+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kulcsár Árpád
2019. március 5. kedd, 14:41
Hogyan kapcsolódnak egymáshoz az idilli tájak a nagyvárosi technikai túlfűtöttséggel? Mi az a poszthumán alkímia? Hogyan fogunk harminc év múlva nézni a jelenünkre? Kömlődi Ferenc és Tamás Weronika kiállítása ezzel foglalkozik: megnéztük magunknak, és kifaggatuk az alkotókat.

Poszthumán alkímia: amikor először találkoztam a szókapcsolattal a Facebookon, ahhoz is fáradt voltam, hogy odakattintsak, mígnem folyamatosan szembejött, és mégiscsak elkezdett érdekelni, hogy mi a szösz lehet Kömlődi Ferenc író, jövőkutató, és vizuális művész, és Tamás Weronika közös projektje: egy kiállítás, ami a budapesti Rauf Cukrászdában és Kávézóban látható jövő hétvégéig.

 

A két alkotó kontrasztra, feszültségre épülő tárlatának furcsa helyszínt nyújt a cukrászda: Weronika képeinek van egyrészt egy nagyobb, éteri, álomszerű világot mutatnak be naplementékkel és trópusi tájakkal, tengerparttal, ezekben mindig megjelenik egy emberi figura is, ezzel szemben Kömlődi képei egy nagyvárosi, poszturbánus, poszt-cyperpunk közeget mutatnak: ezekben az éjszaka a hangsúlyos. A nagyvárosok éjszakái, a technológiai innovációt leginkább használó, távol-keleti megapoliszok.

 

FOTÓ: BUKOVICS MARTIN / AZONNALI

 

Az elidegenedés és magány közömbös ábrázolásává válik a tárlat, egyik alkotó sem nosztalgiázik, nem kötődik érzelmileg a bemutatott terekhez, egyik az éppen letűnő jelent, a másik a már betüremkedő jövőt mutatja be, és ezeket vibrálva köti össze, amivé mindkettő válik: a jelen.

 

„Egy végtelenül kontrasztos világban élünk, ahol úgy születik meg azt egyensúly, ha mind a két véglettel foglalkozunk. Horatius »aurea mediocritas« filozófiája mindig is közel állt hozzám, ám ahhoz, hogy megtaláljuk az arany középutat, bele kell mélyednünk a szélsőségekbe.

 

Számomra a cyberpunk egyfajta jövőkép, de én nem akarnék olyan jövőben élni, amelyből hiányzik az őstermészet ragyogása, viszont nem értek egyet azzal, hogy ez a kettő nem kombinálható.

 

Úgy gondolom, segíthetik, támogathatják egymást akár a képeink egymás mellett. Minél nagyobb a kontraszt, annál nagyobb az esély az egyensúlyra”  – mondja Tamás Weronika, aki kitalálta a koncepciót.

 

A cyperpunk és vaporwave jegyeit idéző Kömlődi-képek az elveszett jövő nosztalgiájával is bírnak. A nyolcvanas évektől az ezredfordulóig ugyanis tapasztalható volt egyfajta optimizmus a sci-fi környékén burjánzó vizuális művészetekben, mondván, a technológia hamarosan felszabadító erővel fog hatni a társadalomra, és nagyon közel állunk ahhoz, hogy a szegénység és az ebből adódó szociális problémák felszámolódjanak.

 

Kömlődi képein a tömegtermelés is megjelenik, ezek, meg a magánytól telített poszthumán szcénák némi rendszerkritikai élt sejtetnek. Az ezredforduló közelsége különös optimizmussal töltötte el az embereket, valamiféle misztikus technotranszcendentális képzetek voltak, de ez maradt belőlük: a ma látható valóságunk. A technika nem váltotta meg (még?) a világot, és most az a kérdés, hogy, mit fogunk a jelenről látni 2039-ben. Weronika képei mementóként is szolgálnak, mint ilyen, eképpen egy környezetbarát, ökocentrikus üzenete is van a projektnek.

 

„Nem volt konkrétan cél a társadalomkritika, de mindenképp van egy egy elveszett éden-illúzió, a jövő ugyan félelmetes, de nem látom negatívan. Ez a természet, amilyennek most ismertük, teljesen eltűnhet, viszont az evolúció következő fázisát az ember a saját kezébe veszi” – mondja Kömlődi

 

TAMÁS WERONIKA (FOTÓ: TAMÁS WERONIKA)

 

„A transzhumanista elképzelések szerint az evolúció egyáltalán nem ér véget az emberrel, sőt, az ember a saját kezébe veheti ennek irányítását”

 

– teszi hozzá.

 

„Inkább egyfajta jövőkép lebeg a szemem előtt. Nem szeretek senkit se kritizálni, sem egyéni, sem társadalmi szinten, viszont abban hiszek, hogy a sokszínű emberek előreviszik egymást mind az őserdőben, mind a betondzsungelben” - mondja Weronika.

 

De vajon hogy jön mindezekhez az alkímia, miért pont egy áltudomány jelöli ezeket az irányokat? „Az alkímia nem volt mindig áltudomány, hanem az egyik legősibb titkos tudomány, ennek a mai párhuzama a mesterséges intelligencia készítése, a mai alkimisták a pozitív szingularitás megteremtését célozzák meg” – mondja Kömlődi.

 

Az alkímiának is volt egy tabudöntögető vonatkozása, sokan a mesterséges intelligenciát úgy fogják fel, ahogyan valamikor azt felfogták.

 

Ennek az ősi oldala inkább Weronika képeiben van benne, a modern oldala pedig a Kömlődiében.

 

„A múlt és a jövő képes szimbiózisba kerülni. Az alkimisták a múltban progresszív emberek voltak, keresték az új utakat, aranyat szerettek volna csinálni, ahogy most mi is tesszük, csak egy másfajta területen mozogva. Nekünk jelenleg nem az arany a legértékesebb kincs, hanem a kimerülőben lévő Földünk, amit pont az általam is rajongásig szeretett technika rombol le teljesen a szemünk előtt. Ahogy említettem, hiszek az arany középútban, így hát mi most így csinálunk fémből aranyat – átvitt értelemben természetesen.

 

Poszthumánná akkor válhatunk, ha túllépünk az emberi határainkon, amit nem tartok lehetetlennek,

 

sok munkával minden elérhető, küzdeni kell és bízni, ahogy már előttünk sokan tették, bebizonyítva saját koruknak, hogy ez igenis lehetséges” – mondja Weronika.

 

Kömlődi hisz abban,hogy ez az alkimista attitűd ezúttal sikerrel log járni, és meglesz a pozitív szingularitás. Azt mondja,

 

az emberiséget önmagától a mesterséges intelligencia mentheti meg, hiszen a legrosszabb emberi tulajdonságokat ki tudja iktatni, márpedig a világ ezek miatt megy tönkre.

 

A szerzőpárosnak nem ez az első kiállítása, de nem tudják, akarják-e folytatni. Mindenesetre Kömlődi, aki egyébként a múltban leginkább írott formában fogalmazta meg a gondolatait, azt mondja, a most már a vizualitásban képzeli el magát.

 

KÖMLŐDI FERENC (FOTÓ: BUKOVICS MARTIN / AZONNALI)

 

„Az ember–gép egyesülés, az evolúció vége, a kiborg – tabudöntögető gondolatok, amelyek azonban egyik politikai hullámnak sem kerül a központjába. A transzhumanizmus és művészet viszonya elég didaktikus, nem érzek átütő művészi erőt benne, vagy nagyon giccses, vagy nagyon szájbarágós. A játékban és az irodalomban más, ott sokkal kreatívabb” – mondja Kömlődi, aki viszont ezentúl képekben szeretne inkább önkifejezni, egyrészt mert az univerzális nyelv, és sokkal kifejezőbb tud lenni, mint a betűk.

 

Weronika meg a digitálisan manipulált képekben hisz: „ezerféle lehetőséget rejtenek magukban. Ha készség szinten ismersz képmanipuláló programokat, és a fejedben van egy vízió, pikk-pakk meg tudod valósítani, és ez valóban az alkotás szabadságának élményét adja vissza. Nálam a memóriára kell figyelni. Frissnek kell lennie az élménynek, spontánnak, akkor válik élővé a kép. Ha várok napokat, mindez elhalványul, elveszti a vibrálását. Pedig a természet vibrál és él, erre kell figyelni, hogy ezt az élményt rakjam bele a természetképeimbe. Nem tudom, mások hogy dolgoznak, nekem ez így megy” – mondja.

 

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Persze ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen ebbe a cseh kormánynak is bele kéne mennie a dologba. A belügyminiszter pedig nem tűnik túl nyitottnak.

​A román miniszterelnök ennél egyértelműbben nem is távolodhatott volna el névrokonától, tapsot kapott ezért az EPP zágrábi kongresszusán.

A Néppárt új elnöke harcolna az illiberális tendenciák ellen, és szeretné, ha január végéig döntés lenne a Fideszről a pártcsaládban.

A Fidesszel ellentétben ők nincsenek felfüggesztve. De akkor hova tűntek?

Ellenjelölt híján nem is ez volt a nagy kérdés, hanem inkább az, hogy mit kezd majd Tusk a Fidesszel: elnökjelölti beszédéből ítélve
Orbán nem sok jóra számíthat.

A Báró Wenckheim hazatér című regény nyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat a más nyelvről fordított könyvek kategóriájában.

A hét kérdése

Azt a sütit keressük, amihez reggelenként ugyanúgy tud lattét inni egy budai vállalkozó, mint odapörkölt feketét egy békéscsabai varrónő. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kinek kell Paks2? Akadályozza-e az áttérést a megújulókra? Lehet-e gazdaságos? Létezik-e ellátásbiztonság atomenergia nélkül? November 22-én.

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás