Mészáros Lőrinc unokáiról

A kijárók országában szépen lassan kialakul egy réteg, akiknek már kijárni sem kell, hiszen születésük jogán jut nekik a kiváltság, hogy ne vonatkozzanak rájuk a szabályok.

Bevallom, nekem perverzióm, hogy sportnapilapot olvasok, így megtudhattam, hogy többek között azért távozott az MLSZ-től Fehér Csaba az utánpótlás-válogatottakért felelős szakmai igazgató, mert Barczi Róbert sportigazgató elvárta volna tőle, hogy az általa befolyásosnak gondolt szülőkkel egyeztessen a válogatási elveikkel kapcsolatban, de ő erre nem volt hajlandó.

A szakítás okairól adott interjújában azt is elmondta a Nemzeti Sportnak, hogy miután ezt közölte főnökével, Barczi Róbert megtette helyette. (Csányi Sándor MLSZ elnök később ezt úgy próbálta enyhíteni, hogy valójában csak egy szülőről volt szó.)

Nyilván nem voltak illúzióim a magyar foci belső viszonyaival kapcsolatban, de azért annyira jellemző, hogy a jelek szerint semmi nem változott a rendszerváltás előtti időkhöz képest.

Akinek van ismerőse, aki bármely egyesületben eljutott a versenyszintű foci valamelyik utánpótlás-korosztályáig, az biztosan hallott már hasonló történeteket. (És akkor most bárki nyugodtan mondhatja, hogy csak az irigység beszél belőlem, mert én is szerettem volna, de amikor apám levitt a Videoton edzésére, mert rágtam a fülét, az egy másfél órás rémálommá vált; amikor kiderült többek között, hogy egyedül én nem tudok legalább ötöt dekázni; majd az egész végén az edző odajött hozzánk, empatikusan apám szemébe nézett, és azt mondta: „javaslom a srácnak az atlétikát”.)

A HVG tragikusan fiatalon elhunyt újságírója, Patyi Máté még 2013-ban írta le tapasztalatait a rendszerváltás hajnalán a Fradi utánpótlásában:

„Volt olyan apuci, akinek autó-nagykereskedése volt, és kocsit adott az edzőnek, hogy a fiacskájának legyen NB1-es meccse. Vagy amikor a csapattársad faterja a felnőtt csapat egyik főtámogatója, akkor szerinted kérdés volt, hogy ki fog kezdeni az utánpótlásban a legkeresettebb poszton?”.

Szóval változás nincs. Vannak egyenlő gyerekek és vannak még egyenlőbbek.

A NER-ben pedig a szemünk láttára épül ki a még egyenlőbbek kasztja.

Azok, akiknek már be sem kell járnia egy-egy vizsgára a jogi egyetemen, mert az éhbérért fizetett tanársegédek intéznek el helyettük mindent, akiket talán már meg sem kell fenyegetni azzal, hogy ki lesznek rúgva, ha nem teljesítik a fentről jövő kéréseket – pontosan érzik és magukévá is tették már az elvárásokat.

A kormányzati apparátusban dolgozó ismerős mesélte egy fontos politikus lányáról, aki egy budapesti gimnázium tanulója, hogy „nem osztálytársai vannak, hanem udvartartása. És az a baj, hogy ezt el is várja és a tanárok pedig hagyják is neki”.

Miért ne hagynák? Ebben nőttek fel ők is. Egy barátom CSOK-ot igényelt volna, az ügyintéző figyelmeztette, hogy nagyon szigorúan fogják ellenőrizni, valóban az ingatlanban laknak-e, mire felhorgadt benne a kisember és visszakérdezett, hogy miniszterekre is vonatkozik-e ez, vagy ők vehetnek fel úgy CSOK-ot balatoni házra, hogy közben Budapesten élnek.

Az ügyintéző pedig a világ legtermészetesebb módján mondta, hogy vannak, akikre más szabályok vonatkoznak.

A kijárók országában szépen lassan kialakul egy réteg, akiknek már kijárni sem kell, hiszen születésük jogán jut nekik a kiváltság, hogy ne vonatkozzanak rájuk a szabályok.

És láthatóan van rengeteg ember, aki ezt teljesen jogosnak érzi, és még sokkal több, aki pedig ezzel nem foglalkozik, mert azt gondolja, ez a dolgok természetese rendje Magyarországon.

De ne aggódjunk. Mészáros Lőrinc unokái már valódi citoyenek és cityyenek lesznek, akik tehetséges, de szegény gyerekeket taníttatnak majd ösztöndíjjal külföldön és kortárs képzőművészeket támogatnak azzal, hogy jó áron megvásárolják az alkotásaikat.

És az akkori idők legkifinomultabb ízlésű entellektüeljei keresik majd a társaságukat egy-egy belvárosi galéria kiállítás megnyitóján.

Csak nekünk maradt ez a rohadt kor a maga eredeti tőkefelhalmozásával.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!