Nem állítom, hogy a holland pillér-demokrácia a demokráciák legjobbika (már csak ezért sem, mert fénykora nagyon régen volt), azt azonban állítom, hogy a Fidesz politikájában érzékelek jeleket egyfajta pillér-demokrácia létrehozására. Az elmúlt 12 év voltaképp egy „pillér-ajánlat”, amely egy Magyarországon eddig ismeretlen társadalom-modell kipróbálásáról szól.
Orbán Viktor már 2009-ben is fontosnak tekintette meggyőzni a magyar társadalmat arról, hogy saját elitje értékesebb, mint az az elit, amelyet le akar cserélni.
Az ellenzék kétségkívül innovatív volt, amikor meglépte a közös indulást, de – nekem nagyon úgy tűnik –, hogy ez az innovatív lépés bizonyos értelemben elszívta a teret, egy második és még az előzőnél is sokkal fontosabb innováció elől. Ez pedig az ellenzéki identitás tisztázása.
Úgy túnik, a pártok nemigen bíznak a bizonytalan szavazók meghódításában.
Ne csak azt gondoljuk végig, hogy mennyire jó a jogállam gondolata, de azt is, hogy hogyan lehetne erre hatékonyan megtanítani azokat, akik ebben nem vagy nem úgy hisznek, mint mi.
Az, hogy Magyarországon a konszenzus megszűnt, nem arról szól, hogy „rosszemberek” megszüntették, hanem arról, hogy fenntartható fejlődést ráépíteni nem lehetett. Talán épp azért sem, mert a rendszerváltást követő politikai érlelődés még nem volt elegendő.
Ennek a cikknek a tartalma kiskorúakra káros lehet, csak akkor olvass tovább, ha elmúltál 18 éves.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.