Ki mekkorát hazudik a rabszolgatörvényről?

Miről szól valójában a rabszolgatörvény? Ki nem fizetett, kényszerített túlórákról és hatnapos munkahétről, ami ellen az ellenzék tiltakozik? Vagy tényleg csak arról van szó, amit a Fidesz állít, hogy végre annyit kereshetnek a túlórázással a dolgozók, amennyit nem szégyellnek? Elmagyarázzuk, ki hogyan ferdíti a túlóratörvényt, és mi az igazság!

Nagy nap volt a szerdai, és nem csak azért, mert az ellenzék látványosat akciózott a parlamentben, hanem, amint azt Ésik Sándor megírta, hosszú hónapok óta először fordult elő, hogy a Fidesz nem sorosozással és migránsozással válaszolt a kritikákra, hanem érdemben vitatkozni kezdett a rabszolgatörvényről. Méghozzá ebben a jócskán leegyszerűsített műalkotásban, amire hasonló szellemben hamar megérkezett a válasz az LMP és a Momentum részéről is. (A Jobbiknak csak egy olyan mémre futotta, hogy miért csalta el szerintük a Fidesz a parlamenti szavazást, az MSZP meg a DK pedig még ennyit sem volt hajlandó írásban összefoglalni, de az alábbi paneleket szóban épp elégszer hangoztatta kb. minden ellenzéki párt, ezért nagyvonalúan az összellenzéknek tulajdonítom őket.)

A mémek szerzőiben valószínűleg az a közös, hogy nem olvasták/nem értették meg/nem akarták megérteni sem a konkrét törvénymódosítást, sem a munka törvénykönyvét. Az Azonnali elolvasta helyettük (és helyettetek) mindkettőt, úgyhogy most pontról pontra leleplezzük, ki hol ferdít, és ki hazudik nagyobbat a nagy rabszolgatörvény-harcban: a kormány vagy az ellenzék?

Fidesz: A túlórát továbbra is havonta kell kifizetni

Ellenzék: A túlórát ezentúl háromévente kell kifizetni

Ki hazudik? Az attól függ, mit értenek túlóra alatt, és itt rögtön meg is kell gyorsan magyarázni egy fontos kategorikus különbségtételt, amit szeretnek összemosni a rabszolgatörvényről való vitában.

Két dolgot szabályoz ugyanis a módosítás. Egyrészt azt, hogy egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén, jellemzően munkaidőkeretben mennyire lehet rugalmasan játszani az órákkal. Ez azt jelenti, hogy Józsi átlagban napi 8, heti 40 órában dolgozik, de ha a gyárban nagy a hajtás, akkor berendelhetik ennél sokkal többre is, azzal, hogy majd a következő héten, netán hónapban „lecsússza” a túlmunkát. A lényeg az, hogy a meghatározott munkaidőkeret átlagában kell kijönnie a mateknak: tehát ha a munkaidőkeret mondjuk tízhetes, akkor összesen abban a tíz hétben kell kijönnie a 40x10, vagyis négyszáz órának; de nem muszáj, hogy ez hetente negyvenre oszoljon el egyenletesen. (Ettől még a pihenőnapokat szabályosan kell kiadni, de erről később.)

Ezt a munkaidőkeretre lehetséges időszakot akarják most harminchat hónapra emelni, de ezt csak kollektív szerződésben lehetne majd megengedni (most kollektív szerződéssel 12 hónap a maximum, anélkül még kevesebb).

Ettől teljesen különböző dolog az a szintén most bevezetett szabály, ami azt mondja, hogy a túlóra maximuma a jelenlegi 250 helyett 400 lesz.

Jogilag az, hogy a munkaidőkeret adta lehetőségekkel élve Józsi az első héten ötven órát dolgozik, a másodikon viszont csak harmincat, nem túlóra az első héten, hiszen átlagban kijön a matek még a tízhetes intervallumon belül.

A túlóra az, amit a rendes munkaidőn kívül dolgozik le az ember. Ezt viszonylag könnyű kiszámolni irodista Irénnél, akinek reggel nyolctól délután 4-ig tart a munkaideje, és ha bennmarad egyszer ötig, az bizony egyértelműen túlóra. Józsi is tud viszont túlórázni, mégpedig akkor, ha a tízhetes munkaidőkerete végén kiderül, hogy nem 400, hanem mondjuk 410 órát dolgozott: akkor az a 10 bizony túlóra. De ez ugye csak a munkaidőkeret végén derül ki, tehát a túlórát előbb nem is lehetne kifizetni, csak akkor.

A túlórát alapvetően havonta kell kifizetni a munkavállalók nagy többségének. Azoknak viszont, akik munkaidőkeretben dolgoznak, abban az időszakban ide-oda csúsztatják a plusz- és mínusz óráikat, így eleve csak a munkaidőkeret végén lesz kiszámolva a túlórájuk, tehát képtelenség azt nekik előbb kifizetni: ezen a ponton tehát hazudik a Fidesz.

Viszont a törvénymódosítás csak egy lehetőségként vezeti be a hároméves munkaidőkeretet, szóval az az ellenzéki állítás sem állja meg a helyét, hogy ezentúl általában véve háromévente kell majd kifizetni a túlórákat; annyi igaz ebből, hogy erre is lesz törvényes lehetőség, de nem is akárhogy. Ez viszont már a következő kérdés.

Fidesz: A dolgozó beleegyezése kell minden túlórához

Ellenzék: Túlórákra fogják kényszeríteni a dolgozókat

Ki hazudik? Olyan nagyon nagyot senki.

A Fidesz ott ferdít, hogy már most sem kell minden egyes túlórához a dolgozó beleegyezése, hiszen a munkáltató maga is elrendelhet rendkívüli munkaidőt, (legtipikusabb esete, ha a szerződés szerint van olyan, hogy ügyelet); ezt pedig elrendelheti anélkül is, hogy a munkavállaló abba egyesével beleegyezne.

Viszont az is igaz, hogy időközben egy módosítónak köszönhetően annyiban puhult a szöveg, hogy a törvény alapesetben továbbra is a most irányadó 250 órás túlórát fogja tartalmazni, és külön írásbeli megállapodást ír elő ahhoz, hogy ezt további százötven órával négyszáz órára lehessen növelni. (Kollektív szerződés esetén ez 300 plusz 100, összesen ugyanúgy négyszáz óra lesz, de ebből csak százhoz kell külön megállapodás.)

Plusz a hírhedt munkaidőkeret felemelése (ha az extrém eseteket vesszük: tizenkét hónapról harminchat hónapra) is csak a munkaszerződés (és a kollektív szerződés) módosításával történhet, amit a munkavállalónak (és a szakszervezetnek) szintén alá kell írnia.

tehát egyáltalán nem kell feltétlenül attól tartaniuk, hogy ha nem írják alá a módosítást, akkor kirúgják őket, mert nem biztos, hogy lesz, aki jöjjön a helyükre. Csakhogy az ellenzék érvelésében mégis van valami: azért, mert

és bizony sokan inkább simán aláírnak mindent megszokásból, a kirúgástól tartva.

Fidesz: Simán benne van az új túlóralimit az EU-s maximumban, ami 416 óra

Szakszervezetek (nem az ellenzék, ahogy a Fidesz állítja): Uniós jogot sért az évi 400 túlóra

Ki hazudik? Igazából itt a Fidesz az ellenzék szájába adja a valójában elsősorban a szakszervezetek által hangoztatott kifogást. A vonatkozó uniós irányelv egész pontosan azt mondja, hogy a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy „hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő, a túlórát is beleértve, ne haladja meg a 48 órát.”

Ha heti 40 óra a rendes munkaidő, akkor az irányelv heti 8 óra munkaidőt enged meg, ami 52 héttel beszorozva kijön a 416.

Idáig oké, amit a Fidesz mond, viszont ha hozzávesszük az évi minimum húsz nap szabadságot (ez heti öt munkanappal számolva amúgy kábé összhangban van az EU által előírt minimum négy héttel), akkor már egy kicsivel lejjebb vagyunk, mint négyszáz óra. (Ha meg hozzávesszük a kor és gyerekek után járó plusz szabadságokat, akkor egyre inkább lejjebb.) Azt is érdemes hozzátenni, hogy az eloszlás sem mindegy, hiszen az EU-s irányelv heti átlagban határozza meg a túlórák számát, a magyar munka törvénykönyve meg évi átlagban, de ez eddig is így volt.

Fidesz: A szakszervezetek jogai nem sérülnek

Ellenzék: Kiiktatják a szakszervezeteket

Ki hazudik? Ez a leghülyébb kifogás az ellenzék (és a szakszervezetek) részéről. Az a helyzet, hogy itt a Fidesz mond igazat, a szakszervezeteknek ugyanannyi szerepe lesz az egészben, mint most. (Lehet persze azon vitatkozni, hogy ez elég-e, de ez a cikk csak a két helyzet összehasonlításáról szól.)

Az általános túlóraszabályozásnál most is, és ezután is el lehet térni a főszabálytól a munkavállaló javára kollektív szerződésben. Magyarul, ha a szakszervezet ragaszkodik hozzá, akkor – elméletileg – mondhatják azt, hogy nálunk nem hogy 250+150 túlóra nincs, hanem legfeljebb csak száz.

Ha nincs kollektív szerződés, akkor maximum négy hónap (vagy több műszakos, készenléti jellegű munka esetén maximum hat hónap) lehet a munkaidőkeret, tehát legkésőbb ennyi idő elteltével úgyis ki kell számolni, hogy mennyi volt a túlóra, és mi annak az ára (lásd az első pontot).

Fidesz: Ötnapos marad a munkahét

Ellenzék: Hatnapos lesz a munkahét

Ki hazudik? Tulajdonképpen mindenki, ugyanis a dolog csomó mindentől függ.

Lehet éppen úgy matekozni, hogy 400 óra túlóra napi nyolc órával számolva ötven munkanap, tehát majdnem az év minden hetére kijön plusz egy nap. Csak ez nem ilyen egyszerű, több dolog miatt sem. Egyrészt ebből a hírhedt négyszáz órából 150-hez eleve kifejezetten a munkavállaló írásbeli hozzájárulása kell – pontosabban annak csak a lehetőségéhez, mert nem biztos, hogy a munkáltató el is rendeli a túlórákat.

Eleve nem is feltétlenül tudja jogszerűen elrendelni – ez a munkaszerződéstől függ. A főszabály ugyanis továbbra is az, hogy hetente két pihenőnapot ki kell adni, ami eleve támaszt egy korlátot a túlóráknak.

Ha egyenlőtlen munkaidőbeosztásban állapodtak meg a felek (például a fenti Józsi példáját idézve munkaidőkeretben), akkor az új szabályok szerint heti egy pihenőnap is elég lesz. De ugye a munkaidőkeret alkalmazásáról a szerződésben kell megállapodni, amit a munkavállaló is aláír, vagyis ezt a szabályt nem lehet a munkavállaló feje fölött alkalmazni – elvileg. Itt jön be megint a szomorú valóság, hogy sajnos a munkavállalók többségének gőze sincs a jogairól, és mindent szépen aláír, amit elé tesz a főnök, nehogy feszkó legyen.

arról: nem csak jogaik vannak, de a mai munkaerőpiaci helyzetben még alkupozícióik is.

És a közigazgatási bíróságokkal mi van? Írtunk egy ilyen cikket róluk is!