+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2018. december 9. vasárnap, 12:26
Lehet, hogy a zene sokkal inkább megosztja a társadalmat, mint gondoljuk? Ezt a kérdést veti fel egy ausztrál szociológus Haydn Aarons kutatása.

Szeretjük úgy emlegetni a zenét, mint valamiféle univerziális nyelvet, ami képes – hacsak időlegesen is – eltüntetni az embereket szétválasztó különbségeket, ami képes egy nevezőre hozni őket mindenfajta meggyőződésektől függetlenül. 

 

Nem ritkán azonban ennek éppen az ellenkezője igaz: a zene nemhogy közelebb hoz, hanem eltávolít minket egymástól. Főleg akkor, ha a vallásosság is előtérbe kerül.

 

Erre bizonyíték Haydn Aarons, az Ausztráliali Katolikus Egyetem szociológus professzorának tanulmánya. 

 

Mondd el, vallásos vagy-e, megmondom, milyen zenét hallgatsz!

 

Haydn Aarons hazájában, Ausztráliában keresett és talált összefüggést a vallásosság és a vallásgyakorlás, illetve a zenei ízlés között . Ahogy írja: „A kutatásom szerint a vallásos és a nem vallásos emberek, valamint a mélyen vallásos és kevésbé elkötelezett vallási meggyőződéssel rendelkező emberek közötti zenei ízlés jelentős eltéréseket mutat.”

 

A mélyen vallásos keresztények példának okáért sokkal szívesebben fogyasztanak – akár otthon, akár koncerten – úgymond kifinomultabb zenei műfajokat, mint amilyen a klasszikus zene vagy az opera.

 

Ez közel sem meglepő tekintve, hogy a klasszikus zene a történelem során szorosan összekapcsolódott a keresztény liturgiával. Ehhez képest Aarons kutatása szerint a mélyen hívők ha tehetik, elkerülik az olyan könnyedebb műfajokat, mint a rock, a metál, a blues vagy a pop. 

 

A konzervatívabb egyházi gyülekezetek tagjai pedig szinte teljesen negligálják a zene populárisabb formáit.

 

Leginkább az evangélikusok érintettek: ők a nem vallásos társaikhoz képest ötször kisebb valószínűséggel hallgatnak olyan műfajokat, mint a rock vagy a metál.

 

Különbség van továbbá a katolikusok és a reformátusok között is: az előbbiek jobban elkötelezettek a kifinomultabb zenei műfajok iránt, mint az utóbbiak.

 

Az eltérések azonban nem csupán a zenei ízlés, hanem a zenefogyasztás területén is jelentkeznek. Ahogy Aarons írta: „Az adatok szerint a rendszeresen templomba járók több, mint kétszeres valószínűséggel kerülik el az éjszakai klubokat, a pubokat, a könnyűzenei koncerteket, egyszóval azokat a helyeket, ahol élőben találkozhatnának a populáris műfajokkal. Azoknak, akik nem vesznek részt a vallási életben, 44,6 százalékuk jár rendszeresen ilyen helyekre, míg a rendszeres templomlátogatók csupán 20,6 százaléka.”

 

Az elkülönülés azonban vica versa is megfigyelhető: a templomba járók 43 százaléka vesz részt rendszeresen klasszikus zenei és opera előadásokon, míg az egyházi intézményeket kerülők körében ez az arány csupán 29 százalék.

 

Folyamatosan ítélkezünk, még a zenei ízlés alapján is

 

Idáig azt mondhatnánk, ezzel semmi baj nincsen: az eltérő neveltetés, a különböző hagyományok és szocializációs minták nyilvánvalóan másfajta zenei ízlést eredményezhetnek. Ami Aarons szerint ennél érdekesebb, hogy az egymástól elütő zenefogyasztási szokások eredőjét a műfajokhoz társított vélekedések adják.

 

Nem véletlenül ivódtak bele a társadalmunkba az olyan ellentétpárok, mint a komoly és a könnyű, az igényes és az igénytelen, az intellektuális és a nyárspolgári, a minőségi és a tucat, a kifinomult és a barbár zene. Leegyszerűsítőnek hathatnak ezek a kategóriák, mégis érdemes őket tudományosan vizsgálni, ugyanis – mint Aarons rávilágított – mi magunk alkalmazzuk őket a szimbolikus távolságok kifejezésére.

 

Így jönnek létre az olyan előítéletek, minthogy operába a karótnyelt sznobok járnak, a klasszikus zenét az uncsi emberek hallgatják; vagy éppen a pop, a rock és társaik – mondjuk szabadosabb szövegviláguk okán – az erkölcsi züllést képviselik, míg a metál egyenesen a sátán zenéje.

 

Szikora Róbert tavaly egyenesen odáig ment, hogy közös imát szervezett azon fiatalok lelkéért, akik elmentek Marilyn Manson budapesti koncertjére. Ez is egy ékes példája annak, hogy egy-egy szocializációs tényező, jelen esetben a vallás hogyan képes formálni az emberi gondolkodást az egyes zenei stílusokról, illetve azok művelőiről és rajongóiról.

 

 

Az ilyetén történő kategorizálásnak pedig komoly, akár gazdasági következményei is lehetnek – hívja fel rá a figyelmet az ausztrál kutató. Pierre Bourdieu, a modern szociológia egyik nagy alakja írt arról, hogy

 

mindannyian sznobok vagyunk: folyamatosan szelektáljuk az embereket

 

aszerint, hogy kit tartunk esztétikailag szépnek és kellemesnek, vagy éppen csúnyának és rondának. Ugyanígy ítélkezünk az embertársainkról a vélelmezett ízlésük alapján. Például az az ember, aki a munkáltató szerint jobb ízléssel rendelkezik, nagyobb eséllyel kap jobb munkát, magasabb fizetést. 

 

Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy menthetetlenül megbélyegezzük egymást a zenei ízlés alapján. Ahogy Aarons rámutatott: „Az erkölcs és a zene ma már inkább a magánszféra részét képezi. Mint a kulturális élet számos más területén,

 

a legtöbben – köztük a vallásosak is – olyan nyitottabb, elfogadóbb társadalmat szeretnének, ahol az emberek – ízlésbeli különbségeik ellenére is – szabadon hallgathatják, amit szeretnek.”

 

Sőt mi több, a különböző zenei irányzatok elnyomásáért általában sokkal többet tesznek – politikai, ideológiai megfontolások alapján – az egyes országok hatóságai, mint az állampolgárok:

 

Iránban a rockzene például még ma is illegálisnak számít.

 

Liberális korszellem ide vagy oda, a zene továbbra is megosztja az embereket. Az eredmények alapján Aarons is azt feltételezi, hogy bár a vallásos közösség ma már elfogadja az olyan műfajokat, mint a jazz, a rock, a blues vagy a metál, ám az alapvető tartózkodás, idegenkedés tőlük és a rajongóiktól korántsem szűnt meg létezni. Addig, amíg ez így van – nem feltétlen csak a vallásos, hanem a más alapon szerveződő közösségekben is –, addig aligha mondhatjuk azt, hogy a zene az emberiség univerzális nyelve lenne.

 

FOTÓMONTÁZS: Petróczi Rafael / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Miután a koronavírus-járvány miatt elmaradtak a turisták, több állat is úgy döntött, a híres kőtömbök közé költözik be.

Az Azonnali mindenajánlója végre kicsit kinyílhat a világra, és az otthon fogyasztható termékek mellett már kicsit azt is javasolhatjuk, hogy menj ki a lakásból, és nézd meg, mit csinál a többi ember!

Fókuszban a születésnapos, de azt sem hallgatjuk el, hogy közben Soros György már a HBO-ba is bevásárolta magát!

Az ír énekes már korábban is gondolkozott az egészségügyi pályán, a koronavírus-járvány pedig végképp meggyőzte.

Indiában növekszik ugyan a koronavírus-fertőzések száma, mégis a szigorú intézkedések enyhítése mellett döntöttek.

Az aktív esetek és az új fertőzöttek száma pedig lényegében stagnál.

A hatóságok nem tudtak volna mindenkit ellenőrizni – többek között erre hivatkozva hozta nyilvánosságra a házi karanténra ítélt emberek nevét a montenegrói kormány.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás