+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Zubor Zalán
2018. december 5. szerda, 07:57
A fő problémát, a munkaerőhiányt nem oldja meg, és politikai hasznot sem hoz a rabszolgatörvény, hiszen árkot ásni nem lehet vele, és a Fidesz saját bázisával tol ki.

A rabszolgatörvény körüli felzúdulás kapcsán érdemes felidézni, hogy a Fidesz már korábban számos vitatott törvényt hozott, ezek azonban tipikusan beleillettek két kategóriába. Az első típusú döntés olyasmi, ami bár vitatható és érdekeket sért, sok ember számára mégis jár valamilyen előnyökkel, legalábbis látszólag. A hajléktalantörvény például ilyen: kegyetlensége ellenére világos, hogy van, aki örül neki, hogy az aluljárókból eltűnnek az ott éjszakázó szerencsétlen emberek – azt pedig neki nem kell látnia, mi történik velük ezután.

 

A másik kategóriába tartoznak azok a döntések, amikkel igazán senki nem nyer, de közvetlenül csak egy viszonylag szűk réteget érintenek, így általános tiltakozást nem váltanak ki. Ilyen volt például a CEU elüldözése: az egyetem kivonulása maga keveseket érint, az eset szimbolikája pedig csak egy szűk értelmiségi réteget háborít fel. Ide tartozik még csaknem minden, jogállamiságot korlátozó intézkedés: a hétköznapokban keveset érzékelhetünk abból, hogy például a Kossuth téren nem lehet majd tüntetni bizonyos ünnepnapokon, vagy hogy sérül az alkotmánybíróság függetlensége.

 

Az ilyen döntések miatt általában összejön valamilyen megmozdulás, de ezek általános társadalmi támogatás hiányában rendre kifulladnak. A kormányt eddig csak egy esetben, az internetadó bevezetése után sikerült meghátrálásra bírni. Ez az elkapkodott, a klasszikus bokroslajosi értelemben vett megszorításokra emlékeztető ötlet

 

kizárólag az állam adóbevételeit növelte volna, örömre alig adott volna okot bárkinek,

 

akár a céges világból, akár a munkavállalók közül. A kormány végül belátta a helyzet tarthatatlanságát, és visszavonulót fújt.

 

Hasonló lehet a helyzet azonban az úgynevezett rabszolgatörvény kapcsán is. A javaslat célja elvileg a hazai cégek termelékenységének növelése, azt viszont nem látni, hogy erre tényleg alkalmas is lenne. A közkeletű magyarázat szerint a törvény a német iparvállalatok érdekeit szolgálná, akik így még többet tudnának spórolni a magyar munkaerőn, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a multinacionális cégeknek tényleg megérné kihasználni a törvénymódosítás adta lehetőségeket.

 

A munkaerőhiányon a 10-12 órás túlóráztatás nem segít,

 

különösen a nagy hozzáadottértéket termelő szakemberek esetében, hiszen őket nehezen lehetne rávenni, hogy egy ilyen modellt alkalmazó cégnél maradjanak. Nem kell a rabszolgatörvény a kkv-knak sem, csupán néhány, a törvényesség határán működő, hazai tulajdonú cég járna vele jól.

 

A kormány talán arra számított, hogy ha a törvényt sikerül gyorsan bevezetni, a hatásait gyakorlatilag úgyis viszonylag kevesen érzik majd – hiszen egy olyan munkapiaci helyzetben, ahol nem a munkáltatók, hanem a munkavállalók jelentik a szűk keresztmetszetet, nem fog minden nagy cég élni azzal a lehetőséggel, hogy kitoljon a dolgozóival, s így elriassza őket –, így az nem okoz majd nagy felzúdulást.

 

Az azonban kevés a munkavállalóknak, hogy ők jó eséllyel majd úgyis megússzák a kizsákmányolást, az ettől való félelem is elég indok arra, hogy az ember elégedetlen legyen, és tiltakozzon.

 

A javaslatot nem tudták elég csendben, salátatörvénybe csomagolva benyújtani, magyarázták, variálták, de ez nem sokakat nyugtatott meg. A tiltakozás most a szakszervezetek nagy részének részvételével szerveződik. 

 

A kormánynak kellemetlen lehet az is, hogy a tüntetés mellé állnak azok a diákok is, akik nemrég a CEU maradása és az oktatás szabadsága mellett tüntettek. Már a november 24-i diáktüntetésen feltűntek az olyan feliratok, mint a „Diákok a dolgozókkal a rabszolgatörvény ellen”. A szolidaritás nem egyirányú, a szombati tüntetést szervező egyik csoport, az autóipari dologozókat tömörítő Vasas Szakszervezet például szintén nyíltan szimpatizál az oktatással kapcsolatos megmozdulásokkal. 

 

A közelmúltban minden évre jutottak olyan megmozdulások, ahol egy-egy társadalmi csoport (ápolók, tanárok, közalkalmazottak) fejezte ki elégedetlenségét, de ezek általános társadalmi támogatás hiányában rendre kifulladtak.

 

Ehhez képest új fejlemény egy ilyen közös kiállás. A diákok egyébként is „permanens tüntetést” (sátras kitelepülést) tartottak a parlamentnél, és céljuk lehet, hogy a mostani, túlóratörvény elleni tiltakozás se úgy végződjön, hogy estére mindenki hazamegy. Egy elhúzódó tüntetéssorozaton pedig később más csoportok panaszai is platformot kaphatnak, például a cafeteria eltörlése miatti elégedetlenség, az egyetemek elleni hadjáratok miatti tiltakozás vagy éppen a Paks II elleni kiállás.

 

Az internetadó elleni két tüntetés után a kormány belátta tévedését és meghátrált. Ez azonban még az Orbán-kormány második ciklusában volt csak, még a migránsválság, a Soros-kampány, az országos méretű médiabirodalom előtt.

 

Azóta azonban kormány identitásának alapja lett, hogy ha valamit eldöntenek, akkor csakazértis megcsinálják, aki pedig tiltakozik, az nyilván azért teszi, mert Soros György ügynöke,

 

és be akar telepíteni több százmillió migránst Magyarországra. A mai körülmények között, a CEU-s diákokkal szimpatizáló tiltakozókkal szemben nem tűnik elképzelhetőnek, hogy a kormány ugyanúgy meghátráljon, mint 2014-ben az internetadó ellenzőivel.

 

Más kérdés, hogy most a beleállással valószínűleg maga a kormány sem nyerne semmit. A gazdaság termelékenysége alig nőne, a multinacionális cégek fő problémáját, a munkaerőhiányt nem oldaná meg.

 

Nem látszik a törvény politikai haszna sem: szemben a kultúrharcos ügyekkel, nem alkalmas a saját tábor egyben tartására,

 

a nemzeti-konzervatív-liberális lövészárkok mélyítésére. A törvény nem kedvez a Fidesz szavazóbázisának sem, sőt, jelentős részüket – a vidéken élő, kevés munkáltató közül válogatható munkavállalókat – kifejezetten hátrányosan érinti.

 

Olvass még többet Zubor Zalántól az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Sok-sok gyerek születik, mi meg döntsük el, milyen Európában nőjenek fel. Erről szól a klip.

Mutatjuk 2019 Budapestjének valószínűleg legígéretesebb gyakornokságát: a miénket.

Az egyik román zsebtolvajokról tweetelt, a másik arról, hogy fél a fekete nőktől. Repülnek.

Az újonnan megválasztott ukrán elnöknek adták ki magukat, ezzel pedig a francia elnököt húzhatta csőbe egy orosz telefonbetyár-páros.

Dobrev Klárát több mint háromszor annyian ismerik itthon, mint Németországban a kereszténydemokrata
CSU csúcsjelöltjét.

A hét kérdése

A Notre-Dame hétfői katasztrófája egész Európát megmozgatta. De vajon mi tudná összehozni a magyarokat?

Azért ide elnéznénk

Az Azonnali összeültet vitázni pár ifjú politikust április 25-én az Aurórában. Regisztráljatok!

Működik-e az ökologikus vidékfejlesztés? Mit kéne csinálniuk az önkormányzatoknak? Konferencia április 26-án.

Bringázz április 28-án a Margitsziget és a Városliget között több száz másik emberrel!

Április 25–28. között a Millenáris Parkba ismét kivonulnak a kiadók, és sok szerző is ott lesz.

Hogyan teljesített az Európai Bizottság a luxemburgi Jean-Claude Juncker vezetése alatt? Április 29-én a Corvinus Egyetemen megtudhatod.

Ezt is szerettétek

György Péter a Notre-Dame-on kívül a legújabb trianoni emlékmű terveiről is beszélt az Azonnalinak. Interjú!

Mi történt a dél-balkáni országgal és a Magyarországon menedékjogban részesített Nikola Gruevszki pártjával?

Révész Máriusz kormánybiztos Azonnalinak tett ígérete szerint kátyúzni is fognak a pénzből!

Elmentünk egy kampányfórumra Újvidéken, mert most először szavazhatnak az EP-választáson a vajdasági magyarok. Riport!

Twitter megosztás Google+ megosztás