Jevgenyij Ananyjevics Haldej, a szovjet hadsereg fotósa több fontos, a pesti gettó tragédiáját megörökítő fotót készített 1945 januárjában Budapesten. A képek hitelessége azonban vitatott.
Seres László regényének központi témája a „transzgenerációs holokauszt-trauma” – ezt feldolgozandó költözik be főhőse titokban Auschwitz I. területére.
A nemzeti kérdés rendezetlensége mellett a magyar közvélemény Ukrajnával szembeni fenntartásait indokolja az észak-keleti szomszédunkban uralkodó nyomor, a minden tekintetben érezhető politikai bizonytalanság.
Milyen társadalmi csoportok tagjai alkotják az egyik kapuja mögött ülő, elkötelezett „B-közép” tábort és a másik mögött lelkesedő „keménymagot”? És miért tudott az egyik hatékonyabb lenni, mint a másik?
Ha egy parancsnok semmibe veszi a nemzetközi jogot, és nem gátolja meg az agresszió elhatalmasodását, beosztottait a „szemet szemért” ősi indulat felgerjesztésével tömeggyilkosságra is ráveheti.
A szervezettség és a társadalmi beágyazottság szorosan összefügg, és a Fidesz-KDNP ezen a téren a választási eredmények szerint egyöntetűen felülmúlta ellenzéki koalícióba tömörült politikai ellenfeleit.
Szörnyű, öldöklő harc folyik a városokban és a falvakban, de a civilek halála „csak” a háború „járulékos vesztesége”, nem a holokauszthoz hasonlítható szervezett népirtás.
A Horthy-kormányzat jóváhagyásával 1938-ban egy szedett-vedett, bűnözőkből, huligánokból álló „önkéntes csapat” akarta elfoglalni Kárpátalját, de az akció nem csak balul sült el, még Hitlert is felbőszítette.
Semmi értelmes dologról nem lehetett beszélni, csak a „zsidókérdés” tartotta lázban a képviselőket.
Mit árul el egy antiszemita miniszter naplója a világháború alatti sajtóról és a közgondolkodásról?
Ennek a cikknek a tartalma kiskorúakra káros lehet, csak akkor olvass tovább, ha elmúltál 18 éves.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.