+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. február 6. szerda, 18:22
Az újraindult Magyar Nemzetben kicsit minden ott van, amiért még fideszes koromban is szívesebben olvastam nemfideszes sajtót.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az mindig nyomasztó, mikor a média és a médiamunkások sorsa kifejezetten politikai üggyé változik, de hát ezt a kort éljük most épp, ember embernek farkasa, néz mint borjú az újkapura. Magyarországon főleg 2010 óta annyira magától értetődően kapcsolódik a sajtó a politikához, hogy

 

már két olyan generáció is megtanult például olvasni, akik, ha így maradnak a dolgok, soha nem fogják megtapasztalni, milyen egy újságcikket csak úgy önmagáért szeretni, és nem azt nézni, hogy vajon Soros György vagy Orbán Viktor kottájából játszik-e az újságíró.

 

Elmondom, mire gondolok: rendes vidéki gyerekként természetesen a Fideszt szerettem, de azért fel mertem vállalni, hogy a Népszabadságban jobban szórakoztatnak Uj Péter szerdánként megjelenő írásai, mint a mindent halálosan komolyan előadó polgári oldal. Nyilván volt bennem valamiféle félelem attól, hogy most tulajdonképpen a Rossz Oldalt támogatom ahelyett, hogy Kerényi Imre azóta legendássá vált Szerintemjén próbálnék hahotázni,

 

de hát az egyikben tök jól és átláthatóan voltak megfogalmazva gondolatok, a másikban meg egy ijesztő figura mantrázta, hogy Gyurcsány.

 

Azért fontos ez, mert amúgy a sajtónak igazából nem csak a tájékoztatás, hanem a szórakozatás is feladata lenne, és az a gyanúm, hogy a közpénzből finanszírozott jobboldali médiaholdingot pár napig irányított Varga István is ilyesmire gondolt, amikor a Fidesztől még mentes sajtót dicsérte és hozta fel mérceként, és ami a röhejes körülmények között újraindult Magyar Nemzetet nézegetve ki is derül. 

 

Ugyanis már megint kiderült a szomorú igazság: pénzből egyszerűen nem lehet minőséget venni. Az újrakiadott Magyar Nemzet ugyanis egyetlen újságban világít rá a közpénzből fenntartott alternatív sajtó összes hibájára: bár messziről úgy néz ki, mint egy veretes múltú újság, kicsit közelebbre érve már azért feltűnik, hogy a tördelőnek fogalma sincs a munkájáról, a grafikusnak senki nem szólt, hogy milyen iszonyat béna az eredetihez képest széthúzott logó, az online felület fejléce elfoglalja a fél képernyőt, és

 

úgy általában nagyjából úgy aránylik az egész egy rendesen összerakott újsághoz, mint ahogy a piacos Niku-cipő a boltban vett Nike-hoz.

 

Sajnos a Fidesz elveszítve a saját, kritikára is képes holdudvarát, és úgy tűnik, végleg elvesztette azt a know how-t is, ami miatt akár az is előfordulhatna, hogy valaki csak úgy jóérzésből átlapozza valamelyik kiadványát, esetleg azért menne fel a 888-ra vagy a Pesti Srácokra, mert ott mondjuk jól lehet szórakozni a cikkeken.

 

Most őszintén, ki élvezi sokadjára is, ahogy a legkínosabb középiskolai stílusban háborognak emberek a liberális véleményterrorról, esetleg arról, hogy valaki valamiért szándékosan tönkre akarja tenni Magyarországot? Létezik ember, akit nem fáraszt ez a komplexusos melldöngetés a libsik lejárt koráról és Európa új királyairól? És mégis kinek szól az saját magukon kívül, hogy barátságfüzet-szerűen üzengessenek az Indexnek?

 

Talán ahelyett, hogy Kocsis Máté elnézést kér minden kormánymédiánál dolgozó embertől Varga István helyett,

 

így a harmadik kétharmad, a sajtó majdnem egészének tulajdonlása és persze a Példátlan És Soha Nem Látott Támogatás segítségével itt lenne az ideje újra megpróbálni valami olyan terméket is előállítani, ami nem csak a főnöknek tetszik.

 

Akkor még az is lehet, hogy nem a főnöknek kell majd arra felhívni a figyelmet, hogy ezt kell venni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Sok-sok gyerek születik, mi meg döntsük el, milyen Európában nőjenek fel. Erről szól a klip.

Mutatjuk 2019 Budapestjének valószínűleg legígéretesebb gyakornokságát: a miénket.

Az egyik román zsebtolvajokról tweetelt, a másik arról, hogy fél a fekete nőktől. Repülnek.

Az újonnan megválasztott ukrán elnöknek adták ki magukat, ezzel pedig a francia elnököt húzhatta csőbe egy orosz telefonbetyár-páros.

Dobrev Klárát több mint háromszor annyian ismerik itthon, mint Németországban a kereszténydemokrata
CSU csúcsjelöltjét.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali összeültet vitázni pár ifjú politikust április 25-én az Aurórában. Regisztráljatok!

Működik-e az ökologikus vidékfejlesztés? Mit kéne csinálniuk az önkormányzatoknak? Konferencia április 26-án.

Bringázz április 28-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Hogyan teljesített az Európai Bizottság a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezetése alatt? Április 29-én a Corvinus Egyetemen megtudhatod.

Ezt is szerettétek

György Péter a Notre-Dame-on kívül a legújabb trianoni emlékmű terveiről is beszélt az Azonnalinak. Interjú!

Mi történt a dél-balkáni országgal és a Magyarországon menedékjogban részesített Nikola Gruevszki pártjával?

Révész Máriusz kormánybiztos Azonnalinak tett ígérete szerint kátyúzni is fognak a pénzből!

Elmentünk egy kampányfórumra Újvidéken, mert most először szavazhatnak az EP-választáson a vajdasági magyarok. Riport!

Twitter megosztás Google+ megosztás