+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kollai István
2018. szeptember 12. szerda, 09:29
Óriásira emeli a tétet az, aki egy számára utálatos politikusról be akarja bizonyítani, hogy a fű se nő meg körülötte.

A politika, a kommunikáció és a szociológia határterületén mozgolódó szakemberek kedvelt fogalma a framing, azaz keretezés. Eszerint egy vita során nemcsak az fontos, hogy be tudjuk bizonyítani az igazunkat, hanem hogy azt olyan kerettörténetbe helyezzük, hogy mindenki lássa és értse: az általunk felvetett kérdés valóban fontos. Hogy mi beszélünk a lényegről. Állítólag ekkor már félig nyert ügyünk van.

 

Ennek valamiféle ellenkezője játszódik le akkor, amikor az „utálatos politikus” mondandójáról valaki be akarja bizonyítani, hogy az általa felvetett téma maga a szemfényvesztő lényegtelenség, aminek semmilyen igazságmagja nincsen, és csak mindenkit félrevezető játékot játszik, a hatalomért.

 

Ez a problématagadó reflex Magyarországon és Szlovákiában is hozzájárult az ellenzék szellemi elsorvadásához.

 

Orbán Viktor körül is kinő a fű, 2010 után egy egyedülállóan rossz gazdasági helyzetből sikerült a magyar gazdaságot stabilizálni, elég sok nemzetközi banki és multinacionális érdekkel szembemenve. Robert Fico miniszterelnöksége alatt is jöttek autógyárak Szlovákiába, nem is egy.

 

Van az a nagyon szerencsétlen beszélgetésfolyam, amikor valaki megpróbálja az ilyen állítások minden elemét tagadni; egyébként rengeteg jogos kifogás és esetleg ugyancsak jogos személyes ellenérzés, rossz tapasztalat miatt be akarja bizonyítani, hogy minden eredmény csak látszólagos.

 

Függetlenül attól, hogy bizonyos szinten túl nyilván bizarr ellenzéki taktika lenne a kormánypolitika dicsérete,

 

az biztos, hogy a brutalizálódott közbeszéd miatt csöndessé vált és elanyátlanodott polgárok között nagy igény van a fókuszáltabb beszédmódra. Legalábbis Magyarországon bizonyosan.

 

Ilyen szempontból a Simicska-konszernből kiszakadt, túlélőüzemmódban futó partizánmédiákban lehetne, vagy lett volna tartalék betölteni azt az űrt, ahol a kevésbé fundamentalista gondolkodásra vágyók leledzenek. Ehhez képest egyelőre a mindent megsavanyító rosszkedv itatja át ezeket a felületeket, de talán ez is változhat még a jövőben.

 

Van egyébként is egy téves mítosz e lapok körül, mégpedig, hogy kritikai hangvételük a G-nappal alakult ki. Pedig már korábban, nagyjából a 2014. évi választásokat még kivárva kezdtek teret adni óvatos kritikáknak és alternatíváknak, nyilván egy vágyott politikai konszolidáció reményében.

 

A Simicska–Orbán összeveszés ezt a trendet igazából nem megerősítette, hanem pont hogy megtörte, a végtelenségig fokozott politikai hadiállapotban megszűntek és értelmetlenné váltak a viták.

 

Persze egyébként sem biztos, hogy a totális térfoglalás és az egymás mellett élés politikai ideája közötti vita kicsit is termékeny lett volna.

 

Mindenesetre, ha valaki kimondja, hogy a kvótavitában vagy a jegybanki politikában egy kormánynak igaza volt/van, az óriási, felszabadult teret adhat, hogy tovább lehessen lépni új témák felé.

 

Kollai István írása először a pozsonyi Új Szó című napilapban jelent meg. A felvidéki lappal az Azonnali együttműködik, ezért is olvashattátok ezt a cikket itt és most.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

„Ez itt a finn-svéd határ. Negyven éve nem történt itt semmi.” Miért is jó az, hogy az EU dögunalmas?

Éjfélig vitatkoztak, de nem jutottak egyezségre az EU-s vezetők a nyugat-balkáni bővítés ügyében, még csak ígérgető dokumentumra sem futotta.

Bangóné Borbély Ildikó szerint annyira egyértelmű, hogy elcsalta a választást a helyi Fidesz, hogy az újraszámlálással sem elégednének meg.

A magyar fociválogatottnak a reményt jelentette a holland bíró tévedése, az azeri szurkolókat viszont rettentően felháborította.

Szombaton egy második brexitnépszavazás megtartásáról szavazhatnak, pedig közben a miniszterelnök már megállapodott az Európai Bizottsággal.

Jean-Claude Juncker jelentette ezt be a Twitteren. Az ír határ kapcsán sikerült dűlőre jutni, de még az Európai Tanácsnak is jóvá kell az egészet hagynia.

Rossz és jó döntéseket is hoztak, de szerették Budapestet, ezért megérdemli a két volt főpolgármester a díszpolgári címet Karácsony szerint.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás