A Sétáló Budapest nem Puzsér-fanclub

A Sétáló Budapestről a 2019-es választás óta alig hallani valamit. Egy friss kutatás most utánajárt, hogy mi történt az akkor még lelkesen pultozó aktivistákkal: ott maradtak a mozgalomban, vagy annyira kiégtek a vesztes kampány után, hogy inkább hátat fordítottak a politikának? És mit gondolnak utólag: párttá kéne-e alakulnia a Sétáló Budapestnek?

Az utóbbi évtizedben rengeteg alulról építkező politikai kezdeményezést termelt ki magából a magyar közélet: közülük voltak, akik tartósan megragadtak a politikai arénában, mint a Jobbik, a Momentum vagy a Kétfarkú Kutya Párt, és voltak olyanok is, akik idővel eltűntek a süllyesztőben, mint az Együtt vagy a Hallgatói Hálózat.

Egyelőre nem tudni, mi lesz a sorsa a Puzsér Róbert nevével fémjelzett Sétáló Budapestnek, amely a 2019-es önkormányzati választáson mérettette meg magát végül szerény eredményekkel: főpolgármester-jelöltjük, a publicista-kritikus Puzsér Róbert 4,46 százalékot szerzett. Puzsér már a kampány alatt bejelentette: ha nem lesz főpolgármester, visszavonul a politikától, újra a kulturális térbe húzódik, és a Sétáló Budapest egyelőre nem mutatja jelét, hogy újra aktív legyen a politikában.

Ezekre a kérdésekre kereste a választ Fényes Csongor, az ELTE Politikatudományi Doktori Iskolájának, valamint Galgóczi Eszter, a BCE Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Doktori Iskolájának hallgatója egy, a Sétáló Budapest aktivistáinak szóló online kérdőíves kutatással, amit 2020 októbere és novembere között végeztek.

A kutatás nem előzmény nélküli, 2019 nyarán, az önkormányzati kampányt megelőzően Fényes már végzett egy hasonló kutatást: a Mércén publikált eredményekből akkor kiderült, hogy a szervezet aktivistaarchetípusa a fiatal, urbánus, diplomás és átlagos, vagy annál magasabb életszínvonalon élő családból származó férfi, aki nem kér a ’89-es rendszerváltozás utáni mindenkori politikai elitből.

A két kutatás ugyan fókuszában eltér egymástól, az összehasonlíthatóságot azonban megkönnyíti, hogy az egyes kérdések között nagy az átfedés, és a 2020-as kérdőívet kitöltő 133 fő több, mint 93 százaléka (122 fő) aktívan részt vett a 2019-es kampányban (a maradék a kampány előkészítésében, például a programírásban vállalt szerepet). Így végső soron jó rálátást kapunk arra, hogy hogyan változott a Sétáló Budapest aktivistahálózata a választás utáni egy évben. Természetesen egyik felmérésről sem mondható, hogy minden sétálós aktivistát elért volna, azonban a kutatók szerint mind 2019-ben, mind 2020-ban sikerült válaszadásra késztetni azt az (egykor) aktív magot, aminek jelentős hatása volt és van a szervezet életére.  

Továbbra is inkább tehetős férfiak a sétálósok

Az új kutatás a társadalmi háttér tekintetében nem sok változást mutat 2019-hez képest, a sétálós aktivisták továbbra is döntő többségében, 76 százalékban férfiak. Ami ennél szembeötlőbb, hogy

míg a tavalyi kampányidőszakban csak 30 százalékuk volt 30-39 év közötti középkorú, addig a politikailag inaktív 2020-as évben már több, mint 35 százalékot tett ki ez a korcsoport. Attól azért nem kell tartani, hogy a Sétáló Budapest a középkorúak klubjává válna: az aktivisták csaknem fele, 48 százaléka még így is 18 és 29 év közötti.

Ami egyértelműen látszik az adatokból, hogy jellemzően egy magasan képzett társadalmi réteg adja a szervezet aktivistabázisát: már a 2019-es kampány idején is 58 százalékuk rendelkezett valamilyen felsőoktatási képesítéssel – ez az arány 2020-ra 64 százalékra emelkedett.

Mindez persze nem olyan meglepő, ha hozzátesszük, hogy a válaszadók kicsivel több, mint 60 százaléka budapesti származású, és 95 százalékuk urbanizált környezetben nőtt fel. Ezt tükrözi a családi háttér is: az aktivisták több, mint 50 százaléka diplomás szülővel rendelkező családból származik, és a közepesnél magasabb életszínvonalon élnek: egy 1-től 10-ig terjedő skálán (ahol az 1 a legalacsonyabb, a 10 a legmagasabb életszínvonalat jelöli), átlagosan 6,8-as értéket adtak meg a válaszadók. Beszédes az is, hogy

A kutatópáros megemlíti, hogy a szervezet tagsága társadalmi osztályhelyzetét tekintve sok rokonságot mutat a Hallgatói Hálózat tagjaival, a Momentum alapítóival és a középiskolás diákmozgalmárokkal. Azonban a Sétáló Budapest aktivistái mégsem illenek maradéktalanul ebbe a sorba, ugyanis a korábbi, diákok által létrehozott mozgalmakban jellemzően a 18-24 év közöttiek voltak a legaktívabbak,

A sétálósok nem Puzsér-fanatisták

Egy olyan új, zöld, rendszerkritikus szervezet esetében, aminek egy olyan karakteres vezetője van, mint Puzsér Róbert, adja magát a kérdés: Puzsér lenne a sétálósok alfája és ómegája? Ezt a feltételezést erősítheti, hogy a 2019-es kutatás tanúsága szerint a Sétáló Budapesthez való csatlakozási kedv azután ívelt fel igazán, hogy Puzsér Róbert bejelentette a főpolgármester-jelölti indulását. Ugyanakkor azt követően is volt egy boom, hogy 2019 nyarán megkezdődött az emberek erőteljes bevonása a kampányba, például nyílt vitákkal vagy aktivistatalálkozókkal.

Érdekes módon azonban ahogy 2019-ben, úgy 2020-ban sem volt benne sem Puzsér személye, sem a közösségi élet a top három motivációban, amiért az emberek csatlakoztak a Sétáló Budapesthez. Ezzel szemben

A 2020-as kérdőívben (ellentétben a 2019-essel) a válaszadóknak engedélyezték a kutatók, hogy egynél több motivációt is megjelölhessenek, így szembeötlő, hogy a program mennyire elsöprő motivációs erőt jelentett: a 133 válaszadó 99 százaléka, 132 fő csatlakozott a Sétáló Budapesthez a program miatt. Mindazonáltal Puzsér Róbert sem szomorkodhat, őt a válaszadók majdnem 81 százaléka jelölte meg csatlakozása okaként.

A program dominanciája kitűnik akkor is, ha arról kérdezzük a sétálósokat, hogy emiatt vagy Puzsér Róbert személye miatt csatlakoztak-e inkább a Sétáló Budapesthez:

Elvakultsággal sem lehet vádolni a sétálós aktivistákat

A 2020-as kutatásból kiderült az is, hogy az aktivistáknak nem voltak illúzióik a kampány esélyeit illetően: a válaszadók 68 százaléka 5 és 10 százalék közötti eredményre számított, és csupán 5 százalékuk számolt a szavazatok több, mint 15 százalékával.

A kutatópáros szerint ebből is látszik, hogy a sétálós aktivisták reálisan mérték fel a maguk politikai erejét, nem kergettek hiú ábrándokat, és ennek megfelelően 75 százalékuk inkább elégedett a Sétáló Budapest választási eredményével.

Az aktivisták jó része már csak ímmel-ámmal dolgozik a Sétáló Budapestben

Így aztán nagy baklövésnek tűnhet, hogy az egyébként elsősorban a program, nem pedig Puzsér személye iránt elkötelezett, a maguk mozgalmát reálisan látó aktivistahálózatot nem mozgósította politikai tevékenységre a szervezet és Puzsér Róbert a kampányt követően.

Márpedig ez nagyon meglátszik az adatokon:

A válaszadók mindössze alig 11 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem vesztette el aktivitását a szervezetben.

A sétálósok közéleti aktivitása azonban tavalyra nem csupán a szervezet életében való részvétel, hanem gyakorlatilag minden olyan tevékenység tekintetében drasztikusan visszaesett, ami aktív cselekvést igényel: még a legkisebb erőbefektetést igénylő cselekvésekre való kedv is szignifikánsan visszaesett, mint egy politikai nyilatkozat, petíció aláírása vagy egy demonstráción való részvétel. Egyedül helyi politikussal vették fel többen a kapcsolatot 2020-ban, mint az azt megelőző évben.

társadalmi, politikai témákkal a válaszadók kis híján 57 százaléka foglalkozott a kampányt követően, és a közéleti hírekkel való, napi tájékozódás mértéke is egyértelműen emelkedett: 2020-ban majdnem kétszer annyian szakítottak naponta egy-két órát arra, hogy közéleti kérdésekről tájékozódjanak, mint 2019-ben.

Ahogy a kutatópáros írja, így kijelenthető: a Sétáló Budapest aktivistái „egyáltalán nem égtek ki a vesztes kampányt követően, politikai érdeklődésük megmaradt, azonban a megfelelő politikai csoportosulás hiányában politikai tettrekészségük nem tud becsatornázódni már meglévő, vagy esetleg új politikai formációkba”.

A Sétáló Budapest résztvevői megosztottak a párttá alakulás kérdésben

Ezek fényében adja magát a kérdés: párttá kellene-e alakulnia a Sétáló Budapestnek vagy sem? A 2020-as kutatás tanúsága szerint erről a szervezet aktivistái is nagyon eltérően gondolkodnak. Ugyan kisebbségben (21 százalék) vannak azok, akik szerint a Sétáló Budapestnek céljai eléréséhez párttá kéne alakulnia, azonban nem alakult ki egyértelmű többség amellett sem, hogy meg kéne tartani a civil létet: 44 százalék elveti a párttá alakulás ötletét, 35 százalék viszont nem tud egyértelműen állást foglalni a kérdésben. Ugyanakkor

Mindebből arra következtethetünk Fényes és Galgóczi szerint, hogy a sétálós aktivisták nem vetik el a pártpolitikába való esetleges későbbi bevonódást, a Sétáló Budapestet viszont inkább távol tartanák a pártpolitikától, és megőriznék annak civil voltát.

A cikk egyik szerzője, Varsányi Bence a Sétáló Budapest kommunikációs vezetője volt.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali