Gyurcsány Ferenc a magyar politika megkerülhetetlen karaktere.
A baloldal sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja. Ő tematizálja az ellenzéket. Bármilyen kezdeményezést képes hitelteleníteni és tönkretenni, legyen az párt, mozgalom, vagy csak Orbán kompromittálásának lehetősége. Ha valamihez hozzányúl, arra többet már nem lehet ugyanúgy nézni. Egyszerűen levakarhatatlan a képernyőről és a címlapokról.
Eddig a mese. *
A fent felsoroltak egyrészt Gyurcsány túldimenzionálásából erednek, másrészt önbeteljesítő jóslatok. Önmagában egyáltalán nem lenne feleekkora jelentősége sem Gyurcsánynak, ha az ellenzéki véleményvezérek nem adnák ezt meg neki.
Ha nem írnák le minden megmozdulása után háborogva, hogy takarodjon már el a közéletből, ha ellenzéki pártok nem mutogatnának rá, hogy miatta nem nyerhet az ellenzék, ha az Index-444 páros nem számolna be minden tüsszentéséről, csak egy lenne az öt-hét parlamenti vagy parlamentesélyes párt elnökei közül.
Mégsem képesek szabadulni a bűvköréből sokan.
Mumusként tekintenek rá. Olyan mumusra, aki például már azzal hitelteleníteni tudja az összes eljövendő bankszámlakivonatot, hogy csak beszél róluk. Abszurdnak tűnhet, mégis ezt magyarázzák egyesek a legutóbbi akciózása után.
Gyurcsányt pont ezeknek a véleményvezéreknek a háborgása tartja felszínen. Persze, ez sokaknak nagyon kényelmes. Amíg van Gyurcsány, lehet vele kattintásvadász cikket eladni, van kire mutogatni a sok életképtelen, dilettáns wannabe-politikusnak, hogy miatta nem nő a saját táboruk, és összefogás is azért se nincsen, mert a Gyurcsány össze akar fogni. A gaz, a galád!
Gyurcsányozni a legolcsóbb pótcselekvés a mai magyar közéletben.
Nem mumus ő, nem szuperpolitikus übermensch, egyszerűen csak egy tehetséges, ügyes és narcisztikus politikus-celeb. Hívei mitológiát szőttek köré, ennek pedig fontos eleme a megkerülhetetlenség.
A Gyurcsány-hívőnek legyezgeti a kollektív hiúságát bármi, ami „Feriről” szól, mert csak azt bizonyítja, hogy vagy nem tud vele mit kezdeni az ellenzék, vagy ő a Fidesz legfélelmetesebb ellenfele – attól függően, hogy éppen hol szólnak „Feriről”. És igen jól körbehordozható véres kard az is, hogy „báncsák a Ferit”.
Minden gyurcsányozás csak erősíti hívei ostromtudatát.
Részemről egyébként abszolút érdektelen az ő eredményessége. Én Orbánék végét akarom látni, az pedig a közkeletű tévhittel ellentétben teljesen független Gyurcsány személyétől. Nem javítana a jelenlegi garnitúra életképességén Gyurcsány hiánya. Sőt.
Ha lesz olyan politikai formáció, ami valaha képes lesz kormányra kerülni, azt pont onnan lehet felismerni, hogy nem gyurcsányoznak.
Meg akarsz szabadulni tőle? Ignoráld!
Egy celebről van szó, az egyedüli politikusról, akinél működik a Gábor Zsazsa-szabály: mindegy, mit, csak beszéljenek róla. De írhatnám akár azt is, hogy Gyurcsány egy olyan vámpír, ami említésekből táplálkozik. Csak úgy tudod legyőzni, ha kiéhezteted.
A pozitív említések nyilvánvaló, miért erősítik, a negatívak pedig azért, mert népszerűtlenebb már úgysem lesz, ellenben a híveit csak megerősíti a megkerülhetetlenségébe vetett hitükben. Úgyhogy akármit is írsz, vagy mondasz róla, minddel csak őt erősíted.
Akik viszont tényleg a fontos dolgokkal akarnak foglalkozni, ignorálják a Gyurcsány-kérdést! Már csak saját lelki egyensúlyuk megőrzése érdekében is. Nem lamentálnak azon, hogy Unicum vagy Jägermeister kell-e annak a ténynek elviseléséhez, hogy a DK simán elér 5-8%-ot a 2018-as választáson, ergo valamit kell majd kezdeni vele, hanem beépítik a terveikbe, amiknek a végén a kormányváltás és az európai, polgári Magyarország áll.
Nagyon remélem, hogy vannak ilyen tervek és vannak ilyen erők.
* És remélem, senki nem fogja a fenti sorokat kontextusból kiragadva idézni mindenfajta hátsó szándékkal, bár lássuk be, Gyurcsányról lévén szó, stílszerű lenne.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
