Éppen tíz éve annak, hogy bekövetkezett a magyar klubtörténelem talán legnagyobb tragédiája a West-Balkánban. Három fiatal lány vesztette életét azért, mert pár totál inkompetens, opportunista balfasz úgy gondolta, hogy kimaxolják az aznap esti buli jegyeladását.

Szájer József minden bizonnyal nem volt tapasztalt partiarc. Arra még a nyugatló hanyaton is kijönnek a zsekák, ha 25 férfi ordítva reszel az ablakban, miközben bömböl a kéróból az olcsó, lakossági techno.

A Dürer Kerthez hasonló helyek bezárásával az az óriási probléma, hogy a kortárs kultúra és könnyűzene többnyire az undergroundban fogan, az úgynevezett mainstream pedig ebből eredően leginkább az underground farzsebéből tud kimászni.

November 4-e immár a magyar szórakoztatóipar leverésének napja is, miután a járvány következtében másodszorra bünteti a kormány ezt az ágazatot teljes leállítással. Felmerül a kérdés: ha korlátozás van, akkor miért csak egy iparágat korlátoznak ilyen szigorral? Nem marad más, csak a konteózás.

Marha könnyű azt mondani, hogy mindenki maradjon otthon, de ezzel egyenes út vezet a mentális gondok világába. Egy csonka családok, alkoholizmus, szar életvitelek és múltbéli terhek nyomasztotta országban ez különösen fontos szempont.