Egy parasztpárt a svéd liberalizmus reménysége

Szeptember 9-én választ Svédország. Nem csak a szélsőjobboldali Svéddemokraták régóta várható előretörése az egyetlen érdekesség. Hanem hogy a svéd befogadó, liberális állam hívei ma bizony egy parasztpártban bíznak, amely akár tíz százalékot is hozhat. De kik ők, és miért pont őket választják még az urbánus hipszterek is?

Akiknek öröm nézni, ahogy gyorsulunk a „civilizációk harcában”, már most bizakodással tekintenek a skandináv tolerancia és jóléti állam őshazája felé. A felmérések szerint nagyon előre fognak törni a szélsőjobboldali Svéddemokraták (SD). A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a párt a konzervatív Mérsékeltekkel (M) fej-fej mellett harcol a második helyért a húsz százalék körül. A szociáldemokraták elsőségét azonban nem veszélyeztetik: a balközép kormánypárt jó hat-hét százalékkal áll mind az SD, mind az M előtt. (Részletes közvélemény-kutatási adatok itt olvashatóak.)

A Svéddemokraták a skandináv ország náci, sokszor paganista-viking szubkulturájából lettek az idők során egy áramvonalas, Izrael-párti, muszlimellenes, laicista szélsőjobboldallá, amelynek mai elnöke jól szabott öltönyökben, fiatalosan adja elő nézeteit. Olyanná váltak, amit Magyarországon is szeretne meghonosítani a régi fideszes jobboldallal szembeni magyar alt-right.

Ám ahogy Németországból sem csak azt érdemes látni, miként növekszik az idegeneket alig látott idegenellenesség, azaz az AfD, hanem a vele szembenálló nyílt társadalom hívei is (erről az Azonnali írt is) – úgy Svédországban se csak a Svéddemokraták régóta várható előretörése az egyetlen érdekesség.

Svéd FKGP, avagy a migránssimogató Thatcher

A skandináv értelemben liberális (tehát a kisvárosi polgárság és parasztság hagyományából kinőtt) Centrumpárt a négy évvel korábbi eredményét akár megduplázva ugorhatja meg a tíz százalékot idén. Kik ők? És miért egy parasztpárt lett az urbánus hipszterek reménye is?

A Centrumpárt a svéd politika egyik igen régi és fontos szereplője – amolyan ottani FKGP. A svédeknél nem csupán a szociáldemokraták, de az agráriánusok is hozzájárultak jelentősen a liberális svéd társadalom kialakulásához. Miközben a szocdemek a városi munkásság, majd középrétegek pártjaként a magas adókból fenntartott magas szintű, gondoskodó jóléti államot teremtették meg, a Centrumpárt – és elődei – az agráriánus szabadságvágyat és állam nélküli közösségiességet jelenítette meg egyfajta agráriánus-kommunitárius liberális pártként.

Svédországban e liberalizmus elsősorban a magas adókkal szembeni politikát jelentette, a Centrumpárt ugyanis – ellentétben a szocdemekkel – nem az erős államban, hanem a felelős egyénben és az erős közösségben látja a megoldást.

Az 1913-ban Parasztszövetség néven alakult párt a hetvenes években kormányfőt is adott. A párt az ún. polgári blokk része volt, de onnan kilógott sok tekintetben, ugyanis – a balos ökológiai mozgalmakat megelőzve – felismerte a zöldgondolat fontosságát (ami egy parasztpárt esetében annyira nem is meglepő). Így például a legvehemensebben ellenezte az atomerőműveket. 1982-ben e kérdés miatt szét is váltak a centristák és a többi polgári párt útjai egy időre.

A párt a kilencvenes években gyorsan veszített jelentőségéből, önmagát kereste. Egy ideig keményen neoliberális politikával kisérlezett – az állammal szemben kritikus parasztság pártjaként amúgy ez sem volt egy túlságosan meglepő lépés. Maud Olofsson pártelnök alatt 2006-ban a egy polgári koalíció részeként újra visszatértek a hatalomba – Olofsson gazdasági miniszterként a harcos államellenes liberalizmust képviselte, ez azonban nem hozta ki a pártot a népszerűségi mélypontról.

A paraszti családban született politikust nem csak agráriánus, vidéki háttere – és ebből fakadó gazdasági liberalizmusa – határozta meg, hanem – ahogy Labanino Rafael, a kolozsvári Transindex Svédországot igen jól ismerő munkatársa az Azonnalinak kiemeli – annak élménye is, hogy gyerekkorát boszniai menekültek között töltötte. A bosnyákok különösen jó példa a svédországi gyors és sikeres integrációra. Lööf ezért nem csak a humánus menekült-, de a liberális bevándorláspolitikának is híve, elnöksége alatt így a Centrumpárt társadalmilag is egyre inkább liberális lett.

A mai svéd közéletben, amikor a legtöbb párt hagyja, hogy a bevándorlás témáját a Svéddemokraták határozzák meg a maguk elutasító ágendájukkal (holott a bevándorlás ügye ma nem a legfontosabb a svéd választók számára), a Centrumpárt élesen szemben áll eme korszellemmel, és ma is a nyílt határokra, a nyitott társadalomra mond igent. A német Zöldekhez közelálló Liberális Modernitás Központ elemzése úgy jellemzi ezért ezt a parasztpártot, mint

Lööf kedvenc szerzője a radikális kapitalista, államellenes Ayn Rand, de közben ő az, aki a legvehemensebb – ha kell neonácik ordibálásai közepette is, mint az történt most nyáron – védelmezi a liberális menekült- és bevándorláspolitikát. Alacsony adók, kisebb állam, felelős polgárság szorgalmazása mellett jól megfér a „migránssimogatás“ is.

Annie Lööf így mára nem csupán a parasztság, a „vidéki Svédország“ „vezére“, de a svéd zöldekből tömegesen kiábrándult városi hipsztereké is. A párt – amint a választási klipjében is látható – egyfajta liberális optimizmust állít szembe a pesszimizmussal és a gyűlöletpolitikával. „Örülj“ és „helyi politika“ – ezek a fő jelszavai. Ennek köszönhető, hogy a párt most szeptemberben vélhetően tíz százalék feletti eredménnyel fog befutni a negyedik helyre a három nagy (szocdemek, konzervatív mérsékeltek, széljobbos demokraták) mögött.

Blokkon túl

Hogy ez mire lesz elég, az persze kérdéses. A svéd politikát a két nagy blokk – a polgári és a vörös-zöld – uralta eddig. A Centrumpárt a konzervatívok, liberálisok és keresztények mellett alkotja a Szövetség nevű polgári összefogást – de nem valószínű, hogy meglesz a többségük. Ráadásul miközben a Szövetség vezető ereje, a konzervatív Mérsékeltek ki-kikacsingatnak a Svéddemokraták felé – akár a koalíció lehetőségét se kizárva, de mindenképp a témáikat részben átvéve –,

A szocdemekkel azonban, akiknek blokkja mögül szintén eltűnt a többség (noha a szocdemek és a szélsőbal népszerűsége hetek óta folyamatosan emelkedik), a liberális gazdaságpolitika miatt nem tudna Lööf egykönnyen együttműködni. Labanino Rafael szerint viszont elképzelhető, hogy egy kisebbségi baloldali kormányt kivülről segítene a Centrum és a kicsi, városi-polgári Liberális Párt – ez persze a blokkpolitika vége lenne.

Talán a blokkgondolkodás azon 20. század maradványa a svédeknél, amely más országokban is kezd bomlani. Ahogy a németeknél is esnek vissza a klasszikus „nagy“ pártok, és újfajta ideológiai koalíciók (például a konzervatívok és a zöldek között) jönnek, jöhetnek létre, úgy a svédeknél a Centrumpárt előretörése azt mutatja: nem csak szélsőjobboldal tud profitálni a megváltozó korszellemből.

Lööf a fenntarhatóságot, a környezetvédelmet ugyanolyan polgári, liberális, sőt mi több kapitalista értéknek, érdeknek tartja, mint a kis államot, az alacsony adókat, a liberális menekült- és bevándorláspolitikát, valamint a nyitott határokat.

FOTÓK: Flickr / Centerpartiet