Merkel eddigi legnagyobb bukása: mi lesz most Németországban?

A cikkben főként a Spiegel hetilap berlini helyettes irodavezetője, Christiane Hoffmann reggeli elemzésére támaszkodom.

Vasárnap este még reménykedve feküdt le Németország: hátha jövő héten már lesz jele annak, hogy megalakul a kormány. Hétfő reggel kormányválságra ébredt mindenki. Hét héttel a szeptember végi parlamenti választást követően még mindig rejtély, milyen kormány irányítja majd Németországot. Éjfél körül Christian Lindner, a jobboldali-liberális FDP vezetője odalépett a mikrofonok elé, és bejelentette: pártja kilép a koalíciós tárgyalásokból, nem vesznek részt a Jamaika-koalícióban. Jobb a nem kormányzás, mint a rossz kormányzás – indokolta.

Lindner és pártja a tárgyalások során tanúsított viselkedése alapján ezt a lépést már korábban eltervezhette: az FDP-ben vélhetően politikai előnyt láttak abban, ha magukhoz ragadják a kezdeményezést.

Éjfélkor az AfD-t leszámítva senki nem tűnt győztesnek.

Ki bukik a legnagyobbat?

Angela Merkel kancellár és a bajor CSU vezetője, Horst Seehofer számára a Jamaika-tárgyalások vége katasztrófával ér fel. Seehofer pártja eddigi egyik legrosszabb eredményét érte el a szeptemberi szövetségi parlamenti választáson Bajorországban, és már érzi a hátában a nagy riválisa, Markus Söder bajor pénzügyminiszter által odaszúrt kést. Seehofer ezért mindent elkövetett, hogy az általa főként a migrációs kérdéskörben kritizált Merkelhez kösse a sorsát azáltal, hogy a Jamaika-tárgyalásokon próbálta kitárgyalni: a CSU-s álláspontok minél nagyobb számban bekerüljenek a kormányprogramba. Végül pont a gyenge bajorországi CSU-eredmény volt az oka, hogy a bevándorlás kérdésében kis mozgástere lett a bajor politikusnak a tárgyalások során.

Seehoferhez hasonlóan Angela Merkel is a politikai túlélésért küzd. A CDU bár gyengült, de megnyerte a szeptemberi választást. A kancellár tekintélye a tárgyalások végeztével tovább erodálódik. A Spiegel újságírója szerint ugyanis

Hozzáteszi: a II. világháború utáni időszakban először nem tudni, hogyan lesz stabil kormánya Németországnak. Azt viszont tudni, hogy hétfőn a kancellár és korábbi szocdem külügyminisztere, a ma már államfői pozícióban szolgáló Frank-Walter Steinmeier találkozóján eldöntik, hogyan tovább. Merkel hétfőre virradó éjjel arról beszélt, hogy ügyvezető kancellárként továbbra is mindent megtesz azért, hogy még ebben a nehéz helyzetben is jól legyen vezetve Németország.

Mi jön most?

Három forgatókönyv jöhet szóba.

1. Újra nagykoalíció. A bukottak és a választást elvesztők összeállása, amit az égvilágon senki nem akar, sem a választók, sem az érintett pártok, ahogy a Spiegel újságírója írja. A bajor közszolgálati adó szerint a CDU-s tárgyalók körében él a remény arra, hogy Steinmeier államfő ráhat valahogy a választási vereség után harcos ellenzékiségi hangnemet ígérő szocdemekre. Ők a következő napokban eleget fognak kapni a fejükre amiatt, hogy olyan gyorsan kizárták a további kormányzás lehetőségét. Az SPD régi mottója ugyanis így szól: első az ország, utána jön csak a párt. Egy szocdem fejes mindenesetre gyorsan kizárta ezt a lehetőséget hétfő reggel.

2. Kisebbségi kormány. A Zöldek a tárgyalások során meglepően kompromisszumkész arcukat mutatták, még Merkel is azt mondta róluk hétfőre virradó éjjel, hogy bár meg kell őket szokni, de legalább tettek lépéseket a megoldás felé, és már közel volt a megegyezés. Konkrétan a felismerhetetlenségig vizezték fel célkitűzéseiket.

vagyis instabil, lebénult kormányzás lesz ez leginkább a Spiegel-szerző szerint. A jobboldali, bevándorlásellenes AfD közben bejelentette, hogy kész támogatni kívülről egy CDU/CSU-FDP-kormányt, amennyiben nem Merkel a kancellár. Őszintén remélem, lesz valaki, aki trollkodásból bedobja nekik a választás másnapján az alakuló AfD-frakcióból, majd a pártból is kilépő, és új pártot alapító Frauke Petry nevét.

3. Új választás kiírása. Ez tűnik a legvalószínűbbnek jelenleg, aztán persze ki tudja. A Welt már beárazta, és keményen nyomatja is a blame game-t: a Springer-kiadó neolib napilapja szerint konkrétan a tárgyaláson résztvevők kormányzásra való alkalmatlansága bizonyosodott be. Hogy egy előrehozott választás milyen eredményt hoz, nem tudni. A Spiegel szerint például erősebb lesz az AfD, és egyértelmű többsége akkor sem lesz senkinek, az állampolgárok demokráciába vetett hite viszont csökkenni fog. 

Ha mégis kiírná, ahhoz először az kell, hogy a parlament legalább megpróbáljon kancellárt választani. Ha Merkel csak relatív többséget kapna, az államfő vagy kisebbségi kormányzásra kéri fel a CDU-elnököt, vagy feloszlatja a Bundestagot, és új választást ír ki. Az új választást azt követően 60 napon belül kell megrendezni.

Izgalmas hetek elé nézünk. Az Azonnali szerdától Németországból jelentkezik.

FOTÓ: dpa

Azonnali

Van még itt cikk a témában:

Én Webert támogatom, mondta Kurz az Azonnalinak, mikor Orbán húzásáról kérdeztük

Nem Orbánra, nem Macronra: mit akar Kurz az EU-val?

Alig akarja valaki beleíratni a személyijébe Németországban, hogy harmadik nemű