A magukat a szabadság bajnokainak kikiáltó libertáriusok nem a lakhatás, mint alapvető szabadság (!) jog mellett lobbiznak, hanem a piac korlátlan uralmáért az állammal, de pláne, az egyénnel szemben.

Én laikusként is írtam négy javaslatot, melyekről azt gondolom, hogy hellyel-közzel komplexek, hiszen a keresleti és a kínálati oldalra is kitértek, előbbit növelnék, utóbbiak helyzetét javítanák, miközben a magántulajdont is tiszteletben tartanánk. Nincs nálam a bölcsek köve, nem vagyok tévedhetetlen, közel sem biztos, hogy az én javaslataim a jó javaslatok. Sajnálom, hogy a téma szakértője megoldási javaslatokra alig tér ki, azokat nem fejti ki, pedig én szívesen olvastam volna arról is, a legtoxikusabb tanár-diák viszonyra hajazó kioktatás helyett.

Csúnya dolog, amikor valaki aki jártasabb az adott területen (szakpolitikai), mint a vitapartnere, kioktatja az illetőt – én most mégis ezt fogom tenni. Mert az is csúnya, nagyon csúnya dolog, hogy valaki úgy ír cikket egy adott témában, hogy a minimális ismeretekkel sem rendelkezik az adott területet illetően.

Ki kell mondani, a lakhatás nem alapjog, a lakhatási válságot pedig nem az Airbnb okozza. A város nem mindenkié, a civilizált körülmények közötti életnek van egy alapfeltétele: az, hogy mi magunk is civilizáltak legyünk.

Ha nem is vitát, végre politikát láttam vasárnap este az ATV-n, olyan formában, hogy az az Elbától nyugatra is belefért volna a televízióba.