Ha a NER bukik, és bezárják a propagandalapokat, nem tanultunk semmit az elmúlt harminc évből

A NER terjeszkedését a médiában a politikai logikán kívül a bosszúvágy is magyarázza: bosszú a kilencvenes évekért, amikor hasonlót tett velük a balliberális kormány. Ez nagy tanulsággal szolgálhat most azoknak, akik egy esetleges kormányváltáskor felszámolnák a NER-médiát.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az Indexnél történt tömeges felmondás másnapján arra ébredtem, hogy a politikával foglalkozó ellenzéki ismerőseim indexes profilképre váltottak, a kormánypárto(ka)t támogatók pedig legalább annyira örültek, mintha megnyertük volna a focivébét.

Volt pár elsőre jogosnak tűnő észrevétel is, például hogy miért kellett pártzászlókkal vonulva tüntetni a sajtó szabadságáért. Ez engem is zavart, ahogyan az is, hogy magát a demonstrációt egy párt, a Momentum Mozgalom szervezte.

de hát mi abban az országban élünk, ahol még az olyan, civilek által szervezett eseményeken is vannak, akik pártlogókkal érkeznek, ahol kifejezetten kérik a szervezők, hogy senki ne hozzon semmi ilyesmit.

Szóval a 2018-as választást követő nagy tüntetés után már nem csodálkozom, hogy még csak meg sem próbáltak pártjelvények nélkül érkezni, akkor ugyanis majdnem mindenkinek sikerült tiszteletben tartani a szervezők kérését. Betartotta az MSZP-től kezdve a Jobbikon át a DK-ig mindenki, a Momentum viszont rögtön meglátta a piaci rést és nemcsak zászlókat vittek, hanem az összes létező pártcsecsebecséjüket: szórólapokat, kitűzőket, lufikat, és még ki tudja, hogy mit.

Ami viszont már nem volt ennyire jogos kritika, hogy volt, aki egyenesen az Index függetlenségét kérdőjelezte meg azért, mert pártok, pártzászlókkal együtt tüntettek az Index szétesésének okán.

Tíz év NER után mondjuk ezen sem kellett volna meglepődnöm, tíz év sulykolása, és kismillió kormányközeli lap gründolása pontosan elég ahhoz, hogy valami furcsa népmesének hangozzon az, hogy egy lap nem egy párt kezében van.

Az Index halála feletti örömtáncot viszont nem lehet csupán a Fidesz végtelen hatalomvágyával magyarázni.

Én még nagyon kicsi voltam a kilencvenes évek közepén, az egyetlen vonatkozási pontom mindössze annyi, hogy amikor túl korán ébredtem, kénytelen voltam a halálunalmas, a politikusok felkérdezésére épülő borzadályt, a Napkeltét nézni, amíg el nem kezdődött a másik csatornán a Balu kapitány, de a nálam idősebbek elmondásai és az akkori pár ellenzéki cikk alapján egyáltalán nem nehéz átélni az akkori sajtóviszonyokat: az MSZP-SZDSZ kormány gyakorlatilag szubkulturális státuszba szorította a jobboldali sajtót.

Különböző módszerekkel, mint most a Fidesz teszi a vele kritikus médiumokkal, és leginkább sokkal tehetségtelenebbül, sokkal lúzerebben, de a periféria perifériájára szorították az ellenzéki hangokat.

És itt most lényegtelen, hogy az Indexet valóban a Fidesz szántotta-e be, ez a jelenség ugyanúgy megfigyelhető volt a Népszabadság, és az egyébként jobboldali Heti Válasz bezárásakor, illetve a Magyar Nemzet „visszafoglalásakor” is.

Amikor két évvel ezelőtt kormánypárti médiaszemélyiségek, élükön Szarvas Szilveszterrel és M. Dobos Mariannel a Nemzet visszaszerzésekor az akkori utolsó lapszámmal, meg egy Heti Válasszal, és egy „felkészül a HírTV” táblával pózoltak, az amellett, hogy mérhetetlenül undorító és sajtómunkáshoz méltatlan volt, pontosan ugyanezt fejezte ki: a színtiszta, kéjes bosszút.

És a legnagyobb baj, hogy ez a bosszúvágy az ellenzéki oldalon is teljesen érezhető.

Persze, meg lehet tenni, de nem érdemes. Ha nem akarunk kikerülni ebből a bosszúspirálból, akkor legyen az esetleges új kormány első lépése az Origo, a 888, vagy a Pesti Srácok ellehetetlenítése. Bosszuljuk meg a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet, a Heti Választ, és az Indexet. Hogy stílszerű legyek: a választások után vegyünk elégtételt, erkölcsi, politikai, és jogi értelemben is.

Pillanatnyi kéjes kielégülést ugyan okozhat, de hosszútávon az egész ország issza meg a levét, úgyhogy ezt jó lenne észben tartani, ha valamikor elbukna a NER.

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints! Ha pedig az Azonnali szerkesztőségének az Indexszel kapcsolatos közös állásfoglalását olvasnád el, akkor itt teheted meg.