Az államszocializmusban az emberek többsége nem a „rational choice” polgári individuumának módjára viselkedett, amelynél a korlátlan önzés a racionalitás mértéke. Mára ellenben háttérbe szorult a közösségiség kölcsönössége, és az önző, hatalomra törő akarat, üzleti és yuppie önzés egyre jobban előjön. És közben a centrum és a burzsoázia jár jól a félperiféria és a munkatársadalom rovására.

Livornóban alapították az Olasz Kommunista Pártot, ez pedig annyira rányomta a bélyegét a városra, hogy párezer ember azóta is kitart Lenin mellett.

„Sok minden tetszik abból, amit itt elmondtak, de mondja, miért éppen maguknak higgyünk?” – kérdezte tőlem egy munkás 1990-ben. Azóta is ezen a kérdésen gondolkodom: vagy a kezükbe veszik az irányítást, vagy megisszák a levét annak, amit helyettük az állam csinál. Most ott tartunk, hogy isszák a levét.

Lehet bármiért is elmarasztalni a rendszerváltást? Nem hiszem. Akárhogyan is mérlegelem, nem lehetett volna jobban csinálni. Nem vagyunk egyedül a rendszerváltás óta előtört illiberális tendenciákkal, és az is biztos, hogy nem az 1989-es rendszerváltás hibái vezettek ide.

Sőt, a negyven év feletti csehek csaknem negyven százaléka szerint az előző rendszerben jobb volt élni.

A tulajdonosi identitás megmaradása miatt sokkal polgárosodottabb Lengyelország, mint Magyarország, mondja Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, aki nemrég Új Európa Új Kultúrája díjat kapott a lengyelországi Krynicában, a „közép-kelet-európai Davosban”. Szerinte a PiS-kormány alatt is sokkal jobb a lengyel politikai kultúra helyzete, mint a Fidesz Magyarországán, és az MDF-alapító Gy. Kiss azt is elmondja: mi kellett volna ahhoz, hogy sikeresebb legyen a magyar rendszerváltás. Interjú.

Idén harminc éve, hogy megtörtént a rendszerváltás, és Magyarországon is a demokrácia és a kapitalizmus dúl a kommunista diktatúra helyett. De mennyire elégedettek a változásokkal az emberek? Mi az, amit visszasírnának a kommunizmusból, és mennyire értékelik, hogy most már szabadon szavazhatnak? Körbejártuk az országot, hogy megtudjuk. Videó!

A magyar közélet és szakpolitika közel harminc éve előszeretettel hivatkozik Budapest kapcsán Bécsre és, az ország céljai kapcsán pedig Ausztria életszínvonalára. A társadalom meg rendre csalódik, hogy ez sosem sikerült. Mostanra világossá vált, hogy követendő példákért talán inkább a keleti blokkban kéne szétnézni.

1989. február 6-án kezdődtek el a lengyelországi kerekasztal-tárgyalások. A lengyel rendszerváltás inkább a Szolidaritásnak, mintsem egy a magyarhoz hasonló paktumnak köszönhető, mégis nagyban kihatott az akkori megállapodás a lengyel politika elmúlt harminc évére. Milyen volt a rendszerváltás Lengyelországban, és mit tanulhatunk belőle? Elmagyarázzuk.