+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2018. július 23. hétfő, 07:35
„A sztenderdeket a plebejusabb értékek alapján kell meghatározni” – imígyen próbálta felrázni a jobboldali közeget Békés Márton. Igaza van: az országban, ahol minden második ember egy darab könyvet sem olvas el egy évben, a jobboldalinak mondott kultúra kiteljesedésének útja inkább a Való Világ, mint a Világló részletek másolásán át vezet.

Már-már kibogozhatatlan módon indult meg – mondhatni: újult erővel – a kultúrharc a kormánypárti lapok hasábjain, immár leginkább a kormányoldal által kinevezett intézményvezetők ellen. A Magyar Idők újságírója az elmúlt hónapokban kulturális intézmények Fidesz-közeli vezetőinek sorát támadta meg azért, mert szerintük „balliberális” művészeket foglalkoztatnak, Békés Márton pedig arról beszélt, hogy a „jobboldali” művészeknek nem az „ellenoldali” művészekhez kéne végre mérniük magukat.

 

Való igaz, manapság nagyjából ez az önértékelési akadály tornyosulhat a „jobboldali” művészetek kiteljesedése előtt, hiszen pénz az van dögivel, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. egymaga több közpénzt kap innen-onnan, mint az összes többi fiatal és öreg írószervezet együttvéve és tizenhéttel megszorozva, így anyagi akadálya nem látszik a körúton kívüli, valóságról szóló, ízes-szagos művek megjelenésének.

 

„A sztenderdeket a plebejusabb értékek alapján kell meghatározni, amelyek összhangban vannak a Fidesz-szavazó VIII. kerületiek világával is” – mondja Békés, és ebben lehet akár igaza is.

 

Hiszen az a konc, amin most az egyik oldal marakodni szeretne – bár hogy kivel, az nem világos – olyan zsírszegény és kalóriamentes, hogy felmerül: érdemes egyáltalán vetekedni érte?

 

Lássuk a statisztikákat

 

1. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár által rendelt tavaly novemberi országos reprezentatív kutatás szerint a magyar lakosság ötven százaléka egy darab könyvet sem olvas el egy évben. A magyarok szűk harmada (30 százalék) 1-3 könyvet olvas egy évben, 13 százalék olvas el legalább négy könyvet, és 7 százalék legalább havonként egyet.

 

A kutatás régiónkénti bontásban is vizsgálta az olvasási szokásokat, ebből kiviláglik, hogy az ország déli és keleti megyéiben, illetve a Nyugat-Dunántúlon az országos átlagnál is kevesebben olvasnak könyveket, míg a fővárosban és környékén csak 40 százalék azok aránya, akik egy darab könyvet sem vesznek a kezükbe egy évben. (A rendszeres olvasók aránya azonban nem itt, hanem a Dél-Dunántúlon a legmagasabb.)

 

2. A KSH 2017-es adatai szerint az összes könyvkiadás 27,5 százalékát teszi ki mindössze a felnőtt „szépirodalom”, ami alatt gyanúm szerint az összes fikciós irodalmat kell érteni, tekintve, hogy nincs külön tétele a „szórakoztató irodalomnak”. Tovább szűkítve: a magyar nyelvű fikciós irodalom a teljes megjelenések 15 százalékát adja.

 

A példányszám-adatokat áttekintve pedig az is világos, hogy ezek alapvetően alacsony példányszámban jelennek meg, és nyilván jelentős torzulások vannak az egy-két példát leszámítva főleg külföldi bestsellerek miatt, amelyeket nyilván jóval nagyobb példányszámban nyomnak ki, mint egy debütáló költő verseit.

 

3. Bár – mint jeleztem – nincsenek külön statisztikák a fikciós irodalmon belül a kultúrharc tárgyát képező klasszikus szépirodalom és a szórakoztatónak hívott irodalom arányairól és fogyásairól, feltételezhetjük, hogy előbbiek alapvetően azért kisebb példányszámban fogynak, mint a mindenféle bestsellerek, magyarul: aki olvas, az se mind Esterházy Pétert olvas, hanem inkább – mint a FSZEK kutatásából is kiviláglik – Danielle Steelt, Agatha Christie-t vagy Stephen Kinget. Ja, és Szabó Magdát például.

 

4. Az Eurobarometer 2013-as, KSH által közölt mérése alapján az összes magyar 20 százaléka, a GfK 2016-os kutatása szerint az összes magyar 29 százaléka fordult meg legalább egy színházi előadáson. Az ország ebből a szempontból is vízfejű, Budapesten minden második ember járt színházba, minél kisebb viszont a település, annál kisebb a színházba látogatók aránya.

 

5. A FSZEK felmérésből az is kiderül, hogy a válaszadók 97 százalékának van televíziója: az emberek 16,8 saját megítélése szerint közepes mennyiségű időt, 48 százaléka sokat, 27,6 százaléka pedig nagyon sokat tölt a televízió előtt. A Nielsen adatai szerint 2017-ben a 18 évnél idősebbek naponta átlagosan 4 óra 59 percet töltöttek a képernyők előtt.

 

Mit is akarok ezzel mondani?

 

Azt, hogy ha a sztenderdeket a plebejusabb értékek mentén kívánja meghatározni a jobboldali művészeti és értelmiségi közeg, akkor bizony az út rövidebb a nemzet feltételezett szívéhez

 

a Való Világ, az Édes Élet, a Sztárban Sztár és az Éjjel-Nappal Budapest esztétikai eszközkészletével,

 

mint azzal, hogy a frankfurti könyvvásáron meg a Könyvhéten milyen könyveket hájpol a magyar kiadás. Hiszen ha a nagy számokat nézzük, látjuk: a választópolgárok jelentős része nem olvas könyveket, alig-alig járnak színházba, a tévé azonban visz mindent.

 

Ez azt is jelenti, hogy a plebejus sztenderdek szerint

 

nem konzervatívnak meg nemzetinek lenni szexi és menő, hanem – fájdalom, de igaz! – márkás cuccokat hordó izmos és/vagy jóképű hülyegyereknek és alaposan kicsinosított, márkás cuccokat hordó cicababának.

 

Még csak a tévét sem kell bekapcsolni, elég menni pár kört a hazai YouTube-szcéna népszerű videói és videoklipjei között, hogy ez elég egyértelmű legyen.

 

A jobboldali közeg helyében inkább hallgatnék Békés Márton tanácsára, és ebben az irányban próbálnám megtalálni a népszerűség útjait, ahogy arra Ripost szerkesztősége, Vajna Tímea, illetve Rogánné Cecília már jól ráérzett. Hiszen látjuk: a klasszikus megközelítés – régi intézmények befoglalása vagy újak gründolása, pénzzel kitömése – egyrészről a plebejusokat kicsit sem érdekli, másrészről az ellenfél háromszoros kétharmados győzelméhez vezethet hosszú távon.

 

A jelek szerint azonban a Fidesz-holdudvar nem az innovatív megoldások híve, sokkal szívesebben másolja a Demokratikus Charta ethoszát. Szinte csodálatos, ahogy ez a műanyag-kultúrharc odáig jut ezen a furcsa, nyáriasnak nehezen mondható nyáron, hogy a „jobboldali értelmiség” a „baloldali értelmiség” legjobb pillanatait megidézve kiáltványt írt alá valami ellen. (Amire hamarosan érkezett is a csattanós válasz baloldalról egy petíció aláírásának formájában.)

 

Mi jöhet még? Elkezdik meghívni Kuncze Gábort és Herényi Károlyt az Echo TV műsoraiba? Fideszes újságírók megalakítják az ellen-Hócipőt? Én olvasnám!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az ÖVP EP-listavezetője inkább bécsi tévéstúdiókban népszerűsíti magát.

Mi vár Orbánékra? Kizárás? Felfüggesztés? Kilépnek ők maguk? Elnapolják az egészet?

Alexander Dobrindt annyit azonban elismert, a CEU Budapesten tartása ügyében még nem született pozitív döntés a magyar kormány részéről.

Az „Európa Csapat” teljes névsorát csak holnap hozzák nyilvánosságra, de az már biztos, hogy Cseh Katalin is köztük van.

A britek EU-ból való kilépése kapcsán jelentkező zűrzavar a demokrácia halálát jelzi az Egyesült Királyságban, véli az amerikai elnök legidősebb fia.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Előadás a szovjetek innovatív megoldásairól Budapesten március 22-én.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

Leginkább a még hezitáló német, spanyol és lengyel pártokon fog múlni a Fidesz sorsa az Európai Néppártban, de a kormánypártnak is vannak erős szövetségesei.

Alexisz Ciprasznak elég volt az első vörös vonalat átlépnie, hogy Berlin alig fél év alatt padlóra küldje. Ciprasz ugyanis, ellentétben Orbánnal, egy tényleges vörös vonalt érintett: a német bankok érdekeit.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Az AB az igazságügyi miniszter kérésére olvasott az igazságügyi miniszter korábbi gondolataiban! Sci-finek hangzik? Elmagyarázzuk!

Twitter megosztás Google+ megosztás