+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Petróczi Rafael
2018. október 6. szombat, 18:01
A metált csak az erőszakos, másokat kirekesztő férfiak hallgatják – ezt a közkeletű vélekedést cáfolta meg Lindsay Bishop, a Londoni Egyetem doktorandusza, akinek kutatása belátást enged a metálzenei közösségek belső működésébe.

Friss kutatásában bizonyította Lindsay Bishop, a Londoni Egyetem (UCL) antropológus PHD-hallgatója, amit minden metálos tud: a metálzene nem a káoszról és az erőszakos viselkedésről szól.

 

A fiatal kutató, aki antropológiai szemszögből vizsgálta a metálzenei közösséget, nem volt rest felkelni az íróasztal mögül, és maga ment el megismerni, hogyan is működik ez a közeg. A több évet felölelő terepkutatás során Lindsay Bishop túl azon, hogy olyan bandák turnéján vett részt, mint a Fear Factory, a 3Teeth vagy a Mortis, rengeteg, ebbe a zenei kultúrába tartozó emberrel készített interjút.

 

Igencsak változatos a metálközösség összetétele

 

Az eredmények alapján elmondható: nem áll meg a lábán az a közkeletű feltételezés, hogy a metál a dühös, fiatal férfiak zenéje. A metálzenei közösség sokat fejlődött a hatvanas évekre tehető megjelenése óta, és a nők ma már átlagosan a közösség egyharmadát teszik ki. „Noha a metálzenei közösségben folyamatosan emelkedik a nők aránya, még mindig él egy olyan percepció, hogy ez nem a fiatal lányok és nők közege” – kommentálta az eredményt Bishop.

 

 

Ennek ellenére is elmondható, hogy

 

a fémzene egyre gazdagabb, változatosabb rajongótábort tudhat magáénak: egyre több az idősebb rajongó, sok koncerten látni családokat, gyerekeket és mozgáskorlátozott embereket is.

 

„De jobb ha tudod, a pogó az nem egy tánc!”

 

Az is megfigyelhető, hogy közösség tagjai szabályozzák és tanítják egymást, hogy hogyan szabad viselkedni a koncerteken. Ennek egyik remek példája a pogó – angolul mosh pit –, ami a koncerttér egy olyan részét jelöli, ahol a résztvevők szánt szándékkal, erőszakosan lökdösik egymást, beleszállnak a másikba. A pogózóknak nem kenyere a finomkodás, így nem ritka, hogy egy-egy jó koncert után az ember kék-zöld foltok tarka hadával tér haza. 

 

 

Ez nem csupán a külső szemlélő, hanem sajnos néha még a metálzenei közösség egyes tagjai számára is érthetetlennek tűnik. Nem egy koncerten hallani fél füllel olyan megjegyzéseket, hogy „na, ezek a hülyék már megint kezdik”, vagy hogy „ha majd az állatok elkezdenek pogózni, akkor előrébb tudunk menni”. 

 

Pedig túl azon, hogy a pogó a zene átélésének, megélésének egy bevett formája, illetve a mindennapi feszültségek levezetésének remek eszköze, saját etikettel, informális szabályokkal is rendelkezik,

 

amik pont azt hivatottak megakadályozni, hogy a pogózónak vagy környezetének komoly baja essék. 

 

Ezt erősítette meg Lindsay Bishop kutatása, aminek tanúsága szerint az idősebb generáció adja át a fiataloknak és a tapasztalatlanoknak az olyan íratlan szabályokat, minthogy a pogózás önkéntes tevékenység, abba nem lehet berántani olyanokat, akik ezt nem szeretnék.

 

Hasonló informális norma az is, hogy amennyiben elesik valaki pogózás közben, azonnal leáll mindenki a környéken; a kezek egyik hada védelmezően tartja vissza a többieket, hogy ne tapossák meg a szerencsétlent, a kezek másik hada pedig érte nyúl, hogy felsegítse az illetőt. A verekedésekre jellemző brutalitás pedig, minthogy a másik arcát öklünkkel illetjük, szigorúan tiltott. Aki ilyet csinál, az jó eséllyel a biztonsági személyzet társaságában fogja elhagyni a helyszínt.

 

„A mosh pit nem a harcról szól, hanem arról, hogy felszabadítsa az emberekben lévő feszültséget, gyakran tartós kötéseket létrehozva a pogózók között”

 

– erősítette meg Bishop.

 

A klasszikus zene nem idegen a metálzenétől

 

Sokakat meglephet az is, hogy a metál nem egy homogén műfaj, sőt! Annyi leágazása, altípusa van, hogy összeszámolni sem lehet: thrash metál, black metál, ipari metál, power metál, nu metál, viking metál, folk metál, szimfonikus metál – a sort hosszan lehetne folytatni.

 

És ahogy haladunk előre az időben, ahogy az előadók egyre-másra valósítják meg az új, innovatív ötleteiket, úgy a metálzenei stílusok száma is csak növekszik. Kiváló példa erre a német Van Canto banda, ami mondhatni feltalálta az a capella metált: számaikban a dobon kívül csak ritkán használnak hangszereket, azokat helyettesítendő, a zene gerincét a féltucatnyi énekes adja.

 

A metálstílusok számossága, illetve a zene sokszor összetett szerkezete miatt gondolják sokan úgy, hogy a metálzene valamilyen kapcsolatban áll a klasszikus zenével. Bár a kutatás erre közvetlen bizonyítékot nem talált, Bishop azért hozzátette: azt biztosan tudjuk, hogy a két zenei műfaj között van összefüggés. 

 

„Példának okáért rengeteg metálzenekarra volt hatása a klasszikus zenének, és sok metálzenész, akivel beszéltem, tanult klasszikus zenét is.”

 

 

A téma Magyarországon is előtérbe került akkor, amikor az AWS nevű modern metálzenekar megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál hazai előválogatóját, A Dal című műsort. A banda sikerét látva a korábban a Liszt Ferenc Zeneakadémián is tanító zongoraművész, Szentpéteri Csilla Facebook-oldalán fakadt ki, mondva, nem érti, hogyan képviselheti hazánkat ez „az idegesítő, démoni hörgést hallató, agresszív, a lélekre semmilyen hatást nem gyakorló zene”.

 

A művésznő azóta már törölt bejegyzésére a magyar folk metálban utazó Dalriada billentyűse, Szabó Gergely reagált, aki válaszában leírta: zongorán tanult hosszú évekig, így ő maga is klasszikus zenei képzettséggel rendelkezik. Ilyetén a zenész úgy látta, hogy Szentpéteri Csilla helytelenül skatulyázta be a metál műfaját, és kifejtette: „Én zeneszerzőként pont a klasszikus zenét és a »kemény« műfajt próbálom egyensúlyba hozni, mert igenis közel áll a kettő egymáshoz.”

 

Ha ezt az örök vitát a metál és a klasszikus zene kapcsolatáról Lindsay Bishop kutatása nem is tudja eldönteni, az viszont biztos, hogy a fiatal antropológus az eredményeit szeretné egy mindenki számára hozzáférhető dokumentumfilmben is megörökíteni, amit annak elkészültével a weboldalán tesz majd közzé

 

KÉPEK: Rockmaraton Fesztivál 2018

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nélkülük pedig a bajor néppárti Spitzenkandidatnak biztosan nem lesz többsége. Felpörgött az európai uniós politika!

Ez a szemétmennyiség csak a jéghegy csúcsa, hiszen az elmúlt hetek áradásai ennél jóval több hulladékot terítettek szét a folyó hullámterében. Fényképek!

Kelly Knight Craft szembement az eddigi amerikai kommunikációval, pedig sok pénze van szénbányászatból.

Most, hogy a Kvartal 95 alapítója maga lett Ukrajna elnöke, a stúdiónak találnia kell valakit, aki parodizálja majd. Ki tudja, akár még te is lehetsz az!

Tovább növelte előnyét a brit Konzervatívok vezetéséért vívott harcban a londoni expolgármester, a vitába új színt vivő Rory Stewart kiesett.

A hét kérdése

Kálmán Olga? Karácsony Gergely? Kerpel-Fronius Gábor? Ez a hét kérdése, szavazz!

Azért ide elnéznénk

Buda mellett, és még mindig van rá jegy! Június 19-22.

A borzalmas név ellenére is érdemes újragondolni mindazt, amit erről az unalmasnak tűnő fajtáról tudni vélünk. Június 22.

A Piacok Napján az Erzsébet tér egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogy történt a rendszerváltás? Mit kell tudni a prágai gólemről? Milyen bosszúra készül az Álmok Fejedelme? Könyves Kálmán!

Valerij Pekar szerint az egész nyelvtörvényügy csak egy háborús ország átmeneti problémája. Interjú.

Amikor mi olyan speciálisnak érezzük magunkat, nem árt elmenni egy magát ugyanúgy meg- és feltalálni igyekvő másik volt szocialista fővárosba.

Ellenőriztük, mennyire vannak képben az emberek azzal, hogy kikre is lehet szavazni. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás