OSOK FELVIDÉKET KÖVETELIK

 

A meccset 2-0-ra nyerte a Vasas, ahol volt pirotechnika meg elég király élőkép, skandálták, hogy szar a Kispest (a hírek szerint a köztévé riportere ezt úgy értelmezte, hogy „csak a Kispest”, és kilátogattak Kispestről is behangolni magukat a jövő héten itt játszott meccsükre), szóval tényleg minden egy olyan csapat focimeccsére emlékeztetett, amire van társadalmi igény. Ez fog majd gyökeresen megváltozni, amikor a hatszoros bajnok Vasas augusztusban újra nekivesekedik a másodosztály izgalmainak.

 

„Azért becserélném én ezt az egész faszságot arra, hogy jövőre ne Csákvárral játsszunk bazmeg”

 

– hangzott el a végső értékelés hazafelé a villamoson egy 30 körüli szurkoló szájából. Szerintem kevesen vitáztak volna ezzel az állítással péntek este az Illovszky Rudolf Stadionban: bármilyen jó nézni az ugráló Vágási Ferit, azért megverni a Fradit ezerszer jobb.

 

FOTÓK ÉS VIDEÓK: Fekő Ádám / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szakszervezeti sikerrel zárult a kedd óta tartó határozatlan idejű sztrájk a makói gumigyárban.

A magyar külügyminiszter a szlovák állampolgársági törvényről is tárgyalt egy szlovákiai magyar parlamenti képviselővel Révkomáromban, erre vár Szlovákia magyarázatot.

Eddig csak a politikusok kritizálták a brexit miatt kialakult különleges helyzetet Észak-Írországban, most már egységpárti fegyveresek is kifejezik a nemtetszésüket.

Mindent megpróbált a derék Orbán, de nem lehet segíteni annak, a' ki maga is nem akarja.

Az IDEA Intézet kutatása szerint egy most vasárnapi választáson 39 százalékot kapna az ellenzék, a Fidesz-KDNP csak 36-ot. Az ellenzék legnépszerűbb pártja a DK, a Jobbik pedig már megelőzte a Momentumot.

A járványhelyzett miatti csonka kormányinfón kiderült az is, hogy az egészségügyi dolgozók döntő többsége elfogadta az új szolgálati jogviszonyt, és hogy az uniós tagállamok elfogadhatják egymás vakcinaútleveleit.

Az RMDSZ európai parlamenti képviselői ugyan az EPP EP-frakciójának belső szabályzatmódosítása ellen szavaztak, mégis úgy döntöttek: nem követik a Fideszt.

A hét kérdése

Ezt nemcsak Deutsch Tamás kérdezi: miközben a Néppárt válaszol a sajtókérdésünkre, mondjátok el, miért!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás