Čaputová győzelme mutatja: nem csak a nacionalista morgás létezik Közép-Európában, hanem a sokszínűség tisztelete is. Megmutathatjuk végre Közép-Európa szebbik arcát.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A szlovák államfőválasztást meggyőző fölénnyel, Ficóék által támogatott ellenfelére tizenhat százalékot verve nyerte meg Zuzana Čaputová, a szlovák jobboldali és liberális ellenzék által támogatott jogász, emberi jogi és környezetvédelmi aktivista.
A szlovák Momentumként leírható, szlovák-magyar nyelvű Progresszív Szlovákia (PS) párt politikusa bebizonyította: tényleg van egy progresszív Szlovákia, amelynek elege van Robert Fico korrupt rendszeréből, autoriter politikájából, menekültellenességéből – pedig
a ficói Szlovákia legsötétebb pillanataiban sem volt olyan mélyen, mint az orbáni Magyarország.
Robert Fico soha nem volt olyannyira korrupt, soha nem folytatott olyan brutálisan és primíven idegenellenes politikát, mint Orbán. Soha nem verte szét olyannyira a közszolgálati médiát, mint Orbán; soha nem csinált házi lakájmédiát; és a Smer szellemi hátországa sem olyan rosszarcú mint a Fideszé.
Mégis, mégis: Szlovákia többségének elege lett.
Jobboldali, migrációkritikus liberálistól urbánus balliberálison át felvidéki magyar konzervatívig sokan mondták: elég volt. Pozsonyban egyenesen a szavazók több mint hetven százaléka (!) mondta ezt.
Hol vagy, magyar polgárság?
El lehetne persze azon is gondolkodni, hogy Magyarország miért fekete lyuk még a térségben is.
Miközben Szkopjétól Danzigig, Ljubljanától Kolozsvárig mindenütt legalább a városi polgárság liberális, pro-európai (hogy ez a liberalizmus valahol balról, valahol jobbról fogalmazódik meg, az a helyi sajátosságokból adódik), Magyarországon még a városok többsége is a Fideszre szavaz, a híres (inkább hírhedt) keresztény, úri, történelmi középosztály pedig a mai napig a Fidesz legbiztosabb bázisa.
Lengyelországban vagy Csehországban a városok a liberális ellenzék fellegvárai, Szlovákiában szintúgy; Szlovéniában a liberális kormánypárt magasan veri a helyi orbánistákat, Ljubljanában a térség egyetlen sikeres újbaloldali pártja, a Levica hasít; Zágráb, Split belvárosa, Fiume és Póla egésze balliberális; Kolozsvárott a „román Momentum” (USR/Plus) már negyven százalékon áll.
A helyi Momentumok (az osztrák NEOS, a cseh STAN és TOP09, a szlovák PS, a horvát Start és Amszterdami Koalíció, a román USR és Plus) mind tíz százalék körül állnak már – nálunk nem.
Messzire vezető kérdés lenne, és talán sok tekintetben Széky János könyvében lehetne választ találni arra, hogy Magyarországon miért lett árulóvá a polgárság nagy része. Vélhetően összefügg a sérelmi nacionalimussal, amelynek egyik fő hordozója valóban éppen a keresztény, történelmi, úri középosztály.
Van egy másik Közép-Európa is
De Čaputová győzelmét nézzük távolabbról!
A nyugati sajtóban mindenütt arról írtak, hogy Szlovákia megmutatta:
nem csak Miloš Zeman, Jarosław Kaczyński vagy Orbán Viktor mogorva, barázdált arca Közép-Európa.
Ezt persze észrevehették volna már korábban is. Elvégre Szlovákiának például Andrej Kiska személyében eddig is liberális államfője volt; Szlovánia, Horvátország és Románia pedig – minden belső problémájuk ellenére – csak nem álltak be a csupán idegenellenességre épülő visegrádi blokkba.
Maroš Šefčovič alulmaradt szlovák államfőjelölt a két forduló között találkozott Miloš Zemannal is. A cseh alkoholista államfő pedig azt mondta neki: a visegrádi négyek együttműködésének Šefčovič győzelme tenne jót.
Čaputovával valóban egy másik közép-európai hagyomány győzött: a sokszínűségé.
Közép-Európa, az egykori Habsburg Birodalom utóda, nem csak a nyugatinál brutálisabb és kirekesztőbb nacionalizmussal tűnik ki – de e térségben a nyugatinál nagyobb volt a nyelvi, nemzetiségi keveredés, elterjedtebbek a többes identitások vagy éppen a „nemzeti közömbösség”.
Čaputová a választás estéjén – mint két hete szintén – magyarul is megköszönte a támogatást.
Miloš Zeman nem köszönt meg még győzelmet németül, vagy Orbán románul, vagy Kaczyński kasubul.
Ugyanis nem igaz, hogy a mai nacionalizmus csak a muzulmánok ellen irányul.
Ugyanaz a gondolkodásmód, amely Magyarországon a zsidók kiirtásához, a németek kitelepítéséhez, a cseheknél és a lengyeleknél a németek elűzéséhez vezetett, ma a muzulmánok ellen irányul – de a muzulmán csak szinoníma arra, amiért egykoron a zsidót, a szudétanémetet vagy a felvidéki magyart kellett ütni: idegen, más.
Čaputová győzelme mutatja: nem csak ez a nacionalista morgás létezik Közép-Európában. Ha Magyarországon még nem is, a térség mindegyik országában – Albániától Észtországig – legalább a városi polgárság másképp gondolkozik.
Čaputovával Kelet-Európa újra Közép-Európa lehet.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
