+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Szerző: Petróczi Rafael
2018. október 6. szombat, 18:01
A metált csak az erőszakos, másokat kirekesztő férfiak hallgatják – ezt a közkeletű vélekedést cáfolta meg Lindsay Bishop, a Londoni Egyetem doktorandusza, akinek kutatása belátást enged a metálzenei közösségek belső működésébe.

Friss kutatásában bizonyította Lindsay Bishop, a Londoni Egyetem (UCL) antropológus PHD-hallgatója, amit minden metálos tud: a metálzene nem a káoszról és az erőszakos viselkedésről szól.

 

A fiatal kutató, aki antropológiai szemszögből vizsgálta a metálzenei közösséget, nem volt rest felkelni az íróasztal mögül, és maga ment el megismerni, hogyan is működik ez a közeg. A több évet felölelő terepkutatás során Lindsay Bishop túl azon, hogy olyan bandák turnéján vett részt, mint a Fear Factory, a 3Teeth vagy a Mortis, rengeteg, ebbe a zenei kultúrába tartozó emberrel készített interjút.

 

Igencsak változatos a metálközösség összetétele

 

Az eredmények alapján elmondható: nem áll meg a lábán az a közkeletű feltételezés, hogy a metál a dühös, fiatal férfiak zenéje. A metálzenei közösség sokat fejlődött a hatvanas évekre tehető megjelenése óta, és a nők ma már átlagosan a közösség egyharmadát teszik ki. „Noha a metálzenei közösségben folyamatosan emelkedik a nők aránya, még mindig él egy olyan percepció, hogy ez nem a fiatal lányok és nők közege” – kommentálta az eredményt Bishop.

 

 

Ennek ellenére is elmondható, hogy

 

a fémzene egyre gazdagabb, változatosabb rajongótábort tudhat magáénak: egyre több az idősebb rajongó, sok koncerten látni családokat, gyerekeket és mozgáskorlátozott embereket is.

 

„De jobb ha tudod, a pogó az nem egy tánc!”

 

Az is megfigyelhető, hogy közösség tagjai szabályozzák és tanítják egymást, hogy hogyan szabad viselkedni a koncerteken. Ennek egyik remek példája a pogó – angolul mosh pit –, ami a koncerttér egy olyan részét jelöli, ahol a résztvevők szánt szándékkal, erőszakosan lökdösik egymást, beleszállnak a másikba. A pogózóknak nem kenyere a finomkodás, így nem ritka, hogy egy-egy jó koncert után az ember kék-zöld foltok tarka hadával tér haza. 

 

 

Ez nem csupán a külső szemlélő, hanem sajnos néha még a metálzenei közösség egyes tagjai számára is érthetetlennek tűnik. Nem egy koncerten hallani fél füllel olyan megjegyzéseket, hogy „na, ezek a hülyék már megint kezdik”, vagy hogy „ha majd az állatok elkezdenek pogózni, akkor előrébb tudunk menni”. 

 

Pedig túl azon, hogy a pogó a zene átélésének, megélésének egy bevett formája, illetve a mindennapi feszültségek levezetésének remek eszköze, saját etikettel, informális szabályokkal is rendelkezik,

 

amik pont azt hivatottak megakadályozni, hogy a pogózónak vagy környezetének komoly baja essék. 

 

Ezt erősítette meg Lindsay Bishop kutatása, aminek tanúsága szerint az idősebb generáció adja át a fiataloknak és a tapasztalatlanoknak az olyan íratlan szabályokat, minthogy a pogózás önkéntes tevékenység, abba nem lehet berántani olyanokat, akik ezt nem szeretnék.

 

Hasonló informális norma az is, hogy amennyiben elesik valaki pogózás közben, azonnal leáll mindenki a környéken; a kezek egyik hada védelmezően tartja vissza a többieket, hogy ne tapossák meg a szerencsétlent, a kezek másik hada pedig érte nyúl, hogy felsegítse az illetőt. A verekedésekre jellemző brutalitás pedig, minthogy a másik arcát öklünkkel illetjük, szigorúan tiltott. Aki ilyet csinál, az jó eséllyel a biztonsági személyzet társaságában fogja elhagyni a helyszínt.

 

„A mosh pit nem a harcról szól, hanem arról, hogy felszabadítsa az emberekben lévő feszültséget, gyakran tartós kötéseket létrehozva a pogózók között”

 

– erősítette meg Bishop.

 

A klasszikus zene nem idegen a metálzenétől

 

Sokakat meglephet az is, hogy a metál nem egy homogén műfaj, sőt! Annyi leágazása, altípusa van, hogy összeszámolni sem lehet: thrash metál, black metál, ipari metál, power metál, nu metál, viking metál, folk metál, szimfonikus metál – a sort hosszan lehetne folytatni.

 

És ahogy haladunk előre az időben, ahogy az előadók egyre-másra valósítják meg az új, innovatív ötleteiket, úgy a metálzenei stílusok száma is csak növekszik. Kiváló példa erre a német Van Canto banda, ami mondhatni feltalálta az a capella metált: számaikban a dobon kívül csak ritkán használnak hangszereket, azokat helyettesítendő, a zene gerincét a féltucatnyi énekes adja.

 

A metálstílusok számossága, illetve a zene sokszor összetett szerkezete miatt gondolják sokan úgy, hogy a metálzene valamilyen kapcsolatban áll a klasszikus zenével. Bár a kutatás erre közvetlen bizonyítékot nem talált, Bishop azért hozzátette: azt biztosan tudjuk, hogy a két zenei műfaj között van összefüggés. 

 

„Példának okáért rengeteg metálzenekarra volt hatása a klasszikus zenének, és sok metálzenész, akivel beszéltem, tanult klasszikus zenét is.”

 

 

A téma Magyarországon is előtérbe került akkor, amikor az AWS nevű modern metálzenekar megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál hazai előválogatóját, A Dal című műsort. A banda sikerét látva a korábban a Liszt Ferenc Zeneakadémián is tanító zongoraművész, Szentpéteri Csilla Facebook-oldalán fakadt ki, mondva, nem érti, hogyan képviselheti hazánkat ez „az idegesítő, démoni hörgést hallató, agresszív, a lélekre semmilyen hatást nem gyakorló zene”.

 

A művésznő azóta már törölt bejegyzésére a magyar folk metálban utazó Dalriada billentyűse, Szabó Gergely reagált, aki válaszában leírta: zongorán tanult hosszú évekig, így ő maga is klasszikus zenei képzettséggel rendelkezik. Ilyetén a zenész úgy látta, hogy Szentpéteri Csilla helytelenül skatulyázta be a metál műfaját, és kifejtette: „Én zeneszerzőként pont a klasszikus zenét és a »kemény« műfajt próbálom egyensúlyba hozni, mert igenis közel áll a kettő egymáshoz.”

 

Ha ezt az örök vitát a metál és a klasszikus zene kapcsolatáról Lindsay Bishop kutatása nem is tudja eldönteni, az viszont biztos, hogy a fiatal antropológus az eredményeit szeretné egy mindenki számára hozzáférhető dokumentumfilmben is megörökíteni, amit annak elkészültével a weboldalán tesz majd közzé

 

KÉPEK: Rockmaraton Fesztivál 2018

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Jeremy Corbyn bizalmatlansági indítványt fontolgat a kormány ellen, és burkoltan egy újabb brexit-népszavazást is
kilátásba helyezett.

A klímavédelmet tartják a Németország előtt álló legfontosabb problémának a 14-22 éves németek, de szerintük ezért sem a kormány, sem a vállalatok nem tesznek eleget.

Liu Yifei elég meglepő véleményt fogalmazott meg arról, kik mellé áll erkölcsileg a hetek óta tartó brutális tüntetéssorozatban.

A lengyel katolikusokkal is állandóan háborúzó Nergal nem mérte fel igazán, milyen helyre akar bemenni edzeni kicsit, ezért amikor kiderült, hogy nem követi Jézust, hazaküldték.

A cseheknek, a horvátoknak és a lengyeleknek már van top 500-as egyetemük, nekünk még nem jött össze. De ha lenne, melyik lenne az? Szavazz!

A hét kérdése

Egy 34 millió forintos adakozás még bőven nem elég, de nekünk van pár ötletünk arra, hogy mivel lágyíthatná meg Tiborcz szeretett nemzetünk szívét!

Azért ide elnéznénk

A lassú élet ideálja mentén alkotó értékteremtők bemutatkozása a Balaton-felvidéken augusztus 18-án.

Ha a tűzijáték helyett inkább angol metalcore-ra csapatnád, augusztus 20-án a Dürerben a helyed. Vendég: Inhale Me.

Figyelemfelhívó bringatúra Budapestről Szentendrére augusztus 24-én délelőtt.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás