Szarvas Koppány Bendegúz
2017. július 17. hétfő, 07:37
Good riddance. Ezt mondja a művelt jugoszláv olyanra, aminek elvesztése tulajdonképpen gyarapodást jelent. Ilyen a szüzesség, Fodor Gábor, nekem az Ifjú Demokraták elnöksége, vagy most a Momentum visszautasított népszavazási kezdeményezése.

 

A Kúria döntésével, miszerint nem lehet népszavazást kezdeményezni a betölthető miniszterelnöki ciklusok számának korlátozásáról, nem csak a Momentum járt jól, de a magyar demokrácia fejlődése is. Ha sikeres lett volna a kezdeményezés,

 

a Momentum felforgatta volna a magyar parlamentarizmust egy rövidtávú, Fidesznek bevitt gyomrosért cserébe.

 

Évtizedes zavart okozhatott volna és valószínűleg a kívánt eredményt sem érné el. Mindezt persze csak abban az „ideális” esetben, ha még a választások előtt lett volna erről egy sikeres népszavazás. Jó, a Momentumnak megdobta volna a presztízsét, de csak annyira, hogy ha meglenne az 5 százalék, akkor 7 lenne helyette, ami abban a körben nekik lényegében mindegy. Annyit meg nem ér.

 

Ha az egy fokkal valósabb szcenárió érvényesült volna, és kiírnak ugyan népszavazást, de a választások utánra, akkor a miniszterelnöki ciklusok korlátozásának ügye tárgytalan lenne. Ha nyert a választáson a Fidesz, akkor azért, ha vesztett, akkor azért.

 

Ha ráadásul még sikertelen is lenne a népszavazás (akár vereség, akár érvénytelenség miatt), az annyira ciki lenne a Momentumnak, ami már-már katasztrófával érne fel.

 

De még ha sikeres lenne is a dolog, számos sebből vérzik az elgondolás.

 

1. Nem okoz érdemi változást

 

Bár Orbán már öreg és rozsdás, bizonyára van elég hatalomtechnikus körülötte, akik segítségével képes ő maradni a megkérdőjelezhetetlen vezető a Fideszben. Annál is inkább, mivel ő testesíti meg a pártot. A tagok közt neki van személyi kultusza, tehát nem lenne olyan nehéz megtartani a de facto hatalmát, még ha a miniszterelnöki posztot más is viselné. Látunk ilyet, a leggyakrabban Dmitrij Medvegyevet és Vlagyimir Putyint hozzák fel, de még közelebbi példa (időben, térben és élethelyzetben) Beata Szydło és Jarosław Kaczyński tandeme, sőt, Andrzej Dudával együtt triója.

 

Annál is inkább, mivel a törvény szövege csak a parlament általi miniszterelnökké választást tiltaná, a választásokon a listavezető ugyanúgy lehetne Orbán Viktor, vagyis amelyik szavazó kifejezetten az ő neve mellé akarja tenni az ikszet, továbbra is megtehetné. Szóval maximum egy kis kommunikációs fejfájást tud okozni a Fidesznek az ügy, valódi hatalomvesztést nem. Sőt, kinézem belőlük, hogy amíg ez az újabb Momentum-kezdeményezés tematizálná a közbeszédet, suttyomban átnyomnának három salátatörvényt meg hat felülárazott gigaberuházást.

 

2. Rossz üzenetet közvetít

 

A miniszterelnöki ciklusok számának megnyirbálása

 

nyílt beismerése annak, hogy politikailag nem, csak törvényi csűrcsavarással tudjuk legyőzni Orbánt.

 

Ez elég szánalmas ellenzék képét vetíti ki. „Ha a többség velük van, győzzenek választáson! Ha nem tudnak választást nyerni, akkor meg minek próbálják elszabotálni a népakaratot?” – valami ilyesmit kommunikálhat a kormánypárti propagandagépezet, még tovább pörgetve a populizmust. És ami még visszataszítóbb: igazuk is lenne.

 

Olyan hatása van az egésznek, mintha óvodában az idegesítő gyerek nem tudna nyerni egy játékban, ezért kitalálja, hogy játsszanak mást, vagy máshogy. Sajnos a demokráciában viszonylag fix szabályok vannak, elméletileg pont az ellen (is) küzdenénk, hogy egy hatalmi tömörülés tagjai úgy állítgathassák a szabályokat, ahogy nekik előnyös.

 

3. Rosszfelé viszi az imázst

 

Apróság ugyan, mégis zavaró lehet. Arra emlékeztet, amikor 2011-ben az LMP-nek volt egy sikeres önodaláncolós akciója és annyira rákaptak a módszerre, hogy a sajtómegjelenésük nagyjából kimerült abban, hogy odaláncolták magukat ehhez-ahhoz. Még az is elterjedt róluk a Hírcsárdán, hogy ők így örülnek. A Momentum ugyanígy járhat a népszavazással.

 

A szokatlan politikai akciók és kommunikációs elemek elkopnak. Az LMP önodaláncolása, a baloldal nácizása, az SZDSZ antiszemita kártyája (ami szerintem messze túl van dimenzionálva, de én még ahhoz túl fiatal voltam, hogy érezzem, biztos azért tűnik így), a DK élőlánca – mind veszít az értékéből minden egyes ismétlésnél.

 

Jó lenne nem elkoptatni a népszavazás intézményét: célszerű pihentetni, hogy legközelebb megint nagyot szóljon.

 

4. Erőforrásokat emészt fel, amik máshol hiányoznának

 

Egy országos népszavazáshoz országos kampányra van szükség. Ahhoz pénz kell, aktivisták és szervezet. Jó ötletnek tűnhet begyakorolni a kampányt választás előtt, de ha edződés helyett kifárad a szervezet, és veszteséges lesz a dolog, mert a támogatók kevesebb pénzt adnak össze, mint amennyi elmegy a hirdetésekre, szóróanyagokra, miegymásra, az súlyos hátrányt jelent az igazán fontos mérkőzése: az országos parlamenti választásra. A Momentum helyében én arra gyúrnék.

 

A tapasztalatot és jó gyakorlatokat (best practice, ha már angolkodtunk az elején) pedig, amennyire lehet, a hasonszőrű külföldi pártoktól gyűjteném be – együttműködéssel, közös rendezvényekkel, edzőtáborral, ilyenekkel. Az aktivista olyan, mint az izom: edzésben kell tartani és rendszeresen mozgatni, különben elpuhul – de túlerőltetni sem szabad.

 

5. Keresztbe veri a parlamentarizmust és a hatalommegosztást

 

„A parlamentáris rendszerektől idegen az a megoldás, amelyben az államfő újraválasztásának korlátozása mellett a miniszterelnök újraválaszthatósága elé is olyan korlátot állítanak, amely nem engedi – választási győzelme esetén sem –, hogy olyan személy legyen a miniszterelnök, aki már kétszer betöltötte e funkciót. Egy ilyen korlátozás átrendezné a végrehajtó hatalom gyakorolhatóságát, átrendezné a törvényhozás, az államfő és a Kormány viszonyát, azaz a parlamentáris kormányforma jellemző működési elvét” – írta a Kúria a népszavazási kérdést elutasító határozat indokolásában; teljesen jogosan. Eleve a parlamentáris demokrácia nem így működik.

 

Hagyományosan az államfő megválaszthatósága van korlátozva azért, mert ő bír nagyobb tekintéllyel. Normális esetben ő a demokrácia utolsó védvonala egy esetleg túlhatalommal bíró parlamenti többséggel szemben. Feltéve persze, hogy nem Schmitt Pál és Áder János kaliberű bábok látják el a hivatalt.

 

Egy jól működő parlamentarizmusban a parlamenti képviselők kontrollálják a kormányfőt, és ha működik a párt önvédelmi mechanizmusa, leváltják, ha úgy érzik, hogy már elhasználódott, vagy veszélyt jelent rájuk akár az inkompetenciája, akár a hataloméhsége. Ahogy az történt Margaret Thatcherrel, Medgyessy Péterrel és sejtésem szerint történni fog például Angela Merkellel, ha nem vonul vissza időben. Apropó,

 

megnézném azért Fekete-Győr András CSU-s barátainak reakcióját, ha Németországban javasolt volna egy ilyen terminuskorlátozást, Merkel rovására.

 

6. Félreviszi a demokratikus fejlődést, és személyes bosszúknak ad teret a törvényhozásban

 

Hogy Magyarországon ma nem működik a demokrácia rendesen? Hja, azt csak gyakorlattal lehet elsajátítani. Ha egy ilyen törvényt meghoznak „ideiglenes jelleggel”, hogy alakítsák a közélet mentalitását, az ideiglenes jelleg állandósulni fog, mert a politikusok (és rajuk keresztül a választók is) még inkább ahhoz fognak szokni, hogy szabály van mindenre, amit nem szabad, ergo a morális vagy kulturális normáknak nem kell megfelelni. Mintha úgy engednénk be a gyereket a mélyvízbe, hogy soha nem vesszük le róla az úszógumit. Lehet, hogy nem nyel egy csepp vizet sem, de úszni sem fog megtanulni rendesen soha.

 

Ráadásul más téren is veszélyes precedens lenne egy ilyen szabályozás. Nehogy a Fidesz is rákapjon a dolog ízére, és ők is elkezdjenek személyre szabott törvényeket hozni a veszélyesebbnek ítélt ellenfeleik ellen! Épp elég, hogy a sajátjaik pátyolgatására teszik ugyanezt, ne adjunk nekik további ötleteket!
 

A lehető legjobb eredmény született tehát azzal, hogy a Kúrián elhasalt a dolog. Így a Momentum is arcvesztés nélkül hagyhatta ott az ügyet,

 

mondván, elmentek a végsőkig. (Az elmúlt hetekben egyébként mintha ők is elengedték volna a témát.) Nem kell sem a kudarc, sem a siker, sem maga a kampány okozta gondokkal kínlódniuk, koncentrálhatnak a parlamentbe jutásra. Mert ez az ügy egy olyan csata lett volna, amivel nincs mit nyerni. Jobb hát, hogy nem is nyílt alkalom megvívni.

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás