+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. december 10. kedd, 10:10
A magyar polgárság a saját polgári világának szentélyében megnyugszik, hogy itt még minden rendben, ide lehet járni. A Művész pedig kikacsint, odamond: egymásra hangolódhat a művész és a közönség, hogy bár kívül vihar van és farkasok ordítanak, ezt, az értelmiségi-polgári létet tőlünk elvenni nem lehet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A magyar értelmiség szent tehene a színház, ezt mindenki tudja. Még én is, aki nagyon nem szeretek színházba járni.

 

(Falra mászok a természetellenes hanghordozástól, nem affektáló magyar színész meg nincs, ezért akármilyen jó a darab vagy a rendezés, nekem ott vége van, amikor meghallom, ahogy beszélnek. Egyéni probléma, megtanultam elfogadni, hogy másokat nem zavar a ripacsos hanghordozás. Időről időre megpróbálnak meggyőzni arról, hogy van olyan magyar színész, aki tudat alatt nem folyton Kukorica Jánost alakítja egy alföldi kisváros falunapján, azt megnézem, megállapítom, hogy de, aztán újabb 5-6 évig elbúcsúzunk egymástól, én és a magyar színjátszás. Nekem nem hiányzik ő, a színházak pedig nélkülem is teltházzal mennek.)

 

A magyar filmekről régóta tudjuk, hogy vagy jók, de akkor valami olyan dologról szólnak, hogy egy alom fonalgombolyaggal játszó aranyos kiscicát is az öngyilkosságba kergetnek a témájukkal, vagy megpróbálnak valami kevésbé depresszív dologról szólni, viszont akkor nagyon rosszak. (A Csinibaba- és Üvegtigris-térítők kíméljenek. Köszönöm.)

 

A magyar értelmiség (vagy magát annak tartó urbánus réteg) viszont szeret színházba járni, szeret legendás rendezésekért és színészóriásokért rajongani. De nem ez a lényeg.

 

A lényeg az, hogy a színházba járás Budapesten és jó pár megyeszékhelyen szertartás. Beavatási szertartás a kultúrába.

 

Magyarországon (szerintem érdemeiken felül) menő emberek a színészek. Még a másod-harmadvonallal is rendszeresen foglalkozik a sajtó, nevük nézőtereket tölt meg és ezreket ültet tévé elé. A legtöbb magyar vegyes érzelmekkel fogadná, ha a gyereke színésznek állna, de színházba járni, színészekért rajongani szeret.

 

Ez a színházrajongás annak ellenére megvan, hogy mindenki tudja, hogy a színházak világa nem a legjobb személyiségfejlesztő. Régóta nyílt titok az, ami mostanában kapott csak nyilvánosságot, hogy egy-egy „színészóriás” vagy rendező nem nagy barátja a szexuális autonómiának, viszont ő a színészóriás, és egész a közelmúltig büntetlenül tehette, amit tett. A közvélemény egy jelentős része meg úgy áll a vészharangot megkongató színésznőhöz, hogy na ja, aki kovácsnak áll, ne sírjon, ha lovat kell patkolni. Illetve egy másik szakmát vesznek a hasonlathoz, de az most nem jut eszembe.

 

Mindez azonban elfelejtődik, ha a magyar polgárság, ami ilyen sajátos polgárság, bemegy a saját polgári világának szentélyébe, a színházba. Körülnéz, és megnyugszik, hogy itt még minden rendben, ide lehet járni. A Művész pedig, noha természetesen ő most Anyegint fogja alakítani a Puskinból, majd

 

kikacsint, odamond, és egymásra hangolódhat a művész és a közönség, hogy igen, bár kívül vihar van és farkasok ordítanak, ezt, az értelmiségi-polgári létet tőlünk elvenni nem lehet.

 

És aki nem teljesen hülye, nem is akarja ezt elvenni. Egy idő után már a kommunisták sem akarták. Kádár belátta, hogy a rendszer alapja, a nyugodt középszer nincs meg színház nélkül. A színház rétegbuli, de egy fontos réteget hangol a rendszer ellen, ha nincs színház. És sokkal jobb az, ha a színház a színházban történik, nem pedig lakások mélyén, pincékben, félreeső üdülőkben, olyan dolgokat kimondva, amelyeket jobb lenne nem kimondani. Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére – tartja a mondás, így a mainstream színházat Kádár békén hagyta, a Tűrt té-betűjét kapta meg a színház, meg persze a Tiltottat a mindenféle alternatíva.

 

Generációk szocializálódtak úgy, hogy színház van, a színház jó és a színházat nem veszik el. Az, hogy most kiderült, hogy mégis volt próbálkozás az elvételére, hiba. Valaki túl messzire ment, és a Fidesz szokatlan gyorsasággal korrigált. Valaki észnél volt és leállította a dolgot, mielőtt megint bemegy 5-6 színész egy esti műsorba és évekig nézettségi rekordokat dönt azzal, amihez a legjobban ért: kifigurázza a bugrisokat.

 

Orbánék emlékezhetnek az ezredfordulóra és a Heti Hetesre, amikor a mostaninál jóval profibb kormányzásuk bukott meg nem kis részben ezen.

 

Persze nincsenek illúzióim, hogy valami kis térfoglalás biztosan lesz, hiszen megszokott módszer, hogy bejelentenek valami nagyon rosszat, majd a tiltakozások hatására bevezetnek valami kicsit rosszat. Nem az első eset lenne.

 

Az meg már csak költői kérdés, hogy mi lenne, ha másért is ilyen egységesen tudna a magyar értelmiség kiállni.

 

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az egyik legöldöklőbb elnökválasztási küzdelem folyt Lengyelországban. Izraelezés, oltásellenesség, Varsó kiárusítása és még sok más az elnökválasztási őrület utolsó napjaiban. Fotóriport Varsóból!

Gyurcsány önfeledt hughgrantezése, Jakab mackónacis moonwalkja, vagy Orbán lassúzása? Legyen tánc!

Prostituáltak tüntettek szombaton Hamburg piroslámpás negyedében, hogy újranyithassanak a munkahelyeik, amelyeket a koronavírus-járványra hivatkozva zártak be.

A budapesti főpolgármester nem áll bele a miniszterelnök-jelölti küzdelembe, pedig Márki-Zay nemrég még erre kérlelte. Karácsony azt is mondta: a fővárosi korrupcióellenes bizottság a saját koalíciós partnereinek is okozhat kellemetlen pillanatokat.

Legalábbis annál, mint amit eredetileg beismertek: a statisztikai hivatal teljesen új adatokat közöl erről a most kiadott jelentésében.

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás