A kétharmad okai: fideszes B-közép, ellenzéki keménymag

Milyen társadalmi csoportok tagjai alkotják az egyik kapuja mögött ülő, elkötelezett „B-közép” tábort és a másik mögött lelkesedő „keménymagot”? És miért tudott az egyik hatékonyabb lenni, mint a másik?

A huszadik század eleje óta, amióta a labdarúgás népszerű, a klubok révén tömegeket lelkesítő csapatsport lett, gyakran hasonlítják össze a politikával, mely szintén a pártokkal való azonosulásra késztet, méghozzá jórészt irracionális érzelmek alapján. Igaz, egy-egy választás során jóval nagyobb a tét annál, minthogy melyik csapat nyeri a kupát vagy a bajnokságot, de ettől még sok tekintetben azonos tömeglélektani mechanizmusok működnek „nagyban” és „kicsiben”.

A futballból átvett hasonlatokkal magyarázhatjuk a 2022. április 3-i, negyedszerre is kétharmados Fidesz-KDNP többséget hozó magyarországi választásokat is, melyek felszínre hozták a magyar társadalom rejtett törésvonalait. Vizsgáljuk meg a politizáló csoportok viselkedését, figyelembe véve azt a szerepet, amit a stadionokban a „vezérszurkolók” töltenek be.

A négyévente esedékes országgyűlési választás, ugyanúgy, mint a focimeccs, mindenképpen azonosulásra, állásfoglalásra késztet. Az is tény, hogy

a kampány, illetve a választók viselkedése többnyire független a játék színvonalától, ami igaz a szurkolók esetében is.

Botrányosan alacsony színvonalúnak, durva szabálytalanságokkal terheltnek kell lennie ahhoz egy mérkőzésnek, hogy a nézők egy emberként egyetértsenek a játékvezetővel, és lelkesen tapsoljanak neki, amiért lefújja a mérkőzést, és az öltőzőbe küldi mind a két csapatot. Ez a helyzet Magyarországon utoljára 1956. október 23-án, a forradalom spontán kitörésekor állt elő.

Feltehetjük a kérdést: a közéletben, a kormánypárt és az ellenzék politikai elitjének vetélkedése során melyik az a csoport, az influencer group, mely befolyásolni képes, magával ragadja a többit? Milyen társadalmi csoportok tagjai alkotják az egyik kapuja mögött ülő, elkötelezett „B-közép” tábort és a másik mögött lelkesedő „keménymagot”?

A 2022 áprilisi választásokat alapjában véve a vidéken, azaz a főváros közigazgatási határain kívül élők szavazatai döntötték el, és körükben a „nemzeti jobboldal”, azaz a kormánypárt politikusai és eszméi jóval népszerűbbek voltak az ellenzéknél.

Orbán Viktor „B-közepe” hatékonyabban működött, mint a „keménymag”, és ennek oka nem csak az volt, hogy a Fidesznek sokkal több forrás állt rendelkezésre

a választási propagandához, és a közmédia is kifejezetten egyoldalúan, neki kedvező színben tárgyalta a kül- és belpolitikai eseményeket.

A falvak és a kisvárosok közigazgatási és gazdasági vezetői, a „helyi elit” alkotja azt az influencer group-ot, melynek révén a Fidesz hatni tudott az alsó középosztályra, illetve a legszegényebbekre, akikről jórészt leperegtek az Egységben Magyarországért, vagyis a hat pártból álló ellenzéki koalíció jelszavai.

Kovách Imre szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Mobilitás Kutatási Centrumának vezetője több interjúban is felhívta a figyelmet, hogy az átalakuló magyar vidék „véleményformáló személyiségei” befolyásolják a helyi közösségeket, az ő véleményük talál visszhangra az „alsó egyharmad” tagjainak körében is.

Pár tízezer emberről van szó, akiket lokálisan integráltaknak neveznek a szociológusok, ők alkotják a falusi és kisvárosi felső rétegeket.

Ők a polgármesterek, helyi képviselők, helytörténettel, hagyományőrzéssel foglalkozó civil vezetők, rendezvényszervezők, egyházi emberek, vállalkozók, projektszakértők. Ez a társaság alkotja az egyes településeken az egyszerű embereket befolyásoló „B-középet”, és nagy szerepe volt már 1990-ben is az MDF választási győzelmében.

Ezeknek az influencer csoportoknak megvannak a saját, többnyire konzervatív értékei, és sajátos érdekei, melyek több ponton kapcsolódnak a helyiekhez. Egyrészt ők biztosítják a legfontosabbat a megélhetést jelentő munkát, ami a kisebb településeken, ahol a mobilitás korlátozott, kulcsfontosságú. De legalább akkorra jelentősége van a „kulturális mintakövetésnek”, annak, hogy a helyi hagyományok ápolása, illetve újak teremtése révén

a helyi elit alkalmat teremt a legszegényebbek számára is a szórakozásra, a lokálpatrióta érzelmek átélésére.

Erre alkalmat adott az épített örökség, habitus, népviselet, ételek, helyi híres emberek kultuszának ápolása. Ugyanezt szolgálják többek között a falunapok, melyeket részben az állam finanszíroz, a költségvetés forrásaiból. Az „összetartozás” megünneplése, mely a kisebb falvakban is erősítette a „szellemi, kulturális egyenjogúság érzését”, vitathatatlanul a Fidesz beágyazottságát segítette elő.

Az ellenzéki pártoknak nem voltak hasonló kezdeményezései, már csak azért sem, mert a jórészt a fővárosban működő politikai csoportoknak sokkal lazábbak voltak a kapcsolatai a falvakkal és a kisvárosokkal. A „helyi társadalom” megerősítésében fontos szerepet játszanak az államilag támogatott egyházak képviselői is, bár a szerepük már távolról sem olyan meghatározó, mint évtizedekkel ezelőtt.

Az ellenzéki tábornak csak a fővárosban, illetve a nagyobb városokban volt „keménymagja”, hiányzottak a „véleményformáló csoportjai” a kisebb településeken. A hat ellenzéki párt Budapesten koncentrálódó „törzstábora” – ahogy ez a focimeccseken is gyakran előfordul – folyamatosan konfliktusba került a fideszes „B-középpel”. A két, különböző értékrendű csoport ismerte egymás felfogását, főként a Facebook-ról és más közösségi felületekről. A lokálpatrióta elitek felfogását népszerűsítő kormánypropaganda gyakran hívta fel a figyelmet

egyes ismert balliberális személyiségek véleményeire, melyek sokkolták a „bálozó vidéki vállalkozókat”.

Ez csak mélyítette a két csoport között már régóta fennálló, az eltérő ízlésen és felfogáson alapuló ellentéteket. Ez gyakran abban is testet öltött, hogy a fővárosiak, mindenekelőtt a legdrágább budai kerületekben lakó „woke” értelmiségiek leminősítették a „mucsaiakat”.

A lesújtó értelmiségi kritika nem volt alaptalan – ismertes, hogy a fradista „B-közép” modora meglehetősen nyers, és intellektuális színvonala sem veri az eget –, de a „keménymag” részéről megnyilvánuló lenézés dacreakciót váltott a vidéki elit csoportjaiból, tagjai ennek hatására elzárkóztak az ellenzék egyébként jogos érveinek befogadásától.

Ungár Péter, az ellenzéki LMP képviselője és meghatározó személyisége, az Azonnali.hu tulajdonosa a 2022-es választások eredményének ismeretében azt mondta, hogy Márki-Zay Péter és az általa vezetett pártszövetség kampánya a „globalizáció nyerteseinek” nézeteit képviselte a „globalizáció veszteseivel” szemben, akik a többséget alkották.

Ezzel lehet vitatkozni, nem készültek ugyanis közvélemény-kutatások arról, hogy egyes nagy létszámú társadalmi csoportok, pl. a nagy nyugati befektetők által vidéken létrehozott gyárak dolgozói kire szavaztak, és az sem világos, hogy a vidéki „kékgallérosok” a globalizáció nyertesei vagy vesztesei közé sorolják-e magukat.

Az mindenesetre feltűnő volt a számomra, hogy a fiatalabb évjárathoz tartozó ellenzéki politikusok nagyobb része Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, gyakran elit egyetemeken, ösztöndíjjal végezte a tanulmányait vagy azok jelentős részét, nem beszélve az igen jó külföldi kapcsolatokkal rendelkező Márki-Zay Péterről, aki vagy hat évet töltött az USA-ban és Kanadában. Az egyéni körzetekben győztes fiatalabb fideszes jelöltek többsége viszont hazai egyetemeken tanult, jobbára jogot végzett, és mielőtt politikai pályára lépett, és nem töltött hosszabb időt külföldön.

Lehet, hogy a mai magyar társadalomban jobban begyökerező, lokálisan integrált politikusok könnyebben építettek ki kapcsolatokat

azokkal a személyiségekkel, akik azután megszervezték a választói bázisukat, a helyi „B-közepet”?

Kovách Imre és kutatócsoportja szerint az Orbán-rendszer úgy integrál széles tömegeket – rengeteg embert juttat álláshoz, és az elmúlt években már nemcsak közmunkához –, hogy közben befagyasztja az egyenlőtlenségeket. Ez megnyilvánult a közbiztonság javulásában, a viszonylagos stabilitásban, az identitást erősítő rendezvényekben, amit a „helyi társadalom”, az alsó harmad is értékelt, a „választási osztogatás” során kapott támogatásokkal együtt.

Ugyanakkor vidéken is sokan hiányolták a perspektívát, a világos jövőképet a bizonytalan vezetésű Egységben Magyarországért részéről, még ha jogos fenntartásaik is voltak a Nemzeti Együttműködés Rendszerével szemben. Ettől már borítékolva volt a Fidesz győzelme, igaz, még nem kétharmaddal.

Csakhogy a választási a kampány derekán Oroszország lerohanta Ukrajnát, és kitört ki a felfoghatatlan borzalmakat produkáló európai háború. Ami napok alatt megrendítette a viszonylagos biztonságot, és a választók többségét a stabilitás megőrzésével kampányoló Fideszhez terelte, ahhoz az immár három cikluson keresztül kormányzó párthoz, melynek értékrendje amúgy is népszerűbb volt, mint az ellenzéké.