A zene lenne az emberiség univerzális nyelve? Nagyon nem!

Lehet, hogy a zene sokkal inkább megosztja a társadalmat, mint gondoljuk? Ezt a kérdést veti fel egy ausztrál szociológus Haydn Aarons kutatása.

Szeretjük úgy emlegetni a zenét, mint valamiféle univerziális nyelvet, ami képes – hacsak időlegesen is – eltüntetni az embereket szétválasztó különbségeket, ami képes egy nevezőre hozni őket mindenfajta meggyőződésektől függetlenül. 

Erre bizonyíték Haydn Aarons, az Ausztráliali Katolikus Egyetem szociológus professzorának tanulmánya. 

Mondd el, vallásos vagy-e, megmondom, milyen zenét hallgatsz!

Haydn Aarons hazájában, Ausztráliában keresett és talált összefüggést a vallásosság és a vallásgyakorlás, illetve a zenei ízlés között . Ahogy írja: „A kutatásom szerint a vallásos és a nem vallásos emberek, valamint a mélyen vallásos és kevésbé elkötelezett vallási meggyőződéssel rendelkező emberek közötti zenei ízlés jelentős eltéréseket mutat.”

Ez közel sem meglepő tekintve, hogy a klasszikus zene a történelem során szorosan összekapcsolódott a keresztény liturgiával. Ehhez képest Aarons kutatása szerint a mélyen hívők ha tehetik, elkerülik az olyan könnyedebb műfajokat, mint a rock, a metál, a blues vagy a pop. 

A konzervatívabb egyházi gyülekezetek tagjai pedig szinte teljesen negligálják a zene populárisabb formáit.

Különbség van továbbá a katolikusok és a reformátusok között is: az előbbiek jobban elkötelezettek a kifinomultabb zenei műfajok iránt, mint az utóbbiak.

Az eltérések azonban nem csupán a zenei ízlés, hanem a zenefogyasztás területén is jelentkeznek. Ahogy Aarons írta: „Az adatok szerint a rendszeresen templomba járók több, mint kétszeres valószínűséggel kerülik el az éjszakai klubokat, a pubokat, a könnyűzenei koncerteket, egyszóval azokat a helyeket, ahol élőben találkozhatnának a populáris műfajokkal. Azoknak, akik nem vesznek részt a vallási életben, 44,6 százalékuk jár rendszeresen ilyen helyekre, míg a rendszeres templomlátogatók csupán 20,6 százaléka.”

Folyamatosan ítélkezünk, még a zenei ízlés alapján is

Idáig azt mondhatnánk, ezzel semmi baj nincsen: az eltérő neveltetés, a különböző hagyományok és szocializációs minták nyilvánvalóan másfajta zenei ízlést eredményezhetnek. Ami Aarons szerint ennél érdekesebb, hogy az egymástól elütő zenefogyasztási szokások eredőjét a műfajokhoz társított vélekedések adják.

Nem véletlenül ivódtak bele a társadalmunkba az olyan ellentétpárok, mint a komoly és a könnyű, az igényes és az igénytelen, az intellektuális és a nyárspolgári, a minőségi és a tucat, a kifinomult és a barbár zene. Leegyszerűsítőnek hathatnak ezek a kategóriák, mégis érdemes őket tudományosan vizsgálni, ugyanis – mint Aarons rávilágított – mi magunk alkalmazzuk őket a szimbolikus távolságok kifejezésére.

Szikora Róbert tavaly egyenesen odáig ment, hogy közös imát szervezett azon fiatalok lelkéért, akik elmentek Marilyn Manson budapesti koncertjére. Ez is egy ékes példája annak, hogy egy-egy szocializációs tényező, jelen esetben a vallás hogyan képes formálni az emberi gondolkodást az egyes zenei stílusokról, illetve azok művelőiről és rajongóiról.

Az ilyetén történő kategorizálásnak pedig komoly, akár gazdasági következményei is lehetnek – hívja fel rá a figyelmet az ausztrál kutató. Pierre Bourdieu, a modern szociológia egyik nagy alakja írt arról, hogy

aszerint, hogy kit tartunk esztétikailag szépnek és kellemesnek, vagy éppen csúnyának és rondának. Ugyanígy ítélkezünk az embertársainkról a vélelmezett ízlésük alapján. Például az az ember, aki a munkáltató szerint jobb ízléssel rendelkezik, nagyobb eséllyel kap jobb munkát, magasabb fizetést. 

Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy menthetetlenül megbélyegezzük egymást a zenei ízlés alapján. Ahogy Aarons rámutatott: „Az erkölcs és a zene ma már inkább a magánszféra részét képezi. Mint a kulturális élet számos más területén,

Sőt mi több, a különböző zenei irányzatok elnyomásáért általában sokkal többet tesznek – politikai, ideológiai megfontolások alapján – az egyes országok hatóságai, mint az állampolgárok:

Liberális korszellem ide vagy oda, a zene továbbra is megosztja az embereket. Az eredmények alapján Aarons is azt feltételezi, hogy bár a vallásos közösség ma már elfogadja az olyan műfajokat, mint a jazz, a rock, a blues vagy a metál, ám az alapvető tartózkodás, idegenkedés tőlük és a rajongóiktól korántsem szűnt meg létezni. Addig, amíg ez így van – nem feltétlen csak a vallásos, hanem a más alapon szerveződő közösségekben is –, addig aligha mondhatjuk azt, hogy a zene az emberiség univerzális nyelve lenne.

FOTÓMONTÁZS: Petróczi Rafael / Azonnali