+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2018. december 9. vasárnap, 12:26
Lehet, hogy a zene sokkal inkább megosztja a társadalmat, mint gondoljuk? Ezt a kérdést veti fel egy ausztrál szociológus Haydn Aarons kutatása.

Szeretjük úgy emlegetni a zenét, mint valamiféle univerziális nyelvet, ami képes – hacsak időlegesen is – eltüntetni az embereket szétválasztó különbségeket, ami képes egy nevezőre hozni őket mindenfajta meggyőződésektől függetlenül. 

 

Nem ritkán azonban ennek éppen az ellenkezője igaz: a zene nemhogy közelebb hoz, hanem eltávolít minket egymástól. Főleg akkor, ha a vallásosság is előtérbe kerül.

 

Erre bizonyíték Haydn Aarons, az Ausztráliali Katolikus Egyetem szociológus professzorának tanulmánya. 

 

Mondd el, vallásos vagy-e, megmondom, milyen zenét hallgatsz!

 

Haydn Aarons hazájában, Ausztráliában keresett és talált összefüggést a vallásosság és a vallásgyakorlás, illetve a zenei ízlés között . Ahogy írja: „A kutatásom szerint a vallásos és a nem vallásos emberek, valamint a mélyen vallásos és kevésbé elkötelezett vallási meggyőződéssel rendelkező emberek közötti zenei ízlés jelentős eltéréseket mutat.”

 

A mélyen vallásos keresztények példának okáért sokkal szívesebben fogyasztanak – akár otthon, akár koncerten – úgymond kifinomultabb zenei műfajokat, mint amilyen a klasszikus zene vagy az opera.

 

Ez közel sem meglepő tekintve, hogy a klasszikus zene a történelem során szorosan összekapcsolódott a keresztény liturgiával. Ehhez képest Aarons kutatása szerint a mélyen hívők ha tehetik, elkerülik az olyan könnyedebb műfajokat, mint a rock, a metál, a blues vagy a pop. 

 

A konzervatívabb egyházi gyülekezetek tagjai pedig szinte teljesen negligálják a zene populárisabb formáit.

 

Leginkább az evangélikusok érintettek: ők a nem vallásos társaikhoz képest ötször kisebb valószínűséggel hallgatnak olyan műfajokat, mint a rock vagy a metál.

 

Különbség van továbbá a katolikusok és a reformátusok között is: az előbbiek jobban elkötelezettek a kifinomultabb zenei műfajok iránt, mint az utóbbiak.

 

Az eltérések azonban nem csupán a zenei ízlés, hanem a zenefogyasztás területén is jelentkeznek. Ahogy Aarons írta: „Az adatok szerint a rendszeresen templomba járók több, mint kétszeres valószínűséggel kerülik el az éjszakai klubokat, a pubokat, a könnyűzenei koncerteket, egyszóval azokat a helyeket, ahol élőben találkozhatnának a populáris műfajokkal. Azoknak, akik nem vesznek részt a vallási életben, 44,6 százalékuk jár rendszeresen ilyen helyekre, míg a rendszeres templomlátogatók csupán 20,6 százaléka.”

 

Az elkülönülés azonban vica versa is megfigyelhető: a templomba járók 43 százaléka vesz részt rendszeresen klasszikus zenei és opera előadásokon, míg az egyházi intézményeket kerülők körében ez az arány csupán 29 százalék.

 

Folyamatosan ítélkezünk, még a zenei ízlés alapján is

 

Idáig azt mondhatnánk, ezzel semmi baj nincsen: az eltérő neveltetés, a különböző hagyományok és szocializációs minták nyilvánvalóan másfajta zenei ízlést eredményezhetnek. Ami Aarons szerint ennél érdekesebb, hogy az egymástól elütő zenefogyasztási szokások eredőjét a műfajokhoz társított vélekedések adják.

 

Nem véletlenül ivódtak bele a társadalmunkba az olyan ellentétpárok, mint a komoly és a könnyű, az igényes és az igénytelen, az intellektuális és a nyárspolgári, a minőségi és a tucat, a kifinomult és a barbár zene. Leegyszerűsítőnek hathatnak ezek a kategóriák, mégis érdemes őket tudományosan vizsgálni, ugyanis – mint Aarons rávilágított – mi magunk alkalmazzuk őket a szimbolikus távolságok kifejezésére.

 

Így jönnek létre az olyan előítéletek, minthogy operába a karótnyelt sznobok járnak, a klasszikus zenét az uncsi emberek hallgatják; vagy éppen a pop, a rock és társaik – mondjuk szabadosabb szövegviláguk okán – az erkölcsi züllést képviselik, míg a metál egyenesen a sátán zenéje.

 

Szikora Róbert tavaly egyenesen odáig ment, hogy közös imát szervezett azon fiatalok lelkéért, akik elmentek Marilyn Manson budapesti koncertjére. Ez is egy ékes példája annak, hogy egy-egy szocializációs tényező, jelen esetben a vallás hogyan képes formálni az emberi gondolkodást az egyes zenei stílusokról, illetve azok művelőiről és rajongóiról.

 

 

Az ilyetén történő kategorizálásnak pedig komoly, akár gazdasági következményei is lehetnek – hívja fel rá a figyelmet az ausztrál kutató. Pierre Bourdieu, a modern szociológia egyik nagy alakja írt arról, hogy

 

mindannyian sznobok vagyunk: folyamatosan szelektáljuk az embereket

 

aszerint, hogy kit tartunk esztétikailag szépnek és kellemesnek, vagy éppen csúnyának és rondának. Ugyanígy ítélkezünk az embertársainkról a vélelmezett ízlésük alapján. Például az az ember, aki a munkáltató szerint jobb ízléssel rendelkezik, nagyobb eséllyel kap jobb munkát, magasabb fizetést. 

 

Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy menthetetlenül megbélyegezzük egymást a zenei ízlés alapján. Ahogy Aarons rámutatott: „Az erkölcs és a zene ma már inkább a magánszféra részét képezi. Mint a kulturális élet számos más területén,

 

a legtöbben – köztük a vallásosak is – olyan nyitottabb, elfogadóbb társadalmat szeretnének, ahol az emberek – ízlésbeli különbségeik ellenére is – szabadon hallgathatják, amit szeretnek.”

 

Sőt mi több, a különböző zenei irányzatok elnyomásáért általában sokkal többet tesznek – politikai, ideológiai megfontolások alapján – az egyes országok hatóságai, mint az állampolgárok:

 

Iránban a rockzene például még ma is illegálisnak számít.

 

Liberális korszellem ide vagy oda, a zene továbbra is megosztja az embereket. Az eredmények alapján Aarons is azt feltételezi, hogy bár a vallásos közösség ma már elfogadja az olyan műfajokat, mint a jazz, a rock, a blues vagy a metál, ám az alapvető tartózkodás, idegenkedés tőlük és a rajongóiktól korántsem szűnt meg létezni. Addig, amíg ez így van – nem feltétlen csak a vallásos, hanem a más alapon szerveződő közösségekben is –, addig aligha mondhatjuk azt, hogy a zene az emberiség univerzális nyelve lenne.

 

FOTÓMONTÁZS: Petróczi Rafael / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Tesznek-e óvintézkedéseket? És mit csinálnak, ha betegen akarnak szobát kérni náluk? Megkérdeztük!

Az uniós büdzsére vonatkozóan mondta ezt a Momentum-elnök, akit az ellenzéki kerekasztalt hirdető sajtótájékoztatóján arról is kérdeztünk: kinek drukkol a szlovákiai választáson.

Meddig engedi elfajulni a bulit az MNB, és mikor szab gátat a gyenge forintnak? Lesz-e 350 forintos euró? Zsiday Viktor és Isztin Péter magyarázzák el az Azonnali podcastjában!

Az Irriducibili nem csak egy ultracsoport volt Rómában: a csúcson ők látták el az olasz radikálisokat ruhával, az SS Lazio címerét pedig örökre összekötötték a szélsőjobbal.

A román fővárosban kifejezetten budapesti mintára, teljes összefogással venné át a hatalmat az ottani jobboldali ellenzék. Bemutatjuk a jelöltet.

Nem a gyilkosság, hanem értékpapír-hamisítás miatt ítélték 19 évre a politikához is közelálló Marián Kočner milliárdost. De ez hogyan hat a szombati választásokra?

Hogyan értékeli a két, MSZP-től DK-ba távozó polgármester döntését, és milyen a viszonya Dobrev Klárával? Ujhelyi István, a szocialisták EP-képviselője válaszolt az Azonnalinak!

A hét kérdése

Szombaton új parlamentet választ Szlovákia. Te kinek drukkolsz? Ez a hét kérdése, az Azonnalin te is szavazhatsz!

Azért ide elnéznénk

Moldvai és gyimesi csángó táncház Budán február 29-én.

Történelmi diorámák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Melyik demokrata elnökjelölt-aspiráns indul a legjobb esélyekkel Donald Trumppal szemben és mire számíthatunk az amerikai elnökválasztáson? Március 5-én az Aurórában ezekről és a szuperkedd eredményeiről lesz kerekasztal-beszélgetés.

Erről lesz szó március 6-án délután 5-től az ELTE Társadalomtudományi Karán.

Ezt is szerettétek

A Fidesz EP-delegációjának vezetője szerint az EPP-vel szemben ők a nyugodt erőt képviselik, Habonynak és Mészárosnak pedig semmi
köze hozzájuk.

Igor Matovič a szlovák politika elszabadult hajóágyúja, mégis pont ez nyerheti meg neki a választásokat Szlovákiában.

Sokadik kormányzati kísérlet után is él és virul a famaffia. Elmondjuk, miért.

Merkel nem tudja teljesen meghatározni, hogy ki kövesse a kancellári székben. Nem volt ez másképp Helmut Kohl után sem.

A Fiat Professional kiemelkedően nagy jelentőséget tulajdonít a környezetvédelemnek, így folyamatosan új, jövőorientált megoldásokon dolgozik, annak érdekében, hogy mérsékelje az embert és a természetet érő káros hatásokat.

Twitter megosztás Google+ megosztás