+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Zubor Zalán
2018. december 5. szerda, 07:57
A fő problémát, a munkaerőhiányt nem oldja meg, és politikai hasznot sem hoz a rabszolgatörvény, hiszen árkot ásni nem lehet vele, és a Fidesz saját bázisával tol ki.

A rabszolgatörvény körüli felzúdulás kapcsán érdemes felidézni, hogy a Fidesz már korábban számos vitatott törvényt hozott, ezek azonban tipikusan beleillettek két kategóriába. Az első típusú döntés olyasmi, ami bár vitatható és érdekeket sért, sok ember számára mégis jár valamilyen előnyökkel, legalábbis látszólag. A hajléktalantörvény például ilyen: kegyetlensége ellenére világos, hogy van, aki örül neki, hogy az aluljárókból eltűnnek az ott éjszakázó szerencsétlen emberek – azt pedig neki nem kell látnia, mi történik velük ezután.

 

A másik kategóriába tartoznak azok a döntések, amikkel igazán senki nem nyer, de közvetlenül csak egy viszonylag szűk réteget érintenek, így általános tiltakozást nem váltanak ki. Ilyen volt például a CEU elüldözése: az egyetem kivonulása maga keveseket érint, az eset szimbolikája pedig csak egy szűk értelmiségi réteget háborít fel. Ide tartozik még csaknem minden, jogállamiságot korlátozó intézkedés: a hétköznapokban keveset érzékelhetünk abból, hogy például a Kossuth téren nem lehet majd tüntetni bizonyos ünnepnapokon, vagy hogy sérül az alkotmánybíróság függetlensége.

 

Az ilyen döntések miatt általában összejön valamilyen megmozdulás, de ezek általános társadalmi támogatás hiányában rendre kifulladnak. A kormányt eddig csak egy esetben, az internetadó bevezetése után sikerült meghátrálásra bírni. Ez az elkapkodott, a klasszikus bokroslajosi értelemben vett megszorításokra emlékeztető ötlet

 

kizárólag az állam adóbevételeit növelte volna, örömre alig adott volna okot bárkinek,

 

akár a céges világból, akár a munkavállalók közül. A kormány végül belátta a helyzet tarthatatlanságát, és visszavonulót fújt.

 

Hasonló lehet a helyzet azonban az úgynevezett rabszolgatörvény kapcsán is. A javaslat célja elvileg a hazai cégek termelékenységének növelése, azt viszont nem látni, hogy erre tényleg alkalmas is lenne. A közkeletű magyarázat szerint a törvény a német iparvállalatok érdekeit szolgálná, akik így még többet tudnának spórolni a magyar munkaerőn, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a multinacionális cégeknek tényleg megérné kihasználni a törvénymódosítás adta lehetőségeket.

 

A munkaerőhiányon a 10-12 órás túlóráztatás nem segít,

 

különösen a nagy hozzáadottértéket termelő szakemberek esetében, hiszen őket nehezen lehetne rávenni, hogy egy ilyen modellt alkalmazó cégnél maradjanak. Nem kell a rabszolgatörvény a kkv-knak sem, csupán néhány, a törvényesség határán működő, hazai tulajdonú cég járna vele jól.

 

A kormány talán arra számított, hogy ha a törvényt sikerül gyorsan bevezetni, a hatásait gyakorlatilag úgyis viszonylag kevesen érzik majd – hiszen egy olyan munkapiaci helyzetben, ahol nem a munkáltatók, hanem a munkavállalók jelentik a szűk keresztmetszetet, nem fog minden nagy cég élni azzal a lehetőséggel, hogy kitoljon a dolgozóival, s így elriassza őket –, így az nem okoz majd nagy felzúdulást.

 

Az azonban kevés a munkavállalóknak, hogy ők jó eséllyel majd úgyis megússzák a kizsákmányolást, az ettől való félelem is elég indok arra, hogy az ember elégedetlen legyen, és tiltakozzon.

 

A javaslatot nem tudták elég csendben, salátatörvénybe csomagolva benyújtani, magyarázták, variálták, de ez nem sokakat nyugtatott meg. A tiltakozás most a szakszervezetek nagy részének részvételével szerveződik. 

 

A kormánynak kellemetlen lehet az is, hogy a tüntetés mellé állnak azok a diákok is, akik nemrég a CEU maradása és az oktatás szabadsága mellett tüntettek. Már a november 24-i diáktüntetésen feltűntek az olyan feliratok, mint a „Diákok a dolgozókkal a rabszolgatörvény ellen”. A szolidaritás nem egyirányú, a szombati tüntetést szervező egyik csoport, az autóipari dologozókat tömörítő Vasas Szakszervezet például szintén nyíltan szimpatizál az oktatással kapcsolatos megmozdulásokkal. 

 

A közelmúltban minden évre jutottak olyan megmozdulások, ahol egy-egy társadalmi csoport (ápolók, tanárok, közalkalmazottak) fejezte ki elégedetlenségét, de ezek általános társadalmi támogatás hiányában rendre kifulladtak.

 

Ehhez képest új fejlemény egy ilyen közös kiállás. A diákok egyébként is „permanens tüntetést” (sátras kitelepülést) tartottak a parlamentnél, és céljuk lehet, hogy a mostani, túlóratörvény elleni tiltakozás se úgy végződjön, hogy estére mindenki hazamegy. Egy elhúzódó tüntetéssorozaton pedig később más csoportok panaszai is platformot kaphatnak, például a cafeteria eltörlése miatti elégedetlenség, az egyetemek elleni hadjáratok miatti tiltakozás vagy éppen a Paks II elleni kiállás.

 

Az internetadó elleni két tüntetés után a kormány belátta tévedését és meghátrált. Ez azonban még az Orbán-kormány második ciklusában volt csak, még a migránsválság, a Soros-kampány, az országos méretű médiabirodalom előtt.

 

Azóta azonban kormány identitásának alapja lett, hogy ha valamit eldöntenek, akkor csakazértis megcsinálják, aki pedig tiltakozik, az nyilván azért teszi, mert Soros György ügynöke,

 

és be akar telepíteni több százmillió migránst Magyarországra. A mai körülmények között, a CEU-s diákokkal szimpatizáló tiltakozókkal szemben nem tűnik elképzelhetőnek, hogy a kormány ugyanúgy meghátráljon, mint 2014-ben az internetadó ellenzőivel.

 

Más kérdés, hogy most a beleállással valószínűleg maga a kormány sem nyerne semmit. A gazdaság termelékenysége alig nőne, a multinacionális cégek fő problémáját, a munkaerőhiányt nem oldaná meg.

 

Nem látszik a törvény politikai haszna sem: szemben a kultúrharcos ügyekkel, nem alkalmas a saját tábor egyben tartására,

 

a nemzeti-konzervatív-liberális lövészárkok mélyítésére. A törvény nem kedvez a Fidesz szavazóbázisának sem, sőt, jelentős részüket – a vidéken élő, kevés munkáltató közül válogatható munkavállalókat – kifejezetten hátrányosan érinti.

 

Olvass még többet Zubor Zalántól az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Levelet írt az európai liberálisok vezetője a Facebook-főnöknek a meghamisított videó miatt, ami közben eltűnt Facebookról.

Az ügy akkora vihart kavart a belga kormánykoalíció berkein belül, hogy a miniszterelnök lemondásra kényszerült.

Magánéleti okokra hivatkozva hagyja ott a parlamenti képviselőséget Staudt Gábor, akit több támadás is ért ősszel a kormánymédiában. Már a helyettese is megvan.

Az egyik közkedvelt ünnepi fogás nálunk luxusterméknek számít.

Meztelen síelő nőt ábrázoló festménnyel reklámozták a semmeringi alpesi sí világkupát.

A hét kérdése

Szánkó, sárga mellény? A földön fekvő Hadházy Ákos? Szerinted mi lenne a legjobb szimbóluma a tüntetéseknek? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc és Tamás Veronika vezet be a látszat-ellentétek világába december 19-én a Múzeum körúton!

December 19-én este varsói PiS-ellenes tüntetők szimpátiademonstrálnak a budapesti tiltakozókkal.

A moszkvai patriarchátus kórusa énekel december 19-én a Szent István-bazilikában.

A híres osztrák zeneszerző Holdbéli világ című vígoperáját hallhatják a nézők december 20-án a Festetics Palotában.

A Kutyapárt megköszön a kormánynak mindent. Hálatüntetés december 21-én.

Ezt is szerettétek

Elmagyarázzuk, ki hogyan ferdíti el a túlóratörvényt, és mi is
az igazság valójában!

Az Azonnali által megkérdezett politikusok abban egyetértettek, hogy nagyon sokat dolgoznak.

A macedón miniszterelnök nyilatkozott az Azonnalinak
a Gruevszki-ügyről. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás