+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. július 23. hétfő, 07:35
„A sztenderdeket a plebejusabb értékek alapján kell meghatározni” – imígyen próbálta felrázni a jobboldali közeget Békés Márton. Igaza van: az országban, ahol minden második ember egy darab könyvet sem olvas el egy évben, a jobboldalinak mondott kultúra kiteljesedésének útja inkább a Való Világ, mint a Világló részletek másolásán át vezet.

Már-már kibogozhatatlan módon indult meg – mondhatni: újult erővel – a kultúrharc a kormánypárti lapok hasábjain, immár leginkább a kormányoldal által kinevezett intézményvezetők ellen. A Magyar Idők újságírója az elmúlt hónapokban kulturális intézmények Fidesz-közeli vezetőinek sorát támadta meg azért, mert szerintük „balliberális” művészeket foglalkoztatnak, Békés Márton pedig arról beszélt, hogy a „jobboldali” művészeknek nem az „ellenoldali” művészekhez kéne végre mérniük magukat.

 

Való igaz, manapság nagyjából ez az önértékelési akadály tornyosulhat a „jobboldali” művészetek kiteljesedése előtt, hiszen pénz az van dögivel, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. egymaga több közpénzt kap innen-onnan, mint az összes többi fiatal és öreg írószervezet együttvéve és tizenhéttel megszorozva, így anyagi akadálya nem látszik a körúton kívüli, valóságról szóló, ízes-szagos művek megjelenésének.

 

„A sztenderdeket a plebejusabb értékek alapján kell meghatározni, amelyek összhangban vannak a Fidesz-szavazó VIII. kerületiek világával is” – mondja Békés, és ebben lehet akár igaza is.

 

Hiszen az a konc, amin most az egyik oldal marakodni szeretne – bár hogy kivel, az nem világos – olyan zsírszegény és kalóriamentes, hogy felmerül: érdemes egyáltalán vetekedni érte?

 

Lássuk a statisztikákat

 

1. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár által rendelt tavaly novemberi országos reprezentatív kutatás szerint a magyar lakosság ötven százaléka egy darab könyvet sem olvas el egy évben. A magyarok szűk harmada (30 százalék) 1-3 könyvet olvas egy évben, 13 százalék olvas el legalább négy könyvet, és 7 százalék legalább havonként egyet.

 

A kutatás régiónkénti bontásban is vizsgálta az olvasási szokásokat, ebből kiviláglik, hogy az ország déli és keleti megyéiben, illetve a Nyugat-Dunántúlon az országos átlagnál is kevesebben olvasnak könyveket, míg a fővárosban és környékén csak 40 százalék azok aránya, akik egy darab könyvet sem vesznek a kezükbe egy évben. (A rendszeres olvasók aránya azonban nem itt, hanem a Dél-Dunántúlon a legmagasabb.)

 

2. A KSH 2017-es adatai szerint az összes könyvkiadás 27,5 százalékát teszi ki mindössze a felnőtt „szépirodalom”, ami alatt gyanúm szerint az összes fikciós irodalmat kell érteni, tekintve, hogy nincs külön tétele a „szórakoztató irodalomnak”. Tovább szűkítve: a magyar nyelvű fikciós irodalom a teljes megjelenések 15 százalékát adja.

 

A példányszám-adatokat áttekintve pedig az is világos, hogy ezek alapvetően alacsony példányszámban jelennek meg, és nyilván jelentős torzulások vannak az egy-két példát leszámítva főleg külföldi bestsellerek miatt, amelyeket nyilván jóval nagyobb példányszámban nyomnak ki, mint egy debütáló költő verseit.

 

3. Bár – mint jeleztem – nincsenek külön statisztikák a fikciós irodalmon belül a kultúrharc tárgyát képező klasszikus szépirodalom és a szórakoztatónak hívott irodalom arányairól és fogyásairól, feltételezhetjük, hogy előbbiek alapvetően azért kisebb példányszámban fogynak, mint a mindenféle bestsellerek, magyarul: aki olvas, az se mind Esterházy Pétert olvas, hanem inkább – mint a FSZEK kutatásából is kiviláglik – Danielle Steelt, Agatha Christie-t vagy Stephen Kinget. Ja, és Szabó Magdát például.

 

4. Az Eurobarometer 2013-as, KSH által közölt mérése alapján az összes magyar 20 százaléka, a GfK 2016-os kutatása szerint az összes magyar 29 százaléka fordult meg legalább egy színházi előadáson. Az ország ebből a szempontból is vízfejű, Budapesten minden második ember járt színházba, minél kisebb viszont a település, annál kisebb a színházba látogatók aránya.

 

5. A FSZEK felmérésből az is kiderül, hogy a válaszadók 97 százalékának van televíziója: az emberek 16,8 saját megítélése szerint közepes mennyiségű időt, 48 százaléka sokat, 27,6 százaléka pedig nagyon sokat tölt a televízió előtt. A Nielsen adatai szerint 2017-ben a 18 évnél idősebbek naponta átlagosan 4 óra 59 percet töltöttek a képernyők előtt.

 

Mit is akarok ezzel mondani?

 

Azt, hogy ha a sztenderdeket a plebejusabb értékek mentén kívánja meghatározni a jobboldali művészeti és értelmiségi közeg, akkor bizony az út rövidebb a nemzet feltételezett szívéhez

 

a Való Világ, az Édes Élet, a Sztárban Sztár és az Éjjel-Nappal Budapest esztétikai eszközkészletével,

 

mint azzal, hogy a frankfurti könyvvásáron meg a Könyvhéten milyen könyveket hájpol a magyar kiadás. Hiszen ha a nagy számokat nézzük, látjuk: a választópolgárok jelentős része nem olvas könyveket, alig-alig járnak színházba, a tévé azonban visz mindent.

 

Ez azt is jelenti, hogy a plebejus sztenderdek szerint

 

nem konzervatívnak meg nemzetinek lenni szexi és menő, hanem – fájdalom, de igaz! – márkás cuccokat hordó izmos és/vagy jóképű hülyegyereknek és alaposan kicsinosított, márkás cuccokat hordó cicababának.

 

Még csak a tévét sem kell bekapcsolni, elég menni pár kört a hazai YouTube-szcéna népszerű videói és videoklipjei között, hogy ez elég egyértelmű legyen.

 

A jobboldali közeg helyében inkább hallgatnék Békés Márton tanácsára, és ebben az irányban próbálnám megtalálni a népszerűség útjait, ahogy arra Ripost szerkesztősége, Vajna Tímea, illetve Rogánné Cecília már jól ráérzett. Hiszen látjuk: a klasszikus megközelítés – régi intézmények befoglalása vagy újak gründolása, pénzzel kitömése – egyrészről a plebejusokat kicsit sem érdekli, másrészről az ellenfél háromszoros kétharmados győzelméhez vezethet hosszú távon.

 

A jelek szerint azonban a Fidesz-holdudvar nem az innovatív megoldások híve, sokkal szívesebben másolja a Demokratikus Charta ethoszát. Szinte csodálatos, ahogy ez a műanyag-kultúrharc odáig jut ezen a furcsa, nyáriasnak nehezen mondható nyáron, hogy a „jobboldali értelmiség” a „baloldali értelmiség” legjobb pillanatait megidézve kiáltványt írt alá valami ellen. (Amire hamarosan érkezett is a csattanós válasz baloldalról egy petíció aláírásának formájában.)

 

Mi jöhet még? Elkezdik meghívni Kuncze Gábort és Herényi Károlyt az Echo TV műsoraiba? Fideszes újságírók megalakítják az ellen-Hócipőt? Én olvasnám!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pedig az ortodox egyházfő pár hete még arról beszélt, az okostelefonok szolgaságba döntik felhasználóikat, és elhozhatják az Antikrisztust.

Nem látod át, hogy pontosan mi is lesz most szombaton? Tüntetés, sztrájk, vagy útlezárás? Netán mindegyik? Elmondjuk, jelen állás szerint hogyan alakul a hétvége!

Csak a képviselők egyharmada szavazott bizalmat Svédország eddigi leggyengébb kormányának, de a radikális jobboldalt sikerült kiszorítani.

Hiába kérték ki ausztriai állampolgárok a róluk szóló személyes adatokat az óriáscégektől, nem kaptak meg minden lényegi információt – állítja egy adatvédelemmel foglalkozó szervezet.

Ha a Twitter androidos alkalmazását használod, és megváltoztattad a fiókodhoz tartozó e-mail-címet 2014 novembere és 2019 januárja között, van egy rossz hírünk.

A hét kérdése

A rabszolgatörvény nyomán sztrájkban gondolkoznak a szakszervezetek. Neked mi lenne az utolsó csepp a pohárban? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án Karácsony Gergely és Horváth Csaba csapnak össze az ellenzéki főpolgármesteri előválasztás keretein belül!

Dé:Nash, Pe$tipatkány és LIL IOM január 24-én lépnek fel.

Milyen a vidék az egyik legjelentősebb magyar képzőművész szemével?
Január 24-én kiderül!

Végig lehet kóstolni az összes hazai furmintot! Február 7-én!

Világhírű természetfotósok képeit lehet megcsodálni február 16-án Budapesten.

Ezt is szerettétek

Szerinte nyolc és fél éve úgy kéne viselkednie az ellenzéknek a parlamentben, ahogyan azt a rabszolgatörvénynél tette.

Mi az, ami miatt megdicsérné Lázár Jánost, és mi az, ami miatt csak őrá tud gondolni?

Kell-e tőle félni, és eléggé félünk-e tőle már most?

Elmagyarázzuk, ki hogyan ferdíti el a túlóratörvényt, és mi is
az igazság valójában!

Twitter megosztás Google+ megosztás