Hogyan váltható voksra a szakácskönyv, a parizer és a paprikás krumpli?

A magyar politikusok közösségimédia-jelenléte egyre inkább eltolódik a szórakozatatás felé. Milyen hatásuk lehet a személyes, bulváros politikusi tartalmaknak? Hogyan profitálnak ebből a politikusok? A Paradigma Intézet elmondja.

„Írj rám Feri!” Ezzel a szlogennel robbantotta be a 2018-as választási kampány hajráját a Facebookon Gyurcsány Ferenc. A DK elnöke érezhetően a közösségi média világában jobban otthon lévő választókat igyekezett megszólítani. Azóta szervezett „karanteamet” a Zoomon, csinált „parlament-tourt” a Youtube-csatornáján, és az Instagramon keresztül is irányíthatták már a követői egy napját.

– elég csak Karácsony Gergely macskájára, Orbán Viktor kutyájára vagy Jakab Péter paprikás krumplijára illetve parizerére gondolni.

Ezek mind-mind kitűnő példái a politainment jelenségnek. Maga a „politainment” kifejezés is az angol „politics” (politika) és „entertainment” (szórakoztatás) szavak összevonásából alakult – arról a jelenségről van szó, amikor a választók fokozatos nézővé válását kihasználva politikusok, illetve más közéleti szereplők összemossák a politikát a szórakoztatással.

Mindezt megtehetik a saját maguk által kontrollált közösségimédia-oldalaikon vagy a hagyományos televíziócsatornák valamelyik műsorában; a lényeg, hogy összefonódjon a politika és a bulvár, valamint „dőljön a lájk” és legyen magas a nézettség.

Politika és szórakozás

A politainment kialakulása és egyre jelentősebbé válása a megváltozott médiaviszonyoknak és médiafogyasztási szokásoknak köszönhető. A hagyományos médiumokat egyre inkább háttérbe szorítja a közösségi médián keresztüli információszerzés. Ennek viszont vannak szórakoztató trendjei is, amihez a politikai kommunikáció hihetetlen gyorsasággal kezdett el igazodni. Ennek kitűnő példái többek között a fent említett Gyurcsány-féle közösségi média-kampányok.

Egy-egy Facebook- vagy Youtube-profilt a politikusok ugyanis sokkal könnyebben tudnak mind a saját politikai céljaiknak, mind a követőik igényeinek megfelelően formálni. Ezáltal ma már sokkal könnyebben lehet újonc politikusként nézettséget és hírnevet szerezni, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.

Sőt, politikusként a hagyományos médiába is sokszor pont a közösségi médiában nyújtott aktivitás miatt egyre könnyebb bekerülni, hiszen nagyon gyakran az szolgáltat témát egy-egy újságcikkhez vagy interjúhoz: ez történik nagy rendszerességgel például Hadházy Ákos korrupciót felgöngyölítő Facebook-posztjai esetében.

A közösségi médián keresztül ráadásul potenciálisan jóval több embert lehet elérni. Egy Facebook-poszt (legyen az lényegi információ a legújabb kormányrendeletről vagy éppen Gyurcsány karácsonyi menüje) hamarabb és közvetlenül jut el egy átlagos választóhoz, mintha ugyanazt bármelyik kereskedelmi televízióban, rádióban, vagy újságban közölnék. Nem véletlen, hogy sokan a tévéinterjúikat és/vagy a parlamenti felszólalásaikat a közösségi médiában is megosztják. Ráadásul egy Facebook-posztra a választók is sokkal gyorsabban, egyszerűbben, és intenzívebben reagálhatnak.

Emiatt a politikusok nemcsak a politikai hitvallásukat és programjukat, hanem bizonyos szempontból a magánéletüket, illetve más szórakoztató elemeket is tudatosan építenek bele az imázsukba és a kampányaikba a közösségi média segítségével.

A bulvárosodás veszélyei

A politainmenttel tehát együtt jár egyfajta bulvárosodás. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy – a Telex elemzése alapján – február végén-március elején az öt-öt legtöbb interakcióval rendelkező Facebook-poszt többségének alapvetően semmi köze nem volt a politikához.

bár ezeket a tartalmakat megválasztott politikusok állították elő. Szabó Tímea Párbeszéd-társelnök Jakab Pétert utánzó parizere szintén semmilyen közvetlen szinten nem kötődött az ország ügyeihez.

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jakab Péter (@jakabpeter_official) által megosztott bejegyzés

Ez a jelenség számos veszélyforrást hordoz magában. Egyrészt – ahogy azt Szombati Orsolya írja a tanulmányában – az állampolgárok cinikussá válhatnak tőle. Nagyon sokan elidegenedhetnek a politikától és kritikus külső szemlélőként kezdhetik azt nézni, hogy érdemi döntések – a mindenkori ellenzék esetében döntésjavaslatok – helyett a politikusok kommunikációjában előtérbe kerülnek a bulvártípusú megnyilvánulások.

Ezekből ráadásul nagyon gyakran születnek mémek is, amelyek a „rossz” politainment másik veszélyét, a túlzott érzelmi döntéseket eredményezik. A választók nem feltétlenül a politikában elért eredmények, hanem a saját magukban kialakított szimpátia alapján mennek el szavazni, amit az adott illető médiában kialakított szerepe alapján alkotnak.

Ezt nagymértékben tudja befolyásolni egy-egy alkalmanként felbukkanó bulvárkontent, az azokról készült mémekről nem is beszélve. Hiszen ki ne alkotna sokkal könnyebben percepciókat politikusokról egy-egy egyszerű magánéleti momentum, mintsem mondjuk egy bonyolult és hosszú törvényjavaslat alapján.

Pártok helyett egyre inkább a népszerű egyének kerülnek előtérbe: Karácsony Gergely egyéni Facebook-oldalát több, mint kétszer annyian lájkolják, mint pártjáét, a Párbeszédét. Ugyanez – cseppet sem meglepő módon – a kormánypártok esetében még erősebb, Orbán Viktornak háromszor annyi követője van, mint a Fidesznek. Egy jó politikus ma már egyre inkább celeb is. A választók emiatt pedig hajlamosak nem a párok programja vagy a saját politikai meggyőződésük szerint szavazni, hanem a „húzóemberek” alapján.

A legnagyobb probléma a politainment ilyenfajta alkalmazásával viszont az, hogy

– írja Merkovity Norbert. A Magyarországon manapság a közösségi médiában alkalmazott politainment-stratégiáknak viszont nagyon kis része ad valódi tájékoztatást és inspirál érdemi diskurzus lefolytatására. Az amerikai (hagyományos) médiában alkalmazott politainment például ezt megteszi. Az évtizedek óta kereskedelmi képernyőn lévő Daily Show és Last Week Tonight – hogy csak a két legjelentősebbet említsük – egyszerre tud közérthetően tájékoztató, illetve néha egyszerű, de alapvetően értelmiségi lenni és ezáltal egy nagyon széles társadalmi réteghez szólni.

A politika csak látvány

Ezzel szemben Magyarországon a politainment főleg a közösségi médiában van jelen, ahol a politikusok leszűkítik a politikát a látvány szintjére.

Így azonban felmerül a kérdés, hogy miért éri meg a politikusoknak a tájékoztatás és propaganda mellett arról posztolni, hogy éppen pacalt főznek vagy autót tankolnak?

A legegyszerűbb, pártfüggetlen indok a figyelem és az állandó követői aktivitás fenntartása az adott közösségi médiafelületen. Az ilyen, politainment típusú posztokkal tovább erősítik nemcsak a követőtáboruk összetartását, hanem a hétköznapi ember imidzsét is.

Ebből a szempontból

– hiszen az amúgy is kifejezetten polarizált magyar politikában nagyon sokan szavaznak, illetve fogyasztanak médiatartalmakat párthűség és/vagy egyes politikusok „személyi kultusza” alapján.

A szavazóbázis folyamatos és változatos megszólítása azért is nagyon fontos, hogy megfelelően motiváltak legyenek a választók egy-egy választás előtt. Ehhez viszont az egyetlen eszköz a közösségi média, aminek a használata azért is megtérülő a politikusok számára, mert – ahogy azt Elek Dorián is kiemelte – online

Az ehhez szükséges sok embert elérni – a trendek és a „bulvárfaktor” miatt – viszont a fent említett politainment-bejegyzésekkel a legkönnyebb. Emellé aztán be lehet csempészni valódi, komoly propagandát. Ezt csinálta például Fekete-Győr András is, aki az aranyos kisbabával készült családi kép mellett kiemelte: nekik az FFP3 maszk „alap” és „nem a kép kedvéért került fel”. Ezzel pedig már akár bizonytalan szavazókat is meg lehet győzni.

Ellenzéki oldalon a politainment különösen fontos. Gyurcsány Ferenc például – aki pont a legmagasabb szinten űzi a politainment jelenségét a legújabb Youtube-trendekhez katonásan igazodva: már negatív kommentekre is reagál – ellensúlyozni tudja a Fidesz-KDNP felől évek óta áradó, a volt miniszterelnök hibáit felemlegető „gyurcsányozást”. Másrészt a kisebb, országosan kevésbé ismert pártok egy-két húzóember – mint Karácsony Gergely, Szabó Tímea, Tordai Bence, Fekete-Győr András, Hadházy Ákos, vagy Szél Bernadett – révén adott esetben „bőven felül tudják reprezentálni magukat” az előválasztáson kiosztott egyéni választókerületek számában az országos támogatottságukhoz képest.

Meg a paprikás krumpli, a pacal, a kisállatok, a kisgyerekek, a foci, a húsvéti locsolkodás, és még sorolhatnánk. Maga a parizer-jelenség biztosan, hiszen az a politainment mellett egy nagyon fontos kampányüzenetet is hordoz: „szavazzatok ránk, hozzátok hasonló egyszerű emberekre, ne pedig az urizáló Fideszes luxuspolitikusokra”.

A direkt propagandát kevésbé hordozó közösségimédia-bejegyzések – például Novák Katalin ablakmosása – ha közérthető mondanivalójuk van, szintén képesek voksokat hozni a konyhára, bár jóval kisebb mértékben. Ezek – csakúgy mint a klasszikus propagandisztikus közlemények – szintén elengedhetetlenek a választókkal való folyamatos kapcsolattartáshoz és az ő motiválásukhoz, ami 2021 őszén és 2022 tavaszán kulcsfontosságú lesz.

Olvass még a Paradigma Intézettől az Azonnalin & kövesd őket!

NYITÓKÉP: Gyurcsány Ferenc / Facebook