Az utóbbi hónapok legütősebb tüntetését hozták össze a diákok

Bár nem tudni, hogy ez mire lesz elég, azt szeretnék, ha szélesebb társadalmi összefogás alakulna ki. Skandáltak a menekültek, a munkások és a nők érdekében is. Mostantól egy hétig pedig jön az Occupy Kossuth tér!

Az elmúlt hónapok legütősebb tüntetését hozták szombaton össze diákszervezetek, amely számban jóval fölülmúlta azokat a megmozdulásokat, amit a Momentum vagy az LMP szervezett a CEU mellett az elmúlt hetekben. Olyannyira fölülmúlták, hogy a szervezők a csúcsponton simán tízezer fölé saccolták a létszámot, s mindez a hideg idő, és a néha szemerkélő eső ellenére jött össze.

A diákok és velük szolidáris nem-diákok 14 órakor kezdtek gyülekezni a Fővám téren, hogy onnan a Kálvin téren, az Astorián és a Deák Ferenc téren át (az Alkotmány utcát és a CEU-t érintve) a Kossuth térre vonuljanak, és ott fejezzék ki elégedetlenségüket a kormány több olyan intézkedésével szemben, ami szerintük súlyosan veszélyezteti a felsőoktatás szabadságát.

Fájlalják például a CEU (egyre valószínűbb) Bécsbe száműzését, a Corvinus átszervezését, az ELTE genderszakának megszüntetését, ugyanezen egyetem társadalomtudományi tanszékének „vegzálását”, a Magyar Tudományos Akadémia feldarabolásának egyelőre visszavont ötletét.

A tüntetés a téma komorsága ellenére jó hangulatú volt, sokan folyamatos dobolással, ugrálással, tánccal tartották melegen magukat, erre szükség is volt, négy órán keresztül maradtak a hidegben ugyanis a legelvetemültebbek.

A skandált jelszavak azonban nem csak a diákság helyzetére reflektáltak, többször kiáltották például, hogy

vagy azt, hogy Munkás, diák, egy az irány!, volt hogy a melegek, a nők vagy a transzneműek védelmében skandáltak.

Egyébként korántsem csak magyarok voltak, rengeteg más nyelvű, de Budapesten tanuló diák csatlakozott a demonstrációhoz, volt, aki azzal poénkodott, hogy na lám, a nemzetközi diákság fog itt nekünk forradalmat csinálni.

Persze forradalom nem lett belőle, de lett Occupy: a diákszervezetek bejelentették, hogy mostantól egy héten keresztül fognak a Kossuth téren lenni, és mindenféle programmal várják azokat, akik szeretnének csatlakozni hozzájuk.

A Kossuth térre érve többen is felszólaltak. A sort Tamás Gáspár Miklós filozófus kezdte, aki a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta, azaz, hogy a tömeg nem csak a fiatal és idős értelmiségiekért, hanem a fideszes képviselők által a héten újfent kezdeményezett, a munkaidőkeretet egy évről háromra feltornázó, így a túlórák elszámolását jelentősen átláthatlanná tevő „rabszolgatörvény” ellen is kivonult.

De felszólalt például Szűcs Zoltán Gábor, az MTA Társadalomtudományi Kutatóintézetének munkatársa is, akit sikerült mikrofonvégre kapnunk amint lejött a színpadról. Az Azonnali kérdésére elmondta, hogy nem gondolja, hogy a kormány meggondolná magát a következő héten a CEU-val kapcsolatban, de ő azért ment ki tüntetni a diákokkal, hogy kifejezze a szolidaritását az érintett intézményekkel. „Ez nem egy értelmetlen kiállás, csak úgy lehet sikert elérni, ha az ember nem abból indul ki, hogy gyorsan sikert kell elérnie, hanem ha abból, hogy tudja, hogy ami miatt kiáll, az helyes. Ha sikerrel jár, örül, ha nem, akkor tovább csinálja” – mondta az Azonnalinak.

A kérdésre, miszerint árt vagy használ a tüntetőknek, hogy például a menekültek mellett is kiálltak, Szűcs az Azonnalinak elmondta, hogy az ő szándéka is az volt, hogy rámutasson, nem elszigetelt esetekről van itt szó, hanem rendszerszintű abúzusról, ami ellen kell fellépni: „Bízom benne, hogy azok, akikhez beszétünk, és akik nincsenek itt, vagy azért, mert nem hiszik, hogy az ő ügyük, vagy mert azt gondolják, hogy nincs értelme kiállni, azok előbb-utóbb el fogják hinni, hogy komolyan gondoljuk, amiket mondunk.”

Pásztor Erzsébet, az Oktatói Hálózat képviselője is felszólalt, az Azonnalinak pedig elmondta, hogy nagyon kevés esélyt lát arra, hogy a kormány meggondolja magát a CEU-val kapcsolatban. „Elkezdünk jobban szerveződni, többféle kapcsolat lesz különböző aktív csoportok között, rendezvényeink lesznek, és arról fogunk beszélni, hogy milyen is egy jó felsőoktatás. Elképzelhetőnek tartom, hogy kialakuljon egy szélesebb körű szolidaritás a diákok mögött, amennyiben a diákok és oktatók is szolidárisak lesznek a munkásokkal, szegényekkel, orvosokkal.

Pásztor a Jobbikon kívül minden ellenzéki pártot hitelesnek tartana egy felsőoktatási probléma képviseletében: „Én voltam az egyik moderátora az oktatási minimum nevű anyagnak, amit kilenc ellenzéki párt írt alá, és láttam azt, hogy az oktatási kérdésekkel foglalkozó szakértőik, akik közül ma a legtöbben parlamenti képviselők, komolyan gondolják azt, amit a pártvezetők aláírtak.”

Végül megszólaltattuk Szíjártó Imrét is, aki CEU-s hallgatóként szintén felszólalt a tömeg előtt: „Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használnunk. Ha nagyobb társadalmi összefogás ki tud bontakozni akár a munkatörvények módosítása kapcsán is, és ezt összekapcsoljuk a diákok követeléseivel, akkor ki tud egy olyan össztársadalmi összefogás alakulni, ami meghátrálásra kényszeríti a kormányt” – nyilatkozta az Azonnalinak.

Ennek kapcsán elmondta, meghívták a most kezdődő Occupy mozgalmukhoz a szakszervezeteket is, ez lehet a kormány meghátráltatásának első lépése. 

FOTÓK: Kulcsár Árpád / Azonnali