Végre újra megéri nézni a Walking Deadet?

A népszerű posztapokaliptikus sorozat végre talán megtalálta, mivel húzhatja ki magát az évek óta tartó agóniájából: itt vannak a zombik módjára gondolkodó, őrült fanatikusok.

Február 10-én, vasárnap startol az AMC amerikai kábelcsatorna egyik legnépszerűbb sorozata, az azonos című képregényen alapuló Walking Dead kilencedik szezonjának második fele. A széria – ami egy zombiapokalipszis utáni társadalom kialakulását járja körbe, és aminek a tizedik évadját is berendelte már az AMC – az utóbbi években rengeteg kritikát kapott, mert az sokak szerint belassult, unalmassá vált, a szereplők pedig a jelenetek jó részében nem csinálnak mást, mint depressziósan moralizálnak azon, hogy életük milyen irányt vett.

Ez változhat most meg a kilencedik évadban megjelent whisperers, azaz a suttogók társadalmával.

Az addig ismert, ember uralta világ felbomlását épp ezért egyfajta esélyként élik meg arra, hogy az ember levetkőzze álszentségét, és elfogadja valódi mivoltát. Aki viszont ezt nem hajlandó megtenni, annak pusztulnia kell.

És ehhez meg is vannak az eszközeik: maguk a zombik. A suttogók a holtak lenyúzott bőrét viselve ugyanis beszivárognak a zombik közé, és ha kell, irányítják is őket. Képesek például rávenni a holtakat, hogy kövessék a suttogók által kiszemelt áldozatot, és megakadályozzák, hogy a zombik automatikusan a mesterségesen keltett zaj irányába menjenek – kiiktatva az emberek egy korábban bevált elterelési stratégiáját. 

De mi is volt eddig tulajdonképpen a baj a Walking Deaddel?

Hogy megértsük, miért lehetnek a suttogók a Walking Dead megmentői, előbb kontextusba kell helyeznünk magát a sorozatot. 

Ezért sem tartom tragédiának, hogy az egyik meghatározó főszereplő, a Rick Grimes-t alakító Andrew Lincoln távozott a sorozatból.

A Walking Dead bebikázásához elég volt a korábbi társadalmi berendezkedést alapjaiban felborító posztapokaliptikus helyzet. Érdekes volt figyelni, hogy ehhez hogyan alkalmazkodtak a szereplők, milyen megfontolások és elvek mentén szervezték magukat újjá, vezetők és túlélési stratégiák között válogatva.

A sorozat következő nagy, koherens szakasza akkor jött el, amikor kiderült: a járkáló zombik hada már unalmas, változtatni kell. Ekkor léptek előtérbe az új világban a sokféle, érdekesebbnél érdekesebb politikai rendszerben működő emberi közösségek, amelyekhez valahogyan viszonyulniuk kellett a sorozat főszereplőinek.

Így jobb híján az emberi gyarlóság válogatott formáit megtapasztaló szereplők lelki és önértékelési problémái, megpróbáltatásai, meghasonulásai kerültek előtérbe. Ez az elképzelés vonult végig az utóbbi évadokon, ami azonban nem volt elég erős ahhoz, hogy a korábbiakhoz hasonlóan megújítsa a sorozatot. 

A suttogók társadalmában egyesülnek a zombik és az emberek legveszélyesebb tulajdonságai

Ezt a megújulást, vérfrissítést hozhatja el a suttogók megjelenése. Eddig ugyanis a sorozat mindig kétféle fenyegető veszélyt alkalmazott: a zombikat és az embereket – őket egymástól külön-külön kezelve.

Ez egy olyan elegy, ami képes lehet teljesen felülírni a kialakult szabályrendszert, azt, hogy a megmaradt emberi társadalmaknak külön-külön kell kezelniük a zombik és a más emberek jelentette fenyegetést. Mondhatni, megvan rá az esély, hogy az új, a zombiapokalipszis után megszilárdult rend helyét ismét a káosz vegye át.

Ráadásul a zombi és az emberi világ keveredése a felvett tulajdonságok, a viselkedés terén is megfigyelhető. Eddig a holtak passzív szereplők voltak csupán. Most viszont, ha aktívan nem is alakítóik saját cselekedeteiknek – mivel az ehhez szükséges értelemmel továbbra sem rendelkeznek –, de a korábbiakhoz képest mindenképpen szervezetebben, ha úgy tetszik, az emberekre emlékeztetően képesek fellépni. Így – mint azt a mesterséges zajkeltésről szóló példa is mutatja – a zombik ellen korábban kidolgozott túlélési stratégiák jószerivel mehetnek a kukába. 

Ugyanígy nem lesznek működőképesek a főszereplők részéről azok az elgondolások sem, amiket eddig a más emberekkel, emberi közöségekkel szemben alkalmaztak. A sorozatban idáig felvonultatott társadalmaknak egy közös pontjuk volt: mindegyik emberként viselkedett és gondolkozott – tette azt bármilyen kifacsart logika mentén. Még a legesküdtebb ellenséggel is le lehetett ülni tárgyalni, és még a konszenzuskereséstől leginkább elzárkózó társadalmakban is lehetett találni egy-egy rebellist, akit meg lehetett ingatni abban a hitében, hogy valóban a jó oldalon áll.

Ugyanúgy, ahogy a holtak, ők sem tesznek fel maguknak kérdéseket az emberekkel kapcsolatban. Ahogy a zombik válogatás nélkül megeszik, akit elkapnak, úgy a suttogók is kérlelhetetlenül elpusztítják azt, aki nem osztja fanatikus nézeteiket.

Az így létrejövő, a zombik és az emberek fúzióján alapuló csoport tehát végre ismét egy olyan kihívást állíthat a Walking Dead főszereplői elé, ami lehetőségekben gazdag káoszt teremthet, újdonságot hozhat, és kimozdíthatja a sorozatot az utóbbi évek pótcselekvésből.

Ha ez sikerül, újra érdemes lesz nézni a Walking Deadet.