+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szabó Zoltán
2019. február 11. hétfő, 07:30
Hogy mi Európa? Regionalizmus, viszonylagos béke és jólét a provinciális magyar toporgás mellett is, a jólét ígérete és az ebből fakadó multikulti. Szóval mi magunk. Szabó Zoltán hosszúhetényi borász írása az Azonnali Európa-vitájában!

Az Azonnali – amelynek az európai belpolitika, a közép- és kelet-európai ügyek mindig is fontosak voltak és maradnak – az EP-választás előtt vitasorozatot indít „Mi Európa?“ címmel, ahova több neves magyarországi és magyar anyanyelvű közép-európai szerzőt hívunk meg. Most Szabó Zoltán hosszúhetényi borász írását közöljük.

 

Miután számomra a nagypolitika egy elég távoli és nehezen megfogható valami, inkább indirekt módon foglalnék állást és vázolnám a saját Európa-felfogásomat. Ami mindenki számára könnyebben befogadható és átlátható, az a közvetlen környezete. A mindenségre is a kisebb egység felől tekintek, kiindulva a saját mikrokozmoszomból és a benne ért impulzusokból.

 

Előbb baranyai, mint kelet-közép-européer

 

Esetemben ez így néz ki: pécsi belvárosi gyerekként születtem és nőttem fel, majd tizenöt éve választott második hazám Hosszúhetény lett, egy nagyon jó közösséggel bíró, valóban élhető falu (ami Baranyában márpedig elég ritka), szintén a Mecsek lábánál. Mindkét település határában van szőlőm, utóbbiban készítek bort, ami főállású tevékenységem, szó szerint és képletesen is gyökeresen kötődöm az itteni földhöz. Az eddig vázoltak alapjaiban határozzák meg a világnézetemet.

 

A regionalizmusban hiszek, ez tudtommal az EU-nak is egy fontos alapvetése lenne, még ha vajmi keveset is érzünk mi ebből Magyarországon.

 

Elsőbbséget tehát számomra az ismeretségi körömön túl a már említett két település jelenti, utána vagyok baranyai, magyar, közép-kelet-européer és így tovább.

 

Miután a közelgő európai parlamenti választás képezi az írás apropóját, illendő nem megkerülnöm a témát, holott a világnézetem klasszikus értelemben véve apolitikus. Nyilván kocsmában én is szoktam osztani az észt, de vajmi kevés elképzelésem és tárgyi ismeretem van a különböző európai pártcsoportokról, kik képezik, milyen érdekek mentén tömörülnek.

 

Jellemzően maszlagnak, szemfényvesztésnek tartom a legtöbb politikai elvrendszert, a fennhangon hirdetett klasszikus jobb- és baloldali értékeket. Alapvetően minden ember természetéből fakadóan opportunista: ha az általános jólét és béke adott, leszarja, ki és milyen elvek mentén van hatalmon. Minden eszköz nyilván nem megengedett, de a lényeg mégiscsak ez.

 

Húslevesezés EP-választás helyett

 

Gondoljunk csak vissza a rendszerváltás utáni Magyarországra. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, mentesen mindennemű pártpreferenciától, amennyiben nem lennénk tudatában annak, ki mikor volt éppen hatalmon, nagyságrendileg semmi lényeges változást nem észleltünk volna az elmúlt szűk harminc évben.

 

Ugyanaz a langymeleg, provinciális, szerencsétlen toporgás ment és megy, ahogyan próbálunk felzárkózni, teljes értékű európai polgárokká válni, majmolni a nyugatot. Komplexusok és felsőbbrendűségi tudat egyszerre,

 

fel nem dolgozott, megörökölt történelmi sérelmek vezetnek minket az urnákig, ahol inkább valami ellen, mintsem valami mellett szavazunk.

 

Hajlandóságot csak akkor érzek arra, hogy ne csupán húslevesevéssel töltsem azt a május végi vasárnapot, ha úgy vélném, bármi megbontaná vagy veszélyeztetné a megszerzett vagy ölünkbe hullott szabadságot és alapjogokat. A már említett viszonylagos jólétet és békét, a mi Európánkat. Ahonnan egyszerre származik a legtöbb jó és rossz dolog a világtörténelemben. Hiába gondolják oly' sokan végtelenül dekadensnek az itt és a mostot, valójában igencsak szerencsés a mi generációnk – nem is értem az általánosan túlfűtött elégedetlenség miértjét.

 

A nemzeti sokszínűség nem fenyegetés

 

Van itt még egy agyontematizált kérdéskör, ami mellett ha akarnék, se lehet elmenni, vélhetően erre hegyezik majd ki az itthoni kampányt: bevándorláspolitika, integráció, kultúránk védelme. Aki viszont a néhai Schwäbische Türkei lakójaként nőtt fel, Mohácson sokac tamburazenére aljasodik le Vince-napokon, identitásképző elemeként tekint a stifolderre vagy a kulenre, köcsögös babbal álmodik, hébérnek nevezi a lopót, cirill betűkkel megírt fenekű hordóból is itta a kadarka sillert, annak nem jelenthet fenyegető rémképet a nemzeti sokszínűség, a multikulti.

 

A kultúrát én amúgy se egy konzerválandó, hanem egy képlékeny valamiként értelmezem. Furcsa számomra a kijelentés, hogy azt védeni kellene. A hagyományt meg őrizni, mint a jószágot, amelyik elbitangol.

 

Ha valami élő, mindennapjaink része, azt semmiképpen se kell óvni. Ellenben ha valami marginalizálódik, feledésbe merül, az miattunk, a közönyünk miatt van, nem más jelent veszélyt arra.

 

Szülőutcámban épp most nyílik egy perzsa étterem, nem messze tőle nigériai fodrász igazítja a fazont, egy sarokkal odébb meg arab sisázós működik. Némi túlzással élve a mai Pécs gazdaságának motorját jelenti az a közel ötezer külföldi diák, aki nálunk tapsolja el ropogós euróit. Többnyire bevándorló családok ifjabb generációi ők, szemléletben mégis nyugatosabbak nálunk, furcsa, kettős érzést keltve az itt lakókban. Ebből is fakadhat, hogy ezt az egészet nem tartom valid napirendi pontnak abban az értelemben, ahogy azt tálalják.

 

Nincsenek veszélyben az európai alapértékek, amíg a jólét ígérete realitás a messzi földről érkezők számára. Szigorral, szankcionálással, gátakkal nem lehet végtelenségig medrében tartani a folyót, előbb-utóbb kiönt. Aki a kulimunkát végzi, annak reményében teszi, hogy legalább az utódai teljes értékű uniós állampolgárnak számítsanak, hellyel-közzel azonos elbírálásban legyen részük. Amennyiben ezen kritériumok megvalósulnak, okafogyottá válik az egész kérdéskör.

 

Kicsit leegyszerűsítve: vallás, kultúra ide vagy oda, ha adott a választás lehetősége, nincs még egy fiatal, aki önként nem a szabad szexet favorizálná a burka vagy a kényszerházasság ellenében. Minél inkább távol tartjuk a bevándorlókat az alapvető jogoktól, földi javainktól, annál inkább konzerváljuk őket eredeti mivoltukban. Azaz

 

az integráció sikeres mivoltának kulcsa paradox módon a mi elfogadásunk.

 

A vitasorozat többi cikkét itt olvashatod el!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szívinfarktusa után először állt megint kampányszínpadon Bernie Sanders New Yorkban. Bernie visszatért – zengte a több, mint húszezres tömeg. Helyszíni képriport!

Egyelőre az élettani hatásait tesztelték az eddigi leghosszabb repülőútnak, ráadásul rakomány és csomagok nélkül indult a gép.

A KDNP-s Aradszki András szerint ha az új ellenzéki polgármester, Csőzik László bocsánatot kér, akkor azzal bizonyítja jó szándékát.

Kína hivatalosan még csak nem is jelezte, miért halasztják el a Volt egyszer egy Hollywood című film premierjét.

Ha jogerős lesz az illetékes területi választási bizottság döntése, november 10-én kell ismét szavazniuk a jászberényieknek.

Nagyobb baja is van Győrnek a polgármester szexbotrányánál: csúcsidőben folyamatosan maradnak ki a buszok, megoldás egyelőre nem látszik.

A hatóságok nem örültek neki különösebben, hogy elkezdene rendesen bánni felhasználói adataival a közösségi oldal, de Zuckerbergék őket is megpróbálják segíteni.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás