Szerző: Techet Péter & Bukovics Martin
2017. június 30. péntek, 08:35
„Világrengető változások kapujában állunk, s nemhogy kulcsunk nincs hozzá, de portást se látni. Mindez nyugtalanította barátomat, Helmutot is.” Hiába szerette volna Helmut Kohl özvegye, hogy férje, a nemrég elhunyt kereszténydemokrata államférfi szombati temetésén Orbán Viktor mondjon beszédet Angela Merkel német kancellár helyett, ez meghiúsult. Az Azonnali megpróbálja rekonstruálni, mi hangzott volna el Magyarország miniszterelnökétől az EU történetének első hivatalos európai temetési ceremóniáján.

 

+++

 

Sehr verehrte Damen und Herren, liebe Freunde!

Kedves Maika Asszony, tisztelt Schmitt Pál, Angela!

 

Az embernek ne legyen sok vágya, tartja a magyar mondás. Nekem két nagy vágyam volt az életemben: hogy a fiam focista legyen, és hogy Helmut Kohl szeressen. A Jóisten az utóbbit végül megadta nekem, és ezért örök hálával tartozom neki.

 

Ahogy az egyszeri Szekler Bauer mondja: „németeket nyalni jó”. Kedves Barátaim, emlékezni jöttünk hát ide, Strasbourgba, a német határ mellé. Hajdanán német föld lett volna a talpunk alatt, de most csak francia beton van. A koporsóban egy nem csak termetre nagy német ember nyugszik. Mert vele együtt nyugszik a jövőnk. Kedves Maika Asszony, tisztelt Schmitt Katica! Bizony, francia föld ez, ami a németeket illet meg, nem beszélve arról, hogy már kalandozó magyar őseink is tiszteletüket tették itt. Igaz, akkoriban még sem az Európai Parlament, sem Soros György nem keserítette népek millióinak életét.

 

Ebben a díszes, kék alapon sárga csillagos szövetdarabbal díszített koporsóban bizony nem Helmut Kohl, Németország örökös kancellárja, az én jó barátom az, aki fekszik.

 

Hiszem, és mindannyiunknak hinnie kell abban, hogy Helmut Kohl nem halt meg. Csak a teste.

 

Helmut itt él énbennem, de jutott belőle Fico miniszterelnök úrnak, jutott belőle Kaczynski elnök úrnak és bizony szeretném hinni, hogy egy darabnyi megérintette Vlagyimir Putyin elnök úr lelke szélét is. A többi darab hollétéről sajnos nem tájékoztattak, de nem lepődnék meg, ha jelenlétüket Bajorországban is kimutatnák ilyen hipermodern műszerek. De félre a tréfával.

 

Nem tudom, kimondhatom-e itt, lesz-e belőle hír a Frankfurter Allgemeine Zeitung címlapján, melybe én is szoktam cikkeket küldözgetni, azt tudom, hogy a Bild müncheni kiadásában igen, a harmadik oldalon - köszönöm Diekmann úr, önre nagy karrier várna Budapesten, ha nevet változtat -, de nehéz mindezt magamban tartanom. Veszek is előtte egy nagy levegőt, amíg még ingyen adja a Macron úr.

 

Helmut Kohlt bizony tulajdonképpen Soros György ölte meg. Nem puszta kezével, hanem a Magyarországon az igazságos törvényeinknek köszönhetően egyre jobban beazonosítható segítői által. Nincs rá bizonyíték, de én csak azért is állítom. Sőt, éppen azért állítom! Egy ember szava, egy magyar ember igaza áll szemben egy globális, mindent átszövő, mindenkit megfeddő, mindent elfedő hálózattal. Az én állításom áll szemben a tényekkel! Kedves Maika Asszony, kedves Angela, drága jó Horst, kérek mindenkit: higgyenek tehát nekem.

 

Mint ahogy azt beszédíróim már elsütötték Herr Kohl Aggodalom Európáért című kötetének általam írt előszavában, és később a nemzeti konzultáció záróeseményén tartott beszédemben is előbukkant: Helmut Kohl és a világ vezetői által a Gondviselés köpönyegének a csücske lett megragadva. Kegyelmi pillanat volt az, de némi belpolitikai kiszólással – hahó, mandineresek! – mondhatnám akár azt is: egy óvatlan momentum.

 

A spekuláns tőke figyelmét akkor hála a Jóságosnak még saját csip-csup ügyei, önnön primitív, önző létfenntartása foglalta le. Olyan kort éltünk akkor, hogy ha hiszik, ha nem, azokban az időkben Soros György még szerintünk is magyar volt. Semjén Zsolt barátom azóta is csendesen imádkozik, hogy újra az legyen. Nosztalgiázni azonban dőreség lenne még az én koromban, lépjünk is rá a jelenkor kihívásaira.

 

Világrengető változások kapujában állunk, s nemhogy kulcsunk nincs hozzá, de portást se látni. Mindez nyugtalanította barátomat, Helmutot is.

 

Tudom, mert mondta nekem.

 

Liebe Freunde, meine Damen, geehrte Herren! Ezen a helyen, itt, Strasbourgban székel az az Európai Emberi Jogi Bíróság, amely jelenleg a magyar adófizetők pénzét szedi el, hogy Soros György a nyugati baloldal félrevezetett, jótét humanista lelkei által kísérve közben végrehajthassa a lakosságcserét a kertek alatt. A mi kertjeink alatt. Ahogy a Gyűrűk Urában is összeálltak a Jó erői a világukat fenyegető, Szarumán mocsaraiból előmászó orkok ellen, úgy kell cselekednünk nekünk is. A nemes tündéknek (ezek lennének önök, Angela), az embereknek (ezek főleg mink, magyarok lennénk meg a többi uniós polgár) és a szőrös lábú hobbitoknak (románok és franciák) mind-mind együtt kell küzdeniük ebben az ütközetben.

 

Mert közeleg a tél. S ezt Helmut barátom is látta.

 

Ennek egyik jele az a világra szóló botrány, hogy bangladesi migráncsok - szeretem cs-vel mondani, jobban passzol a magyar nyelv hangulatához - a Soros György által fizetett, magukról függetlenséget és fedhetetlenséget hazudó, az Európai Unió minden tájáról a szél és még ki tudja, milyen erők által összehordott strasbourgi bírák döntése értelmében a magyar adófizetők, a keményen dolgozó kisemberek forintmillióit szedték el sérelemdíjként. Milliókat! De ők azt csak hiszik, hogy elszedhetik ezt a pénzt.

 

Hölgyeim és uraim, liebe Freunde, drága jó Horst: Ugocsa non pagare, piás Juncker nem királyunk!

 

És most Maika Asszonyhoz fordulok. Kérem, integessen, ha Ön az. Igen, köszönöm. Ön volt az, aki Helmut Kohlban meglátta a férfit. Akkor is, amikor a hatvannyolcasok gyűlölködve kísérték a nagy német államférfit élete végén, Ön, kedves Maika Asszony, ott állt, feküdt vagy guggolt Helmut Kohl mellett. Mindazok, akik már látták Önt az életben, meglepődhetnek azon, amit mondani fogok, de én Önben, kedves Maika Asszony, a nőt látom meg.

 

Mi, magyarok köszönettel tartozunk Önnek, amiért Helmut Kohlt mindig kitolta nekünk a ludwigshafeni házuk verandájára, amikor közös fotóra volt szükségem vele.

 

Maika Asszony, félve s halkan mondom ezt ki, és nem is tudom, illik-e ilyet itt mondani ezen a nyugatnak nevezett égtájon, mert lehet, túlzok is, de engedje meg, kérem, engedjék meg, hogy engem is elragadjon néha a pillanat heve, és kimondjam, amit beszédíróim javaslatként megfogalmaztak, s most csak széljegyzetként látom a papíron: ön Magyarország történelmének második Szűz Máriája. A németség is talán egyszer belátja, milyen isteni csoda adta neki Helmut Kohlt és Önt, drága Maika Asszony. Ahogy nálunk faluhelyen, a családban mondani szoktuk: „a jóisten ággya meg mind a tíz lábujjadat, úgy szeretlek én tégedet”.

 

Mi magyarok még őrizzük azt a lángot, amit Buda ostromakor hagytak ránk német véreink. Amikor 1945-ben Budát liberális és kozmopolita hadak, Soros György álciviljei és nagyon is valós melegjei ostromolták, németek, oroszok és magyarok fogtak össze, hogy megvédjék a keresztény Európát. Ahogy Joszip Viszarionovics Sztálin, a nagy orosz szuverén demokrata mondta: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Helmut Kohl ennek szellemében politizált, egy országban, amely lelkét vesztette.

 

Igen, talán meglepődnek e szavakon, de én úgy érzem, itt állva a németség nyugati határszélén, hogy e nép - ahogy Schmidt Mária lángelméjéből szikraként pattant ki -, kérem engedjék meg, hogy szó szerint idézzem a nagy magyar ingatlankereskedő szavait:  a németség „erraten und erkauft” lett. Azaz nem... Most látom csak Balog Zoltán Nagybecsü Méltóságos Tiszteletes Úr gyöngyírását a lapszélén: „verraten und verkauft”. Vé betűvel az elején, úgy. Fau-vé, értik, hahaha. Nem? Mindegy.

 

Jól emlékszem legutolsó beszélgetésemre a Kancellár úrral. Balog Zoltán Áldott Tiszteletes Urammal voltunk nála 2016 áprilisának idusán. Emlékszem, amint suttogó hangon, a történelmi felelősség tudatában mondta el nekünk, hogy szerinte a Hackfleisch kilója a Lidlben olcsóbb, mint a Rewében, hiába van kicsit messzebb a háztól. Maika Asszonnyal azon a délelőttön áttekintettük még Helmut Kohl hagyatékát és leveleit, midőn a Kancellár úr elbóbiskolt a szalontüdős tepsi felett, és mi mindent megtettünk azért azon a délutánon, hogy az utókor hiteles és pontos képet kaphasson a Kancellár Úr politikai életművéről. Mai napig őrzöm azt a papírfecnit, amit Helmut Kohl adott nekem búcsúzásunkkor, s rajta a kézírással: „Lieber Gyula, danke für alles!”

 

Helmut Kohl fénysugár volt nekünk az éjszakában.

 

Ahogy Helene Fischer, német kortárs költőnő írja: „Atemlos durch die Nacht, / bis ein neuer Tag erwacht. / Atemlos einfach raus, / deine Augen ziehen mich aus! / Atemlos durch die Nacht, / Spür’ was Liebe mit uns macht. / Atemlos, schwindelfrei, / großes Kino für uns zwei.”

 

Kedves Helmut, kedves Maika Asszony, Hölgyeim és Uraim, kedves Dalma Asszony! Mi magyarok egykoron azért nyitottuk meg a határt, hogy aztán lehessen mit lezárni. Mi magyarok egykoron azért engedtük át a keletnémeteket, hogy aztán ne jöjjenek többet. Mi magyarok egykoron azért léptünk be az Európai Unióba, hogy legyen megint felelőse a bajainknak.

 

Ha nincs Helmut Kohl, ha nincs határnyitás, ha nincs német újraegyesülés és ha nincs európai uniós tagság, ma nem tudnánk határt zárni, ma még mindig jönnének a keletnémet csajok és nem tudnánk senkit se hibáztatni a gondjainkért.

 

Kedves Maika Asszony, Angela!

 

Mi magyarok csavaros és fura észjárású emberek vagyunk. Ezt jól tudta Helmut Kohl is, nem véletlenül pakolt el minden kristálypoharat, valahányszor Balog Mélységes Tiszteletes Úrral felkerestük őt otthonában. Furcsák, de szerethetőek vagyunk, mi magyarok. Tüskék állnak ki belőlünk, mint az egyszeri székelyből, akit Soros György rózsabokorba lökött - de ragaszkodóak, hűségesek is vagyunk. Kezdeményezni fogom, hogy a budapesti Szabadság téren egy tíz méter magas, kétfejű, szárnyas, zenélő Helmut Kohl-szobrot emeljünk, rajta svábul és szászul a felirat helytelen mellékmondati szórendben: „E szobor álljon azok emlékére, akik a Solidaritätszuschlag áldozatai lettek.”

 

Helmut Kohl emlékét mi még akkor is őrizni fogjuk, amikor ez már felettébb kínos lesz a családnak és az egész német nemzetnek!

 

Isten áldja Németországot! Deutschland über alles!

 

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás