A gendertudományt nem tudományos kritika érte, hanem a legaljasabb kocsmai támadás, a világtól félő, korlátolt férfiak gyülevész hadának támadása.
Felmerül a kérdés, hogy mit gondolunk a genderszakról. Nem gondolunk semmi megírható színvonalút. Leginkább azért, mert az általános műveltség szintjét (mármint nem a magyar közvélemény műveltségére gondolunk) meghaladó gendertudományos ismereteink nincsenek.
De nem is a gendertudományról kell nekünk itt megnyilvánulni, mivel
Vele együtt megtámadtak valami mást, olyasvalamit, amit Magyarországon akkor foglaltak bele a genderezéssel minden bizonnyal mélyen egyetértő Szájer József által egy ipaden írt alaptörvényünkbe, amikor még a férfi férfi volt, a nő meg nő, mindenki tudta a helyét, és befogta a pofáját. Ja nem, azt csak a nők ugye. Mert még rend volt. Na.
Ez a valami az 1848. évi XIX. törvénycikkbe volt belefogalmazva és így hangzik:
„Az oktatás és tanulás szabadságának azon elve, hogy egyrészről a tanuló arra nézve: melly tant, és mellyik tanártól kívánja hallgatni, szabad választást tehessen; másrészről: hogy a rendes tanárokon kivül, más jeles egyének is, a ministerium által ideiglenesen megállapítandó, későbben pedig törvény által meghatározandó feltételek mellett oktathassanak, törvényesen kimondatik.”
Ekkor csatlakozott, több évtizedes, a testőrírókkal kezdődő, majd Széchenyiben és Eötvösben tetőző küzdelem után Magyarország jogilag is a Felvilágosodáshoz.
Szép 170 év volt.
Minden bizonnyal akkor ezt most kiveszik a történeti alkotmányból (ami ugye alaptörvényünk alap-alapja), mert
Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.