Kiszivárgott hangfelvétel – I. rész. Hogyan állapítják meg a tanáriban, hogy ki a „lipsi”?

Az alábbi írás minden betűje fikció, a szerző fantáziájának szüleménye. Bármely egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

„Majd valamelyik tulokra rábízzuk, hogy fejezze ki megbecsülését pedagógusnapra, meg nyáriszünetezzen egyet egy interjúban...”

– ez a mondat is elhangzik azon a hosszú hangfelvételen, amely néhány napja került lapunk birtokába.

A felvételen három férfi beszélgetése hallható, személyük konkrétan nem ismert. A felvétel készítésének helye is ismeretlen, idejével kapcsolatban pedig annyi valószínűsíthető, hogy valamikor az elmúlt egy hónapban rögzítették. A beszélők közül ketten a harmadikat – egymástól függetlenül és következetesen – Miniszter Úrnak szólítják.

A másik két férfit először a fantáziátlan „A” és „B” betűjelekkel akartuk jelölni, de aztán feltűnt, hogy egyikük a beszélgetés elején saját magára „egyszerűen gondolkozó” emberként, míg a másik személyre „okosan gondolkozó” emberként utal. A beszélgetés tartalma alapján ezek találó jelzőknek tűnnek, így erre a két személyre a leiratban az „Egyszerűen Gondolkozó” és az „Okosan Gondolkozó” megjelöléseket alkalmazzuk.

A leiratot terjedelmi okból két részletben közöljük, ez az I. rész. A II. részt holnap publikáljuk.

Az I. részből az alábbiakban megtudhatjuk, hogy

• miért nem tartanak a tanárok sztrájkjától a miniszter éceszgéberei,
• miért fontos, hogy a minisztérium helyett mindenféle megmondóemberek keltsenek a tanárokkal szemben indulatokat,
• hogyan állapítják meg a tanáriban, hogy ki a „lipsi”,
• lehet-e egy leszbikus iskolaigazgatóból közoktatási államtitkár,
• mi a magyar nemzeti nagylét két tartópillére,
• miért lenne egy nyári tanársztrájk olyan, mint egy pokolgépes merénylet a Péterfy Sándor Utcai Kórházban.

Miniszter Úr: Szervusztok, Urak, köszönöm, hogy pontosan érkeztetek! Vágjunk is bele! Noha már ezer éve ismerjük egymást, de a munkában még nem találkoztunk, mert eddig én nem foglalkoztam a közoktatással. Kérlek, vázoljátok fel nekem röviden, hogy miben is számíthatok majd rátok!

Egyszerűen Gondolkozó: Miniszter Úr, köszönjük a lehetőséget! Röviden úgy mondanám, hogy kettőnk közül kedves barátunk az okosan gondolkozó ember, aki tanult, sok iskolát végzett, jártas az elméletben, az ideológiában, a magas összefüggésekben. Én csak bámulom a tudását. Magam pedig inkább amolyan egyszerűen gondolkozó ember vagyok, aki inkább jártas a terepen, az emberek között, a mindennapi politikai gyakorlatban, ahol eldől, hogy miként tudjuk aprópénzre váltani a kidolgozott intézkedéseket, stratégiákat.

Okosan Gondolkozó: Köszönöm a bemutatást, kedves Barátom, fölösleges szószaporítás lenne ehhez bármit hozzáfűznöm.

Miniszter Úr: Remek, köszönöm! Kezdjük akkor ezzel a szavazásra bocsátás előtt álló törvénytervezettel! Mi ennek a lényege? Miért jó ez?

Okosan Gondolkozó: Az, hogy a sztrájkkal érintett munkanapokon is biztosítani kell a gyerekfelügyeletet, folyamatos tanári jelenléttel, osztályok összevonása nélkül. Így a sztrájk nem okoz üzemi fennakadást.

Egyszerűen Gondolkozó: Ráadásul azért is jó ez, Miniszter Úr, mert ha sztrájkolnak, akkor, ugye, nem kapnak bért, így a gyerekfelügyeletet sztrájk idején ingyen biztostják. Sztrájknapokon megtakarít tehát a költségvetés egy kis pénzt.

Miniszter Úr: Értem. És nem kockázatos ez? Nem okoz ez az egész társadalmi elégedetlenséget?

Okosan Gondolkozó: Ahhoz három dolognak kellene egyszerre fennállnia. Először is a tanároknak nagy létszámban és akár hetekig kitartóan kellene sztrájkolniuk, hogy feltűnjön a diákoknak meg a szülőknek, hogy nincs tanítás. Ettől nem tartunk, abból kiindulva, hogy idén tavasszal is csak szórványosan sztrájkolgattak. Aztán kellene még az is, hogy

a diákokat és a szülőket érdekelje, hogy folyik-e tanítás.

Azt láttuk a covid idején, hogy ez jobbára csak az alsó tagozatosok szüleit meg az érettségizőket érdekelte, úgyhogy ezért azt is beleírtuk a szövegtervezetbe, hogy az érettségizőknek minden órát meg kell tartani. A harmadik konjunktív feltétel pedig az, hogy az esetlegesen fellépő elégedetlenség ne éppen a tanárok ellen irányuljon. Az sem garantált, hogy feltétlenül minden érintett a tanárokkal lenne szolidáris.

Miniszter Úr: Értem. Hát a szolidaritás amúgy sem jellemző az emberekre, a gyűlölködés meg az irigység annál inkább. Erre lehet építeni.

Okosan Gondolkozó: Nincs szolidaritás a tanárokkal. Legfeljebb egy kis zúgolódás fotelből, a Facebookon. Már csak azért sincs szolidaritás, mert az emberek azt látják, hogy már eleve a tanárok sem állnak ki magukért.

Miniszter Úr: Márpedig az már a börtönben is úgy megy, hogy aki nem üt magáért, azért a földije sem fog, aztán így könnyen magára maradhat az ember.

Egyszerűen Gondolkozó: Igen, igen, azért is kell azt hangsúlyozni a kapcsolódó kommunikációban, hogy ott van

a tavaszi szünet, nyári szünet, őszi szünet, téli szünet, síszünet, szénszünet, hószünet,

ha jobban összeszámolod, akkor egy tanár fele annyit se dolgozik, mint egy rendes ember.

Miniszter Úr: Na, azért egyrészt olyat ne mondjunk már, hogy a tanár nem dolgozik. Hát van, amikor a rendőr is csak ül az Octaviaban és eszi a giroszt, aztán mégsem mondjuk rá, hogy nem dolgozik.

Egyszerűen Gondolkozó: Igen, igazad van, Miniszter Úr!

Miniszter Úr: Másrészt, ezt a nyári szünetes uszítást ugye nem mi magunk fogjuk előadni, Urak. Ugye nem?

Okosan Gondolkozó: Dehogyis, Miniszter Úr, természetesen nem. Majd valamelyik tulokra rábízzuk, hogy fejezze ki megbecsülését pedagógusnapra, meg nyáriszünetezzen egyet egy interjúban. A kormány ezügyben nem kommunikál, nekünk tárgyalóképeseknek kell maradnunk,

ne mi hergeljük közvetlenül a ketrec előtt a majmokat.

Ezért kell rendes közoktatási államtitkár, azt küldjük majd a munkáltatói jogok gyakorlójaként tárgyalni a szakszervezetekkel. Professzionális adminisztrációt játszunk ezen az oldalon.

Miniszter Úr: Jó, hát az menni fog. És attól nem kell tartani, hogy esetleg majd most a nyári szünetben sztrájkolnak a tanárok?

Egyszerűen Gondolkozó: Attól egy egészen kicsit sem, Miniszter Úr! Egy nyári tanársztrájk olyan lenne, mint egy pokolgépes merénylet a Péterfy Sándor Utcai Kórházban.

Miniszter Úr: Hogyhogy? Az milyen lenne

Egyszerűen Gondolkozó: Teljesen felesleges, mert ugyanúgy nézne ki a merénylet után is, mint előtte. Nem lenne látszatja. (Harsányan nevetnek.)

Egyszerűen Gondolkozó: A tanárok úgyis otthon vakarják egész nyáron, ki venné azt észre, hogy sztrájkolnak.

Miniszter Úr: De mégis mire föl van ez a nagy nekibuzdulás, meg engedetlenkedés? Honnan jön ez most, ha eddig nem volt?

Egyszerűen Gondolkozó: Miniszter Úr, szerintem ott romlott el ez a dolog, hogy amikor 2020-ban jött a covid, akkor meg lett engedve, hogy a tanárok március közepétől szeptemberig otthon vakarják, teljes fizetésért. A Miniszterelnök Úr mondta ugyan legelőször, hogy hát ha be kell zárni az iskolát, akkor a tanárok sem kapnak fizetést.

Mivégre is kapnának, ugye, ha egyszer nem látják el a gyerekfelügyeletet.

De aztán persze méltányosnak kellett lenni: a szülők vigyáztak otthon a gyerekekre, a tanárok meg teli pénzért hereveréztek otthon fél évig. És aztán megvolt a precedens, következő évben, 2021-ben már ment ugyanez automatikusan március elejétől szeptemberig. Két év alatt összesen egy évig feleslegesen fizettük a tanárokat, istenem, mi pénzébe került ez az országnak!

Aztán így el lettek kapatva.

Mikor idén év elején már látszott, hogy nem lesz megint 6 hónap nyári szünet, akkor már jött a hiszti, hogy ők nem akarnak dolgozni, meg engedetlenkednek.

Miniszter Úr: De ha jól értem, akkor a fizetésemelést akarják ezzel kikényszeríteni. Mi van akkor, ha mégis zendülés törne ki az állományban?

Okosan Gondolkozó: Polgári engedetlenségre gondolsz, Miniszter Úr?

Miniszter Úr: Igenis. Most arra azt mondom majd, hogy fegyelmi kérdésnek tekintem.

Okosan Gondolkozó: És akkor fegyelmiket fognak kapni?

Miniszter Úr: Majd meglátjuk, de ezt a lehetőséget inkább csak kilátásba helyezem, hátha attól máris becsúszik a sportszelet a gatyájukba. Formális fegyelmit adni kontraproduktív lenne, hiszen azzal elismernénk a dolog jelentőségét.

Egy fegyelmi felemelné az illetőket, nemzeti hőssé válnának,

forogna a nevük a sajtóban. Nincs szükség erre.

Egyszerűen Gondolkozó: De azért az előfordulhat bárkivel, hogy kellemetlenségei támadnak. Mondjuk nem sikerül a pedagógusminősítése, egyszer csak nem lesz osztályfőnök, vagy kellemetlen lesz az órabeosztása.

Miniszter Úr: Igen, ilyesmi sajnos bárkivel előfordulhat, az élet néha cudarabb arcát fordítja az ember felé. És ezt a kollégák, bajtársak is látják, hogy bizony előfordulhat, hogy félremennek a dolgok. És akkor jobban megbecsülik magukat.

Egyszerűen Gondolkozó: Többségében okos és igazán rendes emberek ezek a tanárok, átlátják a dolgokat.

Miniszter Úr: Mennyire jól szervezettek a tanárok? És mi mennyire látunk bele a lapjaikba?

Egyszerűen Gondolkozó: A tantestületben mindig van feszültség, intrikálják meg fúrják egymást ezek a tanárnők, nem jellemző az egységes fellépés. Többnyire inkább széttartanak, mint össze. De többségében nagyon rendesek, Miniszter Úr, ezek a tanárnők gyakran olyan embereknek a feleségei, akiket mi ott helyben jól ismerünk. Sok családnak mi adjuk a kenyeret, úgyhogy már csak azért sem fognak púposkodni.

Miniszter Úr: Na, gondolom, több intrika van egy tanáriban, mint a kormányban. De van valamilyen fogdaügynöki rendszer? Megfigyeljük szervezetten is az állományt?

Egyszerűen Gondolkozó: Hát, eddig inkább csak a szóbeszédre figyeltünk. Meg belekezdtünk ilyen kis dolgokba, hogy mondjuk beküldtük a tanáriba egy kolléganővel a nemzeti régiós aláírásgyűjtő ívet, hogy kínálja meg vele a kollégákat.

Aztán amelyik a száját húzogatta, az a lipsi.

De volt olyan, ahová a „Stop Karácsony!”petíciót is beküldtük, ugyanígy, szerencsére azt sem kapta fel a sajtó. Ez segít abban is, hogy inkább gyanakvással méregessék egymást, mint bizalommal.

Okosan Gondolkozó: Meg van olyan is, akiről rendes kompromatok vannak a fiókban. Az a leszbikus igazgatónő.

Egyszerűen Gondolkozó: Igen, igen, hát ilyen is van. Van videófelvétel az igazgatónőről, hogy a másik tanárnővel moslékoskodjék.

Miniszter Úr: Na, az már komoly dolog.

Egyszerűen Gondolkozó: Hát igen, az ilyesmi, hogy leszbikus, faluhelyen nem jól veszi ki magát. Mondjuk, Pesten már jobban elmegy, azt meg kell hagyni.

Miniszter Úr: Arra már rámehet az élete, ha kiderül.

Egyszerűen Gondolkozó: Na, az övé nem fog, Miniszter Úr, okos ez az igazgatónő, épp az ilyet szeretjük. Pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia, hogy ne legyen semmi kellemetlensége.

Rendkívül értelmes, különösen nő létére.

Egyszer még közoktatási államtitkár is lehet belőle.

Miniszter Úr: Meglehet. Mindenesetre ezt az ügynöki rendszert fejleszteni kell, ezzel kapcsolatban kérek szépen Tőletek konkrét javaslatokat. Térjünk még vissza erre a sztrájk témára! Azt is mondják, hogy az a probléma, hogy kevés a tanár, azért is kell a fizetésemelés.

Okosan Gondolkozó: Nettó kenyérharc ez, Miniszter Úr, ha megengeded. A többi szövegelés a tanárhiányról meg a gyerekek jövőjéről csak argumentáció, bűntudatkeltő tárgyalási fogás, ami persze arra is szolgál, hogy kivívják vele a közvélemény együttérzését.

Miniszter Úr: De közben valamilyen reformról is magyaráznak, hogy meg kell újítani az egész rendszert.

Okosan Gondolkozó: Ez az egész egy teljes szándékos félreértése és félremagyarázása a dolgoknak, Miniszter Úr! A reform már megtörtént, kb. 10 éve lezárult. Gép forog, alkotó pihen. Akinek nem tetszik, annak meg nem kötelező tanárnak lenni.

Miniszter Úr: Azt is mondják, hogy kevés a tanár. Ebben hogy állunk valójában?

Okosan Gondolkozó: A diákok létszáma a rendszerváltáskori 1,3 millióról jócskán egymillió alá csökkent, a demográfiai trendnek megfelelően. A tanárokat nem rugdosták ki; a régi 35 fős osztálylétszámok már jó, ha 20-25 fősek voltak a végén, és nincsenek már E meg F osztályok sem, de sok helyen már C sincs. Igazából mostanra lassan leépült a felesleges létszám, és így további hatékonyságjavító intézkedések válnak szükségessé. Ezekről majd ejtsünk még szót.

Miniszter Úr: Igen, feltétlenül.

Okosan Gondolkozó: Kirugdosás helyett hagyták erodálódni a bérüket, így az értelmesebbek és a kevésbé elhivatottak lassan lekoptak az állományból. Jelenleg vannak nagyon elhivatott tanárok, meg vannak még nyugdíj előtt állók, azok már nem nagyon pattognak. A többi meg nagyon gyenge szellemi munkakapacitással bír, azok azért vannak ott, mert máshol már nem bírnának elhelyezkedni.

Miniszter Úr: De mindig hallom ezt, hogy elmennek az Aldiba, mert ott keresnek embert, meg mennyit fizetnek.

Egyszerűen Gondolkozó: Na, hát azért nem eszik olyan forrón azt a kását, Miniszter Úr!

Énektanár Zsófi néni reggel 6-kor megkezdené a műszakot a boltban,

kilencig már kétszer maga alá kormolna az erőlködéstől, mire azokat a böhöm árumozgató konténereket kicimbálná a raktárból! Meg a pénztárban villámsebességgel szkennelni az árut, az munka, kérlek szépen. Az nem ugyanaz, mint fejhangon visítani az iskolaudvaron, hogy a második bének sorakozó.

Okosan Gondolkozó: A tanárok zöme sosem járt az iskola falain kívül. Hat éves koruk óta ott vannak a falak között, csak ott ismerik a járást. Többségében be vannak oda hospitalizálódva, mint az állatkerti elefánt a kifutójába.

Miniszter Úr: Még egy kérdés erejéig térjünk vissza a szolidaritáshoz. Ha jól értettem, akkor úgy látjátok, hogy még az sem egyértelmű, hogy a szülők inkább a tanárokkal lennének empatikusak. Miért?

Okosan Gondolkozó: A szülők jelentős része nem sokra tartja a tanárokat. Nyilván egyik sem, még a leghülyébb szülő sem akar direkt kiszúrni a saját gyerekével, ezért az őszinte visszajelzést a tanárok felé zömében mellőzik. A tanár hatalmi pozícióban van és semmiféle komoly elvárás nincs felé. Nem gond, ha egy angoltanár úgy tanítja a gyerekeket 6 évig heti 5 órában, hogy a végén egy pohár vizet sem tudnak kérni, mert

zömében meg sem szólalnak angolul az órán, még a tanár se nagyon

Az sem gond, ha a diákok fele megbukik matekból a középiskolai osztályban, az nyilván nem lehet a tanár felelőssége. Ezeket a dolgokat mi sem feszegetjük a kormány oldaláról.

Egyszerűen Gondolkozó: Hát így van, velünk lehet cinkoskodni, a szülőkkel nem igazán.

Miniszter Úr: Akkor lépjünk egyet hátra! Hogyan mutatnátok be nekem összefüggéseiben, hogy mi a közoktatási rendszer célja?

Okosan Gondolkozó: A primer cél a szervezett gyermekfelügyelet biztosítása. A szekunder cél, hogy a tanulók többsége megtanuljon írni-olvasni-számolni, meg esetleg még ezt-azt, ha ragad rá valami. Emellett pedig folyamatosan érvényesül a rejtett tanterv.

Miniszter Úr: Első a felügyelet, utána jön a nevelés. Ez a büntetés-végrehajtásban is pontosan így van.

Kezdem már érteni, hogy miért került hozzám a közoktatás.

De akkor tisztázzuk először ezt a rejtett tantervet, utána lépjünk vissza a primer és szekunder célokra.

Okosan Gondolkozó: A rejtett tanterv két fő komponensre bontható. Mi úgy szoktuk mondani az agytrösztben, hogy a közoktatási rendszer egyszerre tanítja a diákokat a birkaságra és az okosságra. Birkaság alatt azt értem, hogy a gyerek megtanulja, hogy az a természetes, hogy vannak az ember fölött és irányítják és hogy nem szabad kilógnia a sorból. Bár a koki meg a körmös ma már nem járja, de azért

a tanár lépten-nyomon megszégyeníti azokat, akik kilógnak a sorból,

vagy nem kellő pontossággal és nem az előírt minta szerint végzik a feladataikat. Lassan leszoknak a gyerekek a pofázásról meg a véleményük hangoztatásáról. Egy részük örömmel hajtja a fejét a járomba, némelyik akkora seggnyaló lesz már nyolc éves korára, hogy azért verseng, hogy a tanító néni neki engedje meg, hogy ő nyithassa ki a tanterem ajataját, mikor kimennek.

Miniszter Úr: A mi időnkben az ilyeneket még a kabátjuknál fogva akasztottuk fel a fogasra.

Egyszerűen Gondolkozó: Hát, ma már ez nem dívik, Miniszter Úr. A gyerekek többsége inkább úgy törik be, hogy leszokik a pofázásról és némán tűri, ami történik, de nem gondol már arra, hogy valamin változtatni kellene vagy lehetne. Tulajdonképpen a tanárok betörésén keresztül is azt tanítja meg a gyerekeknek a közoktatás, hogy fogják be a pofájukat. Viszont amellett, hogy befogja a pofáját, elkezdi azt is megtanulni a gyerek, hogy hogyan lehet kijátszani a rendszert.

Okosan Gondolkozó: Na és ez már a rejtett tanterv második része, a magyaros okosságok készségszintű elsajátítása: csalás, megúszás, puskázás, simlisség, okoskodás, kimagyarázás, házi feladat másolása, egészen az előrántós kidolgozott érettségi tételig.

Miniszter Úr: Akkor összefoglalva: birkaság és okosság, ezt tanulja a gyerek. Úgy hangzik ez, mintha azt mondanád, hogy ez a nemzeti nagylétünk két tartópillére.

Okosan Gondolkozó: Találóan fogalmaztál, Minszter Úr!

Egyszerűen Gondolkozó: Miniszter Úr, úgy mondom Neked, hogy a gyerek az iskolában végtére is csak az életet tanulja. Hogy mikor kell befognia a pofáját, meg hogy hogy kell kis dolgokban ügyesnek lenni, ami kell ahhoz, hogy az ember megtalálja, hogy hogy juthat előre az életben.

A II. részből megtudhatjuk majd, hogy

• mikor és mennyi fizetésemelést fognak kapni a tanárok,
• ki és hogyan gerjeszti a tanterv körüli vitákat,
• kell-e Golgi-készülék az árokpartra,
• mit hívnak a tanárok kutyanyelvnek,
• milyen munkaidő-tartalékok kiaknázására kerülhet még sor a következő években.